Megérkezett az idei első hó
Minden évben lehet karácsonyi filmes toplistákat olvasni a neten, sokan pedig ezek alapján indítanak el egy-egy filmet, ami akár csak a háttérzajt szolgálja a karácsonyi beszélgetésekhez. Reszkessetek betörők!, Grincs, Télapu, a bevállalósabbaknak pedig Tapló Télapó. Tudjátok, csak a szokásos; hiába jönnek ki évről-évre új karácsonyi filmek és mesék, valahogy ezeket hamar elfelejti az ember.
A Klaus – A karácsony titkos története c. animációs filmre én is csak véletlenül bukkantam rá, pedig egy 2019-es, spanyol alkotásról van szó. Írója és rendezője egy bizonyos Sergio Pablos, akinek ez volt az első ilyen jellegű munkája, de nagyon sok nagyszerű alkotás (Tarzan, Hercules, Rio, Ferdinánd stb.) elkészítésébe besegített már. Eredeti nyelven a főbb szereplőket Jason Schwartzman, J.K. Simmons és Rashida Jones szinkronizálták – én viszont magyar hangokkal néztem (Czető Roland, Barbinek Péter, Balsai Móni), azok is teljesen okék.
A film egyébként elérhető Netflixen is, a rövid lerása szerint
egy önző postás és egy zárkózott játékkészítő meghökkentő barátsága örömet hoz a hideg, sötét városba, amelynek szörnyen nagy szüksége van rá.
Ez sokat így nem mond el az alkotásról, ugyanis egy csodálatos világba fogunk utazást tenni Jesperrel, egy gazdag postáscsaládból származó, elkényeztetett fiatallal.
Jesper eredetileg egy kis leckéztetés céljából kerül Smeerensburgba, hogy ő vezesse az ottani, kihalt és lepukkadt postahivatalt. További szívatás apja részéről, hogy ha egy év alatt nem kezel 6000 levelet, kitagadja őt a családi örökségből. A városkába érkezve aztán egy évszázados szembenállásra derül fény, mivel a településen lakók két csoportra osztva gyepálják egymást – meg hát természetesen ebben a szellemben nevelik fel a gyermekeiket is.
Jesper az északi városka felfedezése alatt megismerkedik egy egykori tanítónővel, aki manapság már csak halat árul; rajta kívül pedig a révésszel alakít ki néminemű kapcsolatot a film elején.
Később aztán beindul a karácsonyi szál is, ugyanis Jesper egy, a településtől messzebb épült faházikóba keveredik, ahol mindenféle régi játék hever a polcokon. Persze feltűnik egy számunkra már ismerős, fehér szakállú öregember is.
A történet ezen a ponton tekinthető egy Mikulás-eredetsztorinak, ugyanis itt (még) valóban csak egy favágó az, akivel ketten elkezdik ajándékokkal megszórni Smeerensburg gyerekeit.
Az öröm, a szeretet és az elfogadás azonban nem minden szülőnek tetszik, így a végső nagy bossfight a gyűlölködéshez ragaszkodó helyi fanatikusok és Jesper új játékgyárosai között fog zajlani.
A rendező látványvilága engem semmilyen más animációs filmre nem emlékeztetett. A megvilágítások, a textúrák különleges képi világot kölcsönöznek az alkotásnak, és bár tél van, mégis meglepően színesnek találtam. Sergio Pablos először 2015 áprilisában kezdett el házalni a terveivel, melyet több stúdió sem vállalt a kockázatok miatt. Egészen 2017-ig kellett várni, hogy valaki pénzt adjon a filmhez, ez pedig a már korábban is említett Netflix volt. Végül 2019 karácsonyán mutatták be a filmet, ami viszont – egészen mostanáig – engem valahogy elkerült.
A Klaus voltaképp minden korosztálynak ajánlható, a gyerekeket ugyanúgy elvarázsolja majd a vicces és megható történet, ahogyan a felnőtteket is a háttérben meghúzódó, olykor szívszorító dráma.
