Elindult a nyomozás a Lenkey-ügyben az adatok visszatartása miatt
Őrült egy év volt 2018, de szerencsére túl is vagyunk rajta. Az Azonnali összefoglalta, mi is történt idén a magyar belpolitikában!
1. Hódmezővásárhely
A 2018. február 25-i hódmezővásárhelyi időközi választás valószínűleg sokáig vitatott esemény lesz a magyar politikatörténetben: a hagyományosan fideszes körzetben fideszes jelölt ellen induló, esélytelennek tűnő Márki-Zay Péter győzelme felcsillantotta a reményt, hogy a közelgő választáson a Fidesz akár verhető is lehet, egyúttal azonban teljesen félre is vitte a következő másfél hónap ellenzéki diskurzusát.
Innentől kezdve pedig az április 8-i választásokig majdhogynem csak arról esett szó, hogy melyik körzetben ki és milyen formátumban lépjen vissza kinek a javára, hogy lehetőleg egy ellenzéki jelölt maradjon talpon a fideszessel szemben.
Ez azonban kevés helyen hozott végül valódi eredményt, mivel a valóságban a teljes ellenzéki összefogásra – az erre akkor rögtön felhívó LMP-n kívül – senki sem volt hajlandó.
Hódmezővásárhely ráadásul azt a legendát is megerősítette, hogy lám, csak egy ártatlan civil jelöltre van szükség, az sem árt, ha volt Fidesz-szavazó korábban, és meg is van az eredmény – amely gondolkodás jól elfedi azt, hogy Márki-Zay győzelméhez a Jobbik és a helyi baloldal teljes apparátusának kemény munkája kellett.
S miközben az ellenzéket felzabálta a koordinációs mítosz, az eredményen tényleg őszintén ledöbbent és pár napig megzavarodott Fidesz és holdudvara kétszeres fokozatba kapcsolt a mozgósításban...
2. Döbbent arcok: április 8.
...és ennek meg is lett az eredménye. Azt okoskodták az elemzők, hogy a magas részvétel a 2018-as választáson egyértelműen az ellenzéknek kedvezhet, ezért aztán sokan kezdtek izgulni, mikor a részvételi adat a választás napján egyre csak magasabbra hágott.
Aztán az első eredmények megjelenésekor jött a koppanás: gyakorlatilag teljesen ugyanolyan eredmény született, mint négy évvel ezelőtt, és kétharmada lett a Fidesznek. A régi pártok nagyjából hasonló arányban maradtak, a parlamentbe új párt nem jutott be, bár az újonc Momentum három, a szintén újonc Magyar Kétfarkú Kutyapárt egy százalék fölötti eredményt ért el.
A széttöredezett, a visszalépések követelésével egymást maró ellenzéki pártok egyszerűen nem vehették fel a versenyt a profi gépezetet működtető Fidesszel azon a pályán, ami egyébként is a kormánypárt felé lejt, amióta módosították a választási szabályokat és felzabálták a magyar média nagyobbik részét.
A Fidesz tehát megszerezte harmadik parlamenti kétharmadát, ráadásul olyan magas részvétel (70 százalék) mellett, amit nehéz lenne kétségbe vonni. Igaz maradt azonban, hogy
ez a kétharmad úgy jön ki, hogy közben a választáson voksoló emberek többsége ellenük szavazott. Ha összeadjuk az eredményeiket, akkor közel kétszázezerrel több ember szavazott ellenzéki pártokra, mint a Fideszre.
3. Simicska Lajos nem dobta le az atomot, majd kapitulált
A 2015-ös G-nap óta várta az ellenzéki közönség, hogy az Orbán legjobb barátból lett legfőbb ellensége, Simicska Lajos majd előáll valamivel. Valamivel, ami egyik pillanatról a másikra összeomlasztja a NER-t. Hiszen bár kiesett a miniszterelnök kegyeiből, Simicska fontos orgánumok – például a HírTV és a Magyar Nemzet – fölött diszponált, mely orgánumok 2015-től fokozatosan polgári ellenzéki lapokká váltak.
