Buzi, hazug szar - megint nagyot gurítottak az egri ún. városvezetők
A Krisna-hívők Ételt az Életért Alapítványának 4 magyar tagja utazott Törökországba február 10-én, hogy a katasztrófa sújtotta régióban több ezer adag étellel lássa el a fölrengés túlélőit. Mire a csapat megérkezett Ankarába, a mentési munkálat a végéhez ért, táborok létesültek a túlélők számára, ám a helyiek étkeztetése nem volt megoldott. Úgy hírlett, hogy az emberek nagyon éhesek, mivel sem víz, sem gáz, vagy elektromosság és semmiféle infrastruktúra nem működött a délen fekvő Hatay tartományban. A földrengés nagyjából egy magyarországnyi területen pusztított és egész városokat tett a földdel egyenlővé. Szanyi-Karl Attila, az Ételt az Életért Alapítvány elnöke tapasztalt, szívós és kifejezetten optimista szakácsokból és ételosztókból álló csapatot állított össze a feladatra.
A magyar Krisna-hívők egy török csapathoz csatlakoztak a helyszínen. Egy fuvarozási vállalat kamionjával és az általuk felajánlott élelmiszer alapanyagokkal Isztambultól Harbiye falujáig utaztak, majd felállítottak egy jól felszerelt tábori konyhát, ahol még aznap este megkezdték a főzést. A csillagos ég alatt aludtak, hajnali fél ötkor keltek, és napi 14 órát dolgoztak a rögtönzött konyhában.
Csizmár Ferenc (Krisna Csaran Dász, Krisna-tudatú hívő) Füzesabonyban él és az egri Govinda Étterem beugrósa, valamint az Ételt az Ételért Alapítvány egri irodájának önkéntese. Hétfőn tért haza Törökországból társaival, ahol a földrengés sújtotta régió lakosságának főzött és osztott meleg ételt egy héten át.
"Megdöbbentő volt látni a földrengés okozta kár mértékét. Videó vagy fotó nem adja vissza azokat a döbbenetes körülményeket, amiket a helyszínen tapasztaltunk" - meséli.
A török-magyar Krisna-hívőkből és önkéntesekből is álló ételosztó csapat napi 1000 adag étel főzésében segített. Helyszíni tartózkodásuk alatt az egyik éjjel egy 5,1-es erősségű földrengés éltek át, de ennek hatása jóval kisebb volt, mint a korábbi, első rengésé. Ám Ferenc és társai nem véletlenül aludtak a szabad ég alatt a kertben, a -3 Celsius fokban is, mivel a már megrongálódott épületek egy kisebb rengéstől is összedőlhetnek és életveszélyes sérüléseket okozhatnak. A hideget nehezen viselték, Ferenc volt talán az egyetlen, aki kifejezetten jól tűrte a fagyos, téli időt, a többiek arról számoltak be, hogy a jeges vízben mosogatva teljesen elgémberedtek és elfagyott a kezük.
Az önkéntesek zömében keleties ételeket készítettek, pl. fűszeres leveseket, bulgurt, és zöldséges főételeket is. Mellé a helyi tradíciónak megfelelően fetasajtot és olívát szolgáltak fel, előre csomagolt pékáruval. A reggeli leginkább forró vöröslencse leves volt, az ebéd pedig padlizsános csicseriborsó szabdzsi volt, paradicsomos bulgurral, de vegetáriánus paprikás krumplit is főztek, igazi, magyaros ízvilággal, amit nagyon szerettek a sorban álló helyiek.
„Amikor megtudták, hogy Magyarországról, azaz ahogy ők mondják „Mádzsarsztánból” jöttünk, nagyon megörültek. Testvérek vagyunk – mondták.”
A hidegen kívül más kihívások is akadtak bőven. Mivel a régióban kolera ütötte fel a fejét, úgy döntöttek, hogy nem használják a továbbiakban a kútvizet, sem főzésre, sem mosogatásra, mindent az Isztambulból hozott vizes tartályokból kellett biztosítani. Azt is ki kellett tapasztalni, hogy az éjjeli mínuszok ellenére hogyan tartsák melegen a gázpalackokat, amelyek első éjszaka máris megfagytak, ezzel is tovább nehezítve a főzési folyamatot.
Nagy szeretettel és hálával fogadtak minden ételt a földrengés sújtotta török polgárok. Hihetetlen, de az utórengések során ők biztattak minket a bajban, holott épp ők voltak azok, akik a lakhatásuk mellett a szeretteiket, a vállalkozásaikat, a megélhetésüket is egy csapásra vesztették el.
Ferenc nemcsak kétkezi munkájával, hanem állandó optimizmusával és humorérzékével is hozzájárult az akció sikeréhez. Kollégái és bajtársai úgy jellemzik őt, mint aki mindig, minden helyzetben felismeri egy jó vicc lehetőségét, mindig vidám és szinte sohasem veszíti el életkedvét. Kimagasló fizikai erejére is szükség volt ebben az embert próbáló misszióban.
Ferenc egy bő hét után tért haza Magyarországra, ahol kollégái és felesége megkönnyebbülten fogadták. Mindannyian tudták, hogy egy fontos, de nem veszélytelen akcióról van szó, hiszen a lerombolt terület nagyon közel van a szír határhoz és Antakya városában már megjelentek a fosztogatók is. A csapat munkáját jelenleg a DSV török vállalatának dolgozói folytatják, akiktől újabb Krisna-hívő ételosztók fogják átvenni a stafétát. Távozásuk után a térségben ismét egy 6,4-es erősségű földrengést mértek, a kis fatüzelésű kazánt, ami mellett a kertben aludtak és ahol minden nap főztek, téglatörmelékek zúzták össze. Az ilyen híreket hallatán mindig hálát adnak Isten személyes védelméért.
Törökország jelenleg hatalmas kihívás előtt áll, hiszen a folyamatos utórengések miatt a romok eltakarítása elhúzódik és az újjáépítés is éveket fog igénybe venni. Az Ételt az Életért nem titkolt célja, hogy megszervezze és megtanítsa másoknak is a szisztematikus, professzionális ételosztást, és olyan hosszan biztosítsa a régióban, amíg csak szükség van rá.
Ferenc, azaz Krisna Csaran Dász egy kis pihenő után pedig újra munkába áll, hogy részidőben ugyan, de önkéntes munkájával hazánkban is támogassa a rászorulók ellátását, Egerben és környékén, mely a külföldi segélyakció ellenére ugyanolyan kapacitással működött tovább, mint azelőtt.
