Lázár János Egerben járt és a fideszesek lelkét ápolta
Az államalapítás óta eltelt bő ezer esztendő során annak emlékezetére számtalan réteg rakódott. Mélyükre történészek generációi igyekeztek behatolni – természetesen mindig koruk lehetőségeihez mérten. A politika azonban itt is közbeszólt és a középkortól kezdve igyekezett mindig a saját érdekei szerint formálni a Szent Istvánról kialakított képet. Ezért fordulhatott elő, hogy ezekből a művészetek, a szájhagyomány és a folyton rohanó-változó iskolai oktatás során több is bekerült a magyar köztudatba. Az alábbiakban öt ilyen esetet mutatunk be.
5. Koppány Szent István atyai nagybátyja volt – bizonytalan
Az István ellen lázadó somogyi törzsfő alakját az 1983-as rockopera emelte be végleg a magyar nemzeti emlékezetbe. Ebben táltosa, Torda, Koppány győzelme esetén egy alternatív történelem lehetőségét vizionálja, amiben „Rákóczi világot hódít, /Kossuthtal valóra válik/A Duna-menti Köztársaság.” A mű alapján sokan a mai napig úgy tudják, hogy a lázadó vezér István nagybátyja volt.
Az alacsony számú forrás miatt rokoni kapcsolatukra a mai napig nem sikerült megnyugtató választ adni. A történészek többsége Koppány viselkedéséből arra következtet, hogy az Árpádok dinasztiájához tartozhatott. Még apja nevét is ismerjük (Tar Szerénd), de a családfán az ő elhelyezése is vitatott. A rokonságot legtöbben a Képes Krónika alábbi mondatai alapján vezetik le:
Géza vezér halála után Koppány vezér Szent István király anyját vérfertőző házasságra kívánta, meg akarta ölni Szent Istvánt, hogy vezéri részét a maga hatalma alá hajtsa. Somogyi vezér volt.
A vérfertőzés egyesek szerint nem feltétlenül vonatkozik az atyai ágra. Felmerülhet István anyjával, Sarolttal kapcsolatban is, így talán az ő családfáján kellene Koppányt keresni.
A somogyi vezér felnégyelésével kapcsolatban egyébként az utóbbi években született olyan vélemény, mely szerint ez csupán a Képes Krónika szerzőjének kitalációja, hiszen csak itt említik egyedül, ráadásul a kivégzésnek ez a módja a 13. században kezdődött. Ellenben a büntetés ilyen fajtája a keleti nomádok között már régebben is ismert volt, ezért lehetséges, hogy a pogány felkelőt István pogány módra ölette meg.
4. A Szent Koronát a pápa küldte Istvánnak – kétszeresen is hamis
A Hartvik-legenda szerint II. Szilveszter pápa a keresztény hitre tért lengyelek fejedelmének koronát készíttetett. Csakhogy a küldést „megelőző éjszakán, a pápának látomásában megjelent Isten küldöttje, és ezt mondta: »Tudd meg, hogy a holnapi napon, a nap első órájában hozzád ismeretlen nemzet követei jönnek, akik tőled fejedelmüknek az apostoli áldás ajándékával egyetemben királyi koronát követelnek. A koronát hát, melyet csináltattál, fejedelmüknek, miként kérik, eljuttatni ne habozzál. Mert tudd meg, hogy ez néki a dicső királyi ranggal együtt élete érdemeiért jár.«” A korona végül az „ismeretlen nemzethez”, a magyarok követéhez került.
A koronaküldés nemzetközi háttere azonban ennél bonyolultabb volt. Az ezredforduló idején uralkodó német-római császár, III. Ottó, elődeihez hasonlóan a régi Római Birodalom feltámasztását (renovatio imperii Romanorum) tervezte. Ehhez az egyház feletti irányítást is meg kellett szereznie, ezért 999-ben egykori tanítóját és barátját, a ravennai érseket juttatta Szent Péter trónjára.
A kérdés tehát, hogy „ki küldte a koronát”, értelmetlenné válik, hiszen Ottónak is bele kellett egyeznie egy ilyen lépésbe. István koronázása ezek szerint nemzetközileg elismert esemény volt.
Az is bizonyos, hogy első királyunk fejére nem a Szent Korona került. Ez az ékszer ugyanis jóval később, a 12. században, III. Béla uralkodása idején készülhetett, ráadásul ábrázolásokon csak Mátyás korától bukkan fel ma is ismert formájában.