Az ún. atombomba, hiába került egyre közelebb a választás, nem jött. A Magyar Nemzet ugyan megfuttatott pár kínos történetet (Kósa Lajos örökösnőjére emlékszünk még?), meg alapvetően nyilván kellemetlen volt a Fidesznek, hogy vannak független, alapvetően inkább jobboldali-konzervatív lapok, de a nagy durranás nem történt meg. Simicska nyíltan – és talán máshogy is, de ezt nem tudjuk – támogatta a Jobbikot, de nagyjából ennyi.
A választás után először megszüntette a Magyar Nemzetet és a Lánchíd Rádió, a médiaportfólió maradék részét, például a HírTV-t egy kis kitérővel visszajuttatta a Fidesznek, aztán többi hazai érdekeltségének nagy részét is eladta. Hogy mi volt a terv, azt talán sosem tudjuk meg,
az azonban biztos, hogy az egykor rettegett Simicska egyetlen maradandó öröksége a Magyar Nemzet hűlt helye az újságosok polcain, illetve az O1G (Orbán egy geci) szlogen.
Ide tartozik még az is, hogy a Magyar Nemzet és a szintén megszüntetett Heti Válasz csapata azonban nem hagyta annyiban a dolgokat, előbbi Magyar Hang néven hetilapot, utóbbi Válasz Online néven portált csinált.
4. Az ellenzék összeomlik
Hiába az a tanulság, hogy az ország nagyobbik fele valójában nem kér a Fideszből, ezt a heterogén tömeget nyolc ellenzéki párt tábora adja össze a szélről középjobb felé érkező Jobbiktól az LMP-szökevények és posztkommunista MSZP koalícióján át a Gyurcsány-rajongói körig és a Kétfarkú Kutyapártig.
Ezen pártok többsége lélekben április 8-a után gyakorlatilag teljesen összeomlott. A legrosszabb eredményt elérő Együtt megszűnt, és politikusai csak azért nem kerültek a teljes csőd szélére, mert az emberek összekalapoztak nekik nagyon sok pénzt.
Vona Gábor lemondott a Jobbik vezetéséről, azóta videós influenszerként tevékenykedik, a Jobbikból pedig kivált egy, ismét a szélsőjobb felé induló pártocska, a Toroczkai László vezetésével működő Mi Hazánk Mozgalom. Az LMP-ben részben jogos, részben teljesen őrült (politikai értelemben vett) vérengzést rendezett az etikai bizottság, végül a pártot vezető két társelnök (Szél, Hadházy) mindegyike otthagyta a pártot, de volt például verekedés is.
Az MSZP-ben is elég meglepő ügyek buktak ki a választás után lemondó Molnár Gyula elnöksége kapcsán, aki tulajdonképpen csak úgy ígért egy csomó pénzt a Fodor Gábor-féle Liberálisoknak, akik aztán a parlamentben jól megtorpedózták a Párbeszéd frakcióalapítását, amit így a független Mellár Tamás mentett meg. A DK-t persze nem érintette a válság, in Gyurcsány we trust!
5. Ráhel pelenkája
Hiába, üthették is már egymást néha az LMP-sek a nyári hőségben, az uborkaszezon legnagyobb sztorija mégis az lett (a kőbányai szopófantom mellett), hogy Orbán Ráhel, Orbán Viktor miniszterelnök legnagyobb lánya egy horvát autópálya benzinkútjának parkolójában nem a szemetesbe,
hanem az árokpartra helyezett egy kakis pelenkát. Pechjére éppen egy magyar autós ment mögöttük, aki le is fotózta a dolgot.
Az Orbán-klán egyik legfiatalabb tagjának végterméke ezután napokig lázban tartotta nem csak a magyar, de a balkáni sajtót is, de komolyabb diplomáciai bonyodalom végül nem lett az ügyből. Hol van már a tavalyi pelenka? – kérdezzük majd jövőre.
