Megérkezett az idei első hó
Az Egri Ügyek is beszámolt róla, hogy pár nappal ezelőtt, október 27-én volt a 75. évfordulója annak, hogy a második világháború során egy szovjet harci gép lebombázta az Eger belvárosában lévő Irgalmas Kórházat, a támadás során pedig 24 ártatlan civil halt meg. Bár már ezt megelőzően is hullottak bombák az egri vasútállomásra 1944. szeptember 19-én, ám az amerikai légierő egy legitim katonai célpontot támadott, ráadásul senki sem halt meg a bombázásban. A magányos szovjet gép támadásának azonban katonai szempontból semmi értelme sem volt, ha csak nem akartak pánikot kelteni a német vonalak mögött a civil lakosság körében.
A három nappal később, október 30-án bekövetkező újabb szovjet támadásra Eger ellen szintén nehéz magyarázatot találni. A támadást egy IL-2 típusú szovjet vadászbombázó (a fenti fotón) hajtotta végre, amelyet elsősorban kis magasságokban végrehajtott, földi cépontok elleni támadásokra használtak, főleg a német tankok ellen. A gépekre gépágyúk és nem irányított rakéták mellett bombák is fel voltak szerelve. Az IL-2-esek (az amerikai bombázógépeket Németország felett kísérő P-51-es Mustang vadászgépekhez hasonlóan) a háború utolsó éveiben, amikor a német légierő már nagyon gyenge volt, gyakran indultak magányos portyákra az ellenséges vonalak mögé, hogy ott tetszőlegesen támadjanak meg járműveket, menetoszlopokat, támaszpontokat, vonatokat, illetve bármilyen "hasznos" célpontot. Az állandó fenyegetettséggel az ellenséges katonákat, illetve a hátország lakosságát is megpróbálták a kétségbeesésbe kergetni.
Az Eger fölé repülő szovjet IL-2-esek azonban sem október 27-én, sem október 30-án nem találkoztak számottevő katonai erővel a város térségében, még légvédelmi tevékenységgel sem. Ennek ellenére Eger külvárosi része, a Szalapart felett a város légteréből távozó szovjet gép mégis kioldotta a 250 kilogrammos bombáját október 30-án délelőtt fél tízkor. Egyes történészi vélekedések szerint a szovjet pilóták azt kapták parancsba, hogy nem térhettek vissza bombaterhükkel a bázisukra, ezért kellett kioldani a bombát, bár ez sem magyarázat a civilek elleni tudatos támadásra. Véletlen kioldásról sem lehetett szó, hiszen három nap alatt két "véletlen bombázás" egészen valószínűtlennek tűnt.
A robbanás egy 15 méter átmérőjű, öt méter mély bombatölcsért hagyott maga után, ami megsemmisítette a Horánszky Nándor-féle pincét és borházat, illetve teljesen romba döntötte Muszka Sándor Szalapart u. 20. alatti lakóházát.
A robbanásban áldozatul esett két fiatal nő, akik a piaci bevásárlásról tértek volna haza, valamint egy fiatal fiú, aki mellett közvetlenül robbant a bomba. A fiú holttestét egy utcával lejjebb, a Könyök utcában találták meg.
(Az archív fotókat és részben az információkat Farkas Péternek köszönhetjük, akinek tanulmánya az egri bombázásokról az alábbi linkre kattintva olvasható)
