Kulturális főváros: Óriási lehetőség

Cikksorozatunk újabb írása Mikó Andrástól érkezett. Ő egy főiskolára háró fiatal, lássuk hogy látja ő a helyzetet. A cikksorozat kezső kérdései ide kattintva érhetők el.

Nagy megtiszteltetés, hogy engem is felkértek arra, hogy fejtsem ki álláspontomat a ,,Magyarország 2023 – Európa Kulturális Fővárosa” pályázat kapcsán. Laikusként nehéz állást foglalni a kérdésben, hiszen pusztán az a tény, hogy a pályázatot májusban teszik hivatalosan közzé, rengeteg kérdést nyitva hagy. Addig a pontig, hogy ez egy páratlan lehetőség, mindenki egyetért. Ez tükröződik a Közgyűlés tegnapi (az írás még a múlt héten született - a szerk.) döntésében is, mely egyhangúlag elfogadta a részvételi szándékot. Az ördög azonban a részletekben rejtőzik.

A megtisztelő címre 2004-ben már pályázott Eger, s bár bejutott a második fordulóba, sajnos nem nyertünk. Az azóta eltelt időszakban városunk –a rengeteg vitás kérdés ellenére is- érzékelhetően fejlődik, így a korábbi pályázat elképzeléseit érdemes lenne aktualizálni, hiszen nagyobb esélyünk van a győzelemre, mint 2004-ben volt. Mindenképpen érdemes tanulni a pécsi pályázat következményeiből, melynek nagy tanulsága, hogy komoly esélye egy fürdővárosnak lehet. Ezt az egri fürdőkultúra, illetve a megújult demjéni, illetve egerszalóki fürdőközpontok bevonása biztosítani tudná. A KSH adatai szerint bár a pécsi vendégéjszakák ugrásszerűen megnőttek, az ország 10 leglátogatottabb városába nem sikerült bekerülni, ami miatt sokan kudarcnak tartják a pécsi történetet. Egert jelenleg is évről évre egyre több turista keresi fel, Kulturális Fővárosként pedig a frekventált figyelem még jobban hozzájárulna a város bevételeinek gyarapításához. A város olyan óriási történelmi- és kulturális hagyatékkal rendelkezik, mely nem csak reális lehetőséget biztosít a pályázásra, de kiaknázása Egert hosszútávon is egy fejlődési pályára állítaná. Eger az ,,önerő” mellett jelentős pénzügyi támogatás kapna a kormánytól és az Eu-tól, melyek racionális felhasználása esetén olyan infrastrukturális beruházásokat lehetne létrehozni, melyek versenyképessé teszik a várost, és a leszakadó észak-magyarországi régiót ismét bekötnék az ország gazdasági vérkeringésébe. A M3-hoz vezető bekötőút létrehozása egy régóta vágyott előfeltétele ennek, mivel így Eger kooperálhatna a centrummal, és a megtelepülő ipar rengeteg embernek adhatna munkát.

A város éjszakai élete azonban nem csak hogy nem európai szintű, de még a magyar viszonylatokban is siralmas. A fiatalság régóta nehezményezi, hogy a szórakozási, érvényesülési lehetőségei meglehetősen korlátozottak, és évek óta hiába kér ehhez platformot, támogatást. A város kulturális kínálata elég gyér, nagyon hiányzik egy olyan közösségi tér, mint amilyen legjobb éveiben az Ifjúsági Ház volt. Nívós zenei rendezvényekre, könnyű és komoly zenei koncertekre is hatalmas szükség lenne. A diákság elkeseredése tavaly már civil mozgalom létrehozásához is vezetet. Meglehetősen bizarr látvány ugyanis, mikor a szórakozni vágyó fiatalság a Széchenyi utcán, és úgy-ahogy a Dobó-téren kívül semmi mozgással, kulturális rendezvénnyel nem találkozik péntek esténként. A szerény munkalehetőségeken kívül ez a fásult, kihalt légkör is hozzájárul ahhoz, hogy a fiatalság jó része távozik Egerből, és máshol képzeli el a jövőjét. Ez mindenképpen csapás a városra nézve, hiszen hiába áll rendelkezésre mind a sport, mind a kultúra területén szakmailag országos színvonalú oktatói gárda, lehetőségek hiányában a kitermelt tehetségek más városok hírnevét fogják öregbíteni. Hiányzik a városi légkörből a fiatalos szellemi pezsgés, a vitalitás. Márpedig a Kulturális Főváros projekt csak akkor lehet sikeres, ha ebben együttműködik a civil szféra a vezetéssel, és megvan a párbeszéd a konkrétumokat illetően. Meg kell említenünk Felnémet helyzetét is, hiszen méltatlan lenne egy Kulturális Fővároshoz, ha figyelmen kívül hagyná egy ilyen nagy múltú település problémáit. Fontos felügyelni a pályázat megvalósítást is, hiszen magát a lakosságot kell érdekeltté tenni a projekt sikerében, nem pedig néhány kiváltságost, akik jókat kaszálhatnak a beruházásokon. Egy ilyen pályázat sikeréhez elengedhetetlen a város sokszínűségének, befogadó jellegének erősítése. Itt minden művésznek, irányzatnak helye kell, hogy legyen, világnézetre, vallásra, stílusra való tekintet nélkül. A szakmaiságnak pedig mindenkor érvényesülnie kell a politikai megfontolások helyett.

Összességében egyetértek Habis László polgármester úrral abban, hogy az ellentéteket most félre kell tenni, és egységesen, egriekként kell kiállnunk a pályázat mellett. Ez az óriási lehetőség vitathatatlanul Eger stratégiai érdeke, a fejlesztésekre költött pénz ugyanis visszaforgatható a település életének minden egyes aspektusába. A történelmi város most egy történelmi lehetőség előtt áll, egy sikeres pályázat esetén pedig megszépülve, életképesebbé és vonzóbbá válva adhatna otthont ennek a jelentős kulturális eseménynek. A pályázat igazi tétje azonban, hogy képes lesz –e Eger új fejezetet nyitni a történetében, és a lehetőségeket kihasználva ismét egy európai jelentőségű és színvonalú várossá válni 2023 után.