Elhunyt Kabdebó Lóránt irodalomtörténész

A Magyar Írószövetség szomorúan tudatja, hogy Kabdebó Lóránt (1936–2022) irodalomtörténész, egyetemi tanár 2022. január 24-én, 85 évesen elhunyt – adta hírül közösségi oldalán a szervezet.

Kabdebó Lóránt 1936-ban született Budapesten erdélyi magyarörmény családba. Iskoláit Gyöngyösön, Egerben és Miskolcon végezte – mint azt korábban egy interjúban felidézte, a nyolcadikat és az első gimnáziumot járta a hevesi megyeközpontban.

Az Írószövetség Facebook-oldalán közzétett életrajza szerint tanulmányait az ELTE BTK magyar–történelem szakán folytatta, ezt követően, 1958 és 1970 között Miskolcon dolgozott mint középiskolai tanár. 1962 és 1984 között a Napjaink folyóirat rovatvezetője, illetve főszerkesztő-helyettese, közben 1962-ben megszerezte az egyetemi doktori fokozatot, 1969-ben pedig az irodalomtudomány kandidátusa lett. 1970-től a Petőfi Irodalmi Múzeum főmunkatársa, ahol 1972-től 1989-ig osztályvezetőként dolgozott, majd 1989–1991-ben tudományos tanácsadó lett.

1990-ben szerezte meg az irodalomtudomány doktora (DSc) címet. 1989 és 1993 között a JPTE Irodalomtörténeti Tanszékének tanszékvezetője volt, 1991-től egyetemi tanár, ezt követően, 1993 és 1997 között a Miskolci Egyetem Bölcsészettudományi Intézetét igazgatta, majd az egyetem Bölcsészettudományi Karának dékánja lett. 1990-től 1991-ig a Magyar Irodalomtudományi Társaság főtitkára volt. 1993 és 1998 között az Irodalomtörténet főszerkesztője; 1998-tól a Digitális Irodalmi Akadémia Szabó Magda-szakértője, 1999-től Szabó Lőrinc-szakértője.

Megalapította az Irodalomtudomány című folyóiratot és a Szabó Lőrinc-füzetek című sorozatot. 2005-ig az Irodalomtudományi Doktori Iskola vezetője volt; 2006-tól a Miskolci Egyetem professor emeritusa. Sokoldalú munkásságában kiemelkedő fontossággal bírt Szabó Lőrinc életművének aprólékos feldolgozása. Több évtizedes munka eredménye háromkötetes Szabó Lőrinc-monográfiája (Szabó Lőrinc lázadó évtizede, 1970; Útkeresés és különbéke, 1974; Az összegezés ideje, 1980) és a Vers és valóság című visszaemlékező kötet (1990).

Számos díjjal és kitüntetéssel ismerték el munkáját, többek között Szabó Lőrinc-díjat (1989); a Művészeti Alap Irodalmi Díját (1990), Herman Ottó-díjat (1998), Toldy Ferenc-díjat (2007) és József Attila-díjat (2012) is kapott, emellett megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjét (1998) és a Magyar Érdemrend középkeresztje (2021). 2021-ben Miskolc díszpolgára lett.