Kigyulladt a szarvaskői lovastábor
Sajnos az általános tévhiteket tükrözi Eger főkertészének, Ferenczy Tamásnak a városi tévének adott nyilatkozta, miszerint csak gépi kaszálással lehetne védekezni a japánkeserűfű ellen az Eger-patak medrében – nyilatkozta az Egri Ügyeknek Juhász Szilvia, hazánk egyik legfelkészültebb, legnaprakészebb tudással rendelkező japánkeserűfű-aktivistája.
A közelmúltban Eger legtöbb médiumán végigfutott a hír, hogy a városunkat végigszelő patak mentén megkezdődött a japánkeserűfű irtása, a Városgondozás alkalmazottai mindjárt három munkacsoportban dolgoznak a Töviskes tér és a Sas úti híd közötti szakaszon.
A hírbe ráadásul némi cukiságfaktor is került, hiszen a természetvédelmi előírások alapján a Városgondozás dolgozói a munkálatokat csak azt követően tudták elkezdeni, hogy letelt a patakmederben fészket rakó tőkés récék költési ideje. Aztán a vadkacsafiókák után a Városgondozás emberei is megjelentek a patakmederben.
A város főkertésze, Ferenczy Tamás nem sokkal később a TV Eger anyagában arról beszélt, hogy az Eger-patak medrében a víz közelsége miatt csak gépi kaszálással lehet védekezni a gyomnövénnyel szemben. A főkertész egész pontosan úgy fogalmazott:
Ez már egy több éves megjelenése a növénynek. Sajnos, el kell mondjam, hogy vegyszeres védelem élővíz, élővilág mellett nem lehetséges, nincs erre engedélyezett technológia. Egyéb területeken van rá lehetőség, hogy vegyszeresen is védekezzünk akár, de (itt, a víz mellett – a szerk.) csak mechanikus úton, kaszálással lehet védekezni ellene. Ez az egy módszer van a védekezésre.
Az eddigi közlések alapján a Városgondozás így is vágott neki a munkának. Csakhogy a szakirodalom szerint a vágás éppenhogy serkenti a növekedést, terjeszti a növényt, külföldön erre táblákon is figyelmeztetik a lakosságot, hiszen már a japánkeserűfű egészen apró, akár 0,2 grammos darabkáiból is – gyökérből és szárból egyaránt – új megtelepedések alakulhatnak ki.
„Egyszerűen nem igaz az a kijelentés, hogy csak gépi vágással lehetne a japánkeserűfű ellen védekezni. Éppen ellenkezőleg, ezzel óriási kárt okoznak, hiszen a vágás során keletkező legapróbb növényi részek is újra életképes hajtásokat hozhatnak. Ráadásul a vágás hatására olyan növekedési hormonokat kezd termelni a növény, ami által még agresszívebb terjedésbe kezd” – jelentette ki a telefonban Juhász Szilvia, akit a főkertész nyilatkozatának kommentálására kértem fel.
Mivel a japánkeserűfű nagyon szereti a nedves környezetet, az egyik fő terjedési módja is éppen az, hogy a növény darabkái a víz sodrását kihasználva sodródnak a további, még nem fertőzött partszakaszok felé. Juhász Szilvia szerint a Városgondozásnak a vágással csak azt sikerült elérnie, hogy az Eger-patak medre még fertőzöttebb legyen.
A Knotweedhelp nevű brit információs és jogisegítség-nyújtó portál szerint Angliában a fertőzött föld kihelyezéséért vagy a növény természetbe való kijuttatásáért (akkor is ha hanyagságból történik), akár két évig terjedő szabadságvesztés vagy akár 5000 font (jelenlegi árfolyamon 2,4 millió forint) büntetés is járhat. Az Angol Környezetvédelmi Hivatal (Environment Agency in England) tájékoztatója szerint a növény egyes részei még az égetést is túlélhetik.
Ferenczynek abban egyébként van némi igazsága, hogy a vízfolyások melletti állományok esetében a vegyszeres kezelés nem feltétlenül ajánlott, legalábbis fokozott figyelmet, körültekintést és óvintézkedéseket igényel. Tragikus módon épp a japánkeserűfű ellen leginkább ajánlott glifozát különösen veszélyes a környezetre, csakhogy akár nagy méretű ponyvákkal is lehet óvni a vizet és annak élővilágát, de akár injektálással is a növénybe juttatható a permetszer.