6. Orbán harminc éve korrupt, ő maga mondja ki
Kétféle ember van Magyarországon: aki tudja, hogy Orbán Viktor a legtöbb szempontból immár egy keleti oligarcha összes védjegyét fel tudja mutatni, és ez zavarja; és aki tudja ezt, de nem zavarja. Szeptember végén az Átlátszó leplezte le,
hogy a nép egyszerű fiát, Orbán Viktort tulajdonképpen mindenhová csodás kis magánrepülőgépekkel furikázzák, csak úgy szívességből persze.
Az oknyomozásban ezen felül még luxusjachtok s egyéb nyalánkságok is felbukkantak, ráadásul az egészet végül Orbán sem tagadta: a parlamentben azt mondta, hogy harminc éve így jár futballmeccsekre, és ez szerinte teljesen rendben van.
7. Nikola Gruevszki menedékjogot kap
Az év legnagyobb vicce volt, amikor az illegális migrációt a lehető legmélyebben elítélő magyar kormány egy
- hazájában korrupció miatt elítélt, köztörvényes bűnözőt;
- a magyar diplomáciai szolgálat autóit bevetve;
- több biztonságos országon keresztül;
- a tranzitzónában veszteglést finoman kihagyva
utaztatott Magyarországra, ahol aztán gyorsított eljárásban meg is adta neki a menedékjogot. És az egészre természetesen az a válasz, hogy Soros meg Gyurcsány.
Ez az ember Nikola Gruevszki macedón ex-kormányfő volt, aki az alábbi képen pózol Orbán Viktorral.
8. Kultúrharc és a CEU elüldözése
2018 legbutább és legszomorúbb fideszes története lett végül a kultúrkampf kiélesedése, amelynek most már az a lényege, hogy a párt Pravdájában az egyik tehetségtelen csinovnyik azért esett sorban neki egy csomó egyébként fideszes intézményvezetőnek, mert azok nem csak fideszes művészeket támogattak, hanem művészeket, csak úgy általában.
Ilyen a NER-ben nincs, itt csak olyasmit lehet támogatni, ami a Pravda ügyeletes hülyegyereke szerint hazafias.
Ez a leginkább csak a Rákosi- és Kádár-érához mérhető gyökérkedés rokon azzal a mentalitással, amely makacsul kitartott az ország egyik legjobb egyeteme, a CEU elüldözése mellett. A Soros György által alapított egyetem hiába teljesítette a kormány abszurd feltételeit, a Fidesz egyszerűen nem volt hajlandó aláírni a megállapodást, így végül december elején bejelentették: Bécsbe költöznek.
9. #O1G: a rabszolgatörvény összehozza az ellenzéket és a tüntetőket
A fene gondolta volna, hogy év végén még fog bármi történni ebben az országban,
arra pedig végképp kevesen fogadtak volna, hogy épp decemberben, a legnagyobb hidegben tér vissza az élet a tetszhalott ellenzékbe.
A rabszolgatörvény parlamenti vitájában először sorra elhallgattaták a képviselőket, majd letörték az obstrukciót, végül még az is lehet, hogy nem szabályosan szavazták meg a törvényt, miközben az ellenzék fizikailag próbálta blokkolni a szavazást.
Az egységesen fellépő ellenzék és az utcán szerveződő országos tüntihullám (füstbombával, könnygázzal) hamarosan egymásra talált, amelynek a csúcspontja az volt, mikor a közmédia székházában másfél napig próbálták beolvasni ellenzéki képviselők a tüntetők Momentum által megfogalmazott követeléseit, miközben Szél Bernadettet és Hadházy Ákost kidobták az épületből.
Az ünnepi időszak talán ideiglenes békét hoz, de a szintén egységesen fellépő szakszervezetek sztrájkot és egyéb akciókat ígérnek a törvény ellen januártól.
(Fotók: MTI, Azonnali.hu)