3. Istvánnak csak egy fia született – hamis
A források tanúsága szerint István és Gizella királyné házasságából több gyermek is született, ám egyikük sem maradt életben. A szent király nagyobbik legendája így fogalmaz:
A titkos örök szándék valamiféle próbatétele következtében fiainak kimúlásában megint csak érezte a ráhulló korbácsütéseket, mikor őket ártatlan csecsemőkorukban, aki adta, elvette. Halálukon érzett fájdalmát a szülőatya élve maradt fia, a szent természetű Imre iránti vonzalmának vigaszával fékezte. Immár egyetlen fiát szenvedélyesen szerette, mindennapos imáiban örökösen Krisztusnak és szűz Szülőanyjának szentelte.
István fiai közül csupán kettőnek a neve ismeretes: Ottó herceg még kisgyermekkorában meghalt, míg Imre (akinek a neve a Henrikre vezethető vissza) megérte a felnőttkort, valószínűleg meg is nősült. A Hildesheimi Évkönyv tanúsága szerint egy vadászat során halálos sebet kapott egy vadkantól. Mivel utódja nem született, 1083-as szentté avatása után a szüzesség és önmegtartóztatás egyházi példaképe lett.
2. Vazult Gizella vakíttatta meg – hamis
Miután Istvánnak egy fiúörököse sem maradt, az öröklési rend alapján unokatestvére, a bizánci rítusú kereszténységben megkeresztelt Vazul követte volna őt a trónon. A király viszont nem akarta, hogy ez a lehetőség valósuljon meg. Ennek oka feltehetőleg egy merénylet volt, melyet István ellen követtek el, és ami mögött Vazult és körét sejtették. A király ezután rendelhette el, hogy rokonát tegyék uralkodásra képtelenné, és unokaöccse, Orseolo Péter lépjen örökébe.
A Képes Krónikában az alábbi történet olvasható:
[István király] testi ereje megfogyatkozott, érezte, hogy nagy bágyadtság nyomja: sietvén elküldötte Buda nevű követét, Egyrőt fiát, hozza ki a nyitrai börtönből nagybátyja fiát, Vazult, akit a király ifjúi kicsapongása és oktalansága miatt záratott el, hogy megjavuljon; vezesse hozzá, hogy mielőtt meghal, királlyá tehesse. Meghallotta ezt Gizella királyné, tanácsot tartott Budával, ezzel az alávaló emberrel, és nagy hamarsággal elküldötte követét, név szerint Seböst, ugyanannak a Budának fiát abba a börtönbe, ahol Vazult őrizték. Sebös tehát megelőzte a király küldöttét, kitolta Vazul szemét, és ólmot öntött fülének üregébe – majd Csehországba menekült. Utána megérkezett a király küldötte, látta a megvakított szeműt, és azon módon, sebesülten vezette a királyhoz. Látta Szent István király, milyen nyomorúságosan megcsonkították, keservesen sírni kezdett, de nyomta a betegség terhe, és így nem adhatta meg a gonosztevőknek méltó büntetésüket.
A krónika szerint tehát Vazult Gizella királyné állította félre. Erre a módosításra azért kerülhetett sor, mert egy rokon megnyomorítása nem fért bele a szent királyról kialakított képbe. Gizella a magyar történelem első bűnbakjainak egyike lett.
1. Szent István tette kereszténnyé Magyarországot – félig igaz
Az ünnepi beszédekben és a tankönyvekben egyaránt közhelynek számít, hogy a kereszténység elterjesztése hazánkban István király nevéhez fűződik. Ez az állítás csak féligazság, hiszen a Kárpát-medencének már a honfoglalás előtt is volt keresztény hagyománya: a pannóniai korból maradtak fenn szentkultuszra utaló jelek Zalavárott és Pécsett, de tudunk Bizánc által alapított ortodox monostorokról is (pl. Veszprémvölgyében).
Arról is vannak ismereteink, hogy már István apja, Géza fejedelem is megkeresztelkedett (igaz, nem vette túl komolyan) és ő adott szállást a Csehországból érkező bencés szerzeteseknek is Pannonhalmán, ahol a 996-tól napjainkig álló apátság alapjait megvetették.
Kétségtelen, hogy az egyházszervezet kiépítése István uralkodása alatt kezdődött meg, a keresztény szokások kialakítását pedig törvényekben szabályozta. Ezek elterjedése viszont a halálát követő években lelassult, és csak a 11. század végén, Szent László és Könyves Kálmán idején szilárdult meg.
Ezt a cikket az Azonnali szállította.