„Igenis vannak olyan permetszerek, amiket víz mellett is lehet használni, világszerte engedélyezettek. Ezen felül arról is készültek tanulmányok, hogy a permetezések során takarásos módszerrel lehet óvni a vizek élővilágát, a mérések arra jutottak, hogy a vízben jelenlévő méreganyag nem terheli jelentős módon a környezetet” – magyarázza Juhász Szilvia.
A probléma kezelése miatt levélben fordultam a Városgondozáshoz, amelyben többek között arról érdeklődtem, milyen szakmai szempontok alapján döntöttek a kaszálás mellett, miért gondolják, hogy ez az egyetlen megoldás, és mennyire ismerik a növény szakirodalmát. A megkeresésünkre Juhász Géza ügyvezető válaszolt a főkertész tájékoztatása nyomán:
A kaszálási munkák megkezdése előtt konzultáltunk Zsigó György növényvédelmi szakmérnök úrral / egyetemi tanár, Év Agrárembere / a vegyszeres védekezés lehetőségéről, ő megerősítette, hogy jelenleg Magyarországon élővíz mellett /patakmeder/ nincs engedélyezett technológia. Egyéb helyszíneken glifozát hatóanyagú herbiciddel végezhető kezelés, a szer okiratban foglaltak betartásával, különös tekintettel a közterületi növényvédelmi védekezésre. Az állati legeltetés nem kivitelezhető
– írták az Egri Ügyek megkeresésére.
A Városgondozás a fentiek alapján arra jutott: az ártéri japánkeserűfű irtására a mechanikus védekezés a kivitelezhető eljárás. A válaszukból az is kiderült, hogy a növénnyel szembeni védekezés valójában az Észak-magyarországi Vízügyi Igazgatóság (ÉMVIZIG) feladata lenne, ők (mármint a Városgondozás) a város kérésére láttak hozzá a feladathoz. „Eger Megyei Jogú Város és a Városgondozás Eger Kft által megkötött Közszolgálati szerződésben rögzítettek szerint évi három alkalommal kell elvégezni az Eger-patak belterületi szakaszának a kaszálását. Megjegyezzük, hogy a feladat elvégzése az ÉMVIZIG feladata, hatásköre, de városképi, idegenforgalmi szempontok miatt Eger MJV megrendelte cégünktől a kaszálási munkák elvégzését” – fogalmaztak.
A Városgondozás úgy véli: a fertőzöttség mértékét jelentősen csökkentené, ha a mederkaszálás évi több, legalább öt alkalommal valósulna meg, ennek az anyagi feltételeit azonban meg kell teremteni – több kilométer hosszú a belterületi mederszakasz –, illetve ha Szarvaskőtől Maklárig is történne védekezés az ÉMVIZIG részéről.
Juhász Szilvia abban egyetért, hogy az állati legeltetés valóban nem jelent megoldást, sőt, csak elodázza a problémát, de nem számolja azt fel. „A mechanikus irtási kísérletek egyenértékűek a legeltetéssel, hiszen mindegyik a felszínen látszó növényzetet távolítja el, a sok méter mélyre nyúló, a növény erejét adó gyökérzetben nem tesz kárt, sőt növekedésre serkenti azt. A mechanikus irtás hátránya a legeltetéshez képest, hogy szinte garantált a növény darabjainak a terjesztése, amivel a növény újabb helyeken fog elszaporodni” – magyarázza.
Érdemes tudnunk: több külföldi országban be sem szabad lépni a japánkeserűfűvel borított területekre, hiszen a cipőtalpakra tapadó növényi részek újabb területeket fertőzhetnek meg, Angliában a terjedés megakadályozása érdekében az is elő van írva, hogy még a szállítóeszközt is át kell vizsgálni a növénydarabkák miatt.
Az Egri Ügyeknek nyilatkozó szakértő szerint a kaszálás anyagilag valóban megterhelő, ráadásul végeláthatatlan, egyre növekvő feladat, de még mindig jobb megoldás, mint a népszerű talajmarás, ami „kész ökológiai katasztrófa”. A külföldi szakirodalom szerint az ecseteléssel, szárba fecskendezéssel történő célzott vegyszeres kezelés élővizek mellett is működik.
Mindez a növény "sérülékeny időszakában", a virágzás utáni és fagyok előtti pár hetes időtartamban, amikor a növény a tápanyagot visszaszívja a gyökerekbe, hogy eltárolja télre. Ezzel a folyamattal együtt tud a méreg is a leghatékonyabban a gyökerekbe kerülni. Ez a leggyorsabb, leghatékonyabb, legolcsóbb irtási módszer
– teszi hozzá.
Juhász Szilvia egyúttal arra is felhívja a figyelmet: lehet, hogy Magyarországon jelenleg nincsen élővíz mellett engedélyezett vegyszeres védekezési mód, ez viszont éppen arra világít rá, hogy a felelősöknek érdemes lenne a jogi szabályozást az új szakirodalom és a probléma méretének tekintetében felülbírálni. Úgy látja: sajnos az egész országban hasonló a helyzet, a legkevesebbek rendelkeznek naprakész tudással, és a döntési helyzetben lévők is gyakran elavult információk alapján intézkednek. Általános tapasztalat, hogy Magyarországon sajnos még nem veszik elég komolyan a problémát.
„Nincs kétségem, hogy a kérdezett szakember széles körű tudással rendelkezik. A kérdés, hogy töltött-e heteket azzal, hogy több nyelven szakirodamat böngésszen specifikusan a japánkeserűfű tulajdonságaival és külföldi irtási tapasztalataival kapcsolatban. A japánkeserűfű más országokban sokkal nagyobb problémát jelent, mint nálunk, ők előrébb járnak a megoldásokban is. Bármelyik angol, erre szakosodott céget meg lehetne hívni, hogy segítsenek” – mondja.
Juhász Szilvia megjegyzi: élővizek mellett szintén alkalmazható az árammal történő irtás (pl. Rootwave), amely során elektromos áramot vezetnek a növény gyökerébe, és amellyel „fantasztikus eredményeket lehet elérni”. Juhász Szilvia az egri önkormányzat és a döntéshozók helyében ezt a kezelési módot szorgalmazná, és a történelmi, illetve egyéb veszélyeztetett épületeknél kezdené a kezelést. Egy ilyen készülék ára ugyan nem kevés, a probléma és a különböző ingatlanokban okozott esetleges károk nagyságához képest azonban még mindig elenyésző. „A céggel már tárgyaltam, 10 millió forint egy készülék, ha egy önkormányzat komolyan érdeklődik, kijönnek, bemutatót tartanak, oktatnak. Haladni kell a korral.”
Annyit mindenesetre tudhatunk: a japánkeserűfű esetében a vágás, a tépkedés és a kiásás nem működik, mert serkenti a növekedést és terjeszti a növényt, a komposztálást és az elégetést szintén túlélheti, de ha mondjuk valaki lebetonozná a már fertőzött mederszakaszokat, idővel felnyomná azt, majd a repedésekből törne elő.
És hogy miért nem bírunk vele? Mert egy behozott növény, amelynek felénk nincs természetes ellensége. „A legtöbb inváziós növényt azért hozták be, hogy a hasznukkal a közösség szolgálatára legyenek, de a legtöbb nem vált be, aztán önálló terjedésbe kezdtek. Mivel az őket fogyasztó szervezetek nem "jöttek" velük az új élőhelyükre, így kontroll nélkül tudtak terjedni” – magyarázta korábbi cikkünkben Schmotzer András, a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság Élővilágvédelmi Csoportjának kutatási szakreferense.
Juhász Szilvia úgy véli, a (gépi) kaszálással csak szaporítjuk a problémát.
Nem tudunk olyan gyorsan, olyan sokat kaszálni, hogy kimerítsük vele a növény gyökérzetét. És az egri módszer láttán több kérdés is felmerül. Vajon az egri patakmederben dolgozók átnézték az összes fűnyírót, amit használtak? Ellenőrizték, hogy maradtak-e bennük növénydarabkák? Átnézték a kollégák egymás cipőtalpát, mielőtt továbbmentek egy másik területre? Külföldön nem véletlenül vannak körbekerítve a japánkeserűfűvel borított területek.
Hozzáteszi: elkeserítő és kétségbeejtő volt látnia az egri patakmederről készült, korábbi cikkünkben is közölt képeket, és biztos abban, hogy a probléma kezelésére távolról sem az a legjobb módszer, amit a Városgondozás annak gondol. „Sajnos egyértelműen kárt tesznek vele” – állítja.
A szakirodalom egyébként úgy tartja, hogy ha már valaki a vágás vagy kaszálás mellett dönt, akkor az a leghelyesebb, ha a levágott részeket ott hagyja helyben, hiszen az a terület már egyébként is fertőzött. Kulcsfontosságú kérdés, ezért levelemben arról is érdeklődtem, mi történt a kaszálás során földre hulló növényi maradványokkal. A Városgondozás válasza szerint ezek egyelőre a patakmederben maradnak.
