A baloldal egri jelöltje, Pál György mellett sorakozott fel Dobrev, Komjáthi és Vadai
Egy nemzetközi projekt keretében Tiszaföldvár térségében modellezték, hogy a folyó vizének szabályozott kivezetése milyen lehetőséget jelentene a mezőgazdasági vízhiány enyhítésében és az élőhelyek helyreállításában úgy, hogy az árvízkockázat is csökkenjen – számolt be a National Geographic a WWF Magyarország közlése nyomán.
Mint írják, a Interreg Danube Floodplain projekt keretében a Duna vízgyűjtőjének 10 országában vizsgálták, hogy az árterületek helyreállításával hogyan csökkenthető az árvízkockázat, miként javítható vagy hozható helyre az élőhelyek állapota, és milyen lehetőségeket nyújtanak az ilyen beavatkozások a klímaváltozás enyhítésére. Magyarországon a Duna és Tisza mentén 712 négyzetkilométernyi ilyen területet azonosítottak be, valamint a szükséges és lehetséges hullámtér-helyreállítási forgatókönyveket is figyelembe vették.
A Tisza menti mintaterületek közül az egyik Martfű-Tiszaföldvár-Cibakháza térségét érinti. Itt azt vizsgálták, hogy a víz szabályozott kivezetése milyen területeken lehetséges és ez milyen vízborítást jelenthetne a terepen. Mindez a felszíni vízellátást és egyben a talaj vízháztartását javítaná. A WWF által javasolt tájhasználatváltási modell részeként – a Közép-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság (KÖTIVIZIG) bevonásával – készített vízkivezetési szcenárió alapján több tájhasználati lehetőséget vázoltak fel a szakértők.
A mezőgazdasági művelés megváltoztatására lenne szükség
A beszámoló szerint abban az esetben, ha a tájhasználat nem változik, tehát a jelenlegi művelési szerkezet megmarad, akkor legfeljebb téli, kora tavaszi vízkijuttatásra lehet alkalmas a terület.
A mezőgazdasági művelés megváltoztatásával viszont a vízkivezetés időszaka hosszabb lehet, a szántók területe csökkenthető, míg a gyepek, ligetes gyepek, erdők területe növekedne.
Ehhez elengedhetetlen feltétel, hogy a tájhasználat váltását segítő agrártámogatások elérhetők legyenek. Az ökológiai modellezés a vizesélőhelyek mérsékelt előretörését teszi valószínűvé e területen, az árvízi helyzetet érdemben nem befolyásolva. Az egyedi élőhelyekre szabott előrejelzések segíthetik a tájhasználatváltás esetén támogatandó természetes élőhelytípusok létrehozását. A vizek visszatartása, az élőhelyek gyarapítása olyan ökológiai szolgáltatásokat nyújtanak a társadalom számára, amiért a gazdálkodót fizetség illetheti meg.
A mezőgazdálkodással foglalkozók számára szervezett fórumon elhangzott, hogy
a jelenlegi megélhetési és gazdálkodási lehetőségeken akkor lehet változtatni, ha ezeknek van anyagi támogatása és alacsony önköltséggel jár.
A gazdálkodók elvben támogathatónak tartják, hogy a táj adottságaihoz alkalmazkodó művelési ágak terjedjenek el, de ehhez a víz jelenlétének pontos szabályozására és a vízkormányzó műtárgyak gazdálkodók által elfogadott üzemeltetésére van szükség. A területen jelenleg gazdálkodók számára az öntözés kulcsfontosságú. Éppen ezért a fórumon arra hívták fel a figyelmet, hogy különösen lényeges lenne a Közös Agrárpolitika 2023-tól induló időszakában kiemelt prioritásként kezelni és támogatni a vízvisszatartást, a vízborítást tűrő gazdálkodási formákat.
A szükséges lépések híján a vízhiányos területek tovább nőhetnek
A mintaterületen vagyonkezeléssel, hatósági feladatokkal foglalkozó intézményeknek szóló fórumon szó esett arról, hogy a víz kivezetésének ma nincs társadalmi támogatottsága, mivel a növénytermesztés jelenlegi szerkezete nem tolerálja a tartós vízborítást. Az pedig természetvédelmi konfliktusokat is okozhat, hogy a korábbi ártereken kialakított, száraz viszonyokhoz alkalmazkodott élőhelyek a többletvíz hatására átalakulhatnak, eltűnhetnek. Ugyanakkor az éghajlati szélsőségek komoly kihívás elé állítják a társadalmat és az agrárgazdaságot.
A cikk rámutat, hogy Magyarország vízpótló rendszereinek kiépítettsége szinte teljeskörű, kihasználtsága viszont alacsony, a termőterületek 1,5 százalékát, 100 ezer hektárt fed le.
Ha nem történnek meg a vízgazdálkodáshoz szükséges lépések, a vízhiányos területek még nagyobb teret hódítanak, a mezőgazdasági termelés stabilitása, így a biztonságos árutermelés is veszélybe kerülhet.
Hogy ezt elkerüljük, a víz- és az élelmiszer-biztonság közös nevezőjén alapuló, valós vízkeresleti igényekre épülő vízkínálati fejlesztéseknek kellene megvalósulniuk.
A Martfű-Tiszaföldvár-Cibakháza térségét érintő mintaterületen korábbi projektet tanulságaira alapozhatnak. A National Geographic cikke megemlíti, hogy Szolnoktól délre, Rákóczifalva-Rákócziújfalu térségében 2006-2009-ben töltésáthelyezés valósult meg, ahhoz kapcsolódóan pedig komplex, fenntartható hullámtérfejlesztés (árvízvédelem, élőhely-rehabilitáció, vízvisszatartás). A visszacsatolt ártérben visszaállították a rét/legelő területhasználatot a szántók helyett és halívóhelyeket alakítottak ki. A lefolyási viszonyok javítása érdekében további intézkedésként övzátonyok bontása, valamint idegenhonos fajok visszaszorításával erdészeti beavatkozások történtek.
Regionális léptékben nézve a Tisza mentén az árapasztó-tározók építése, a töltésáthelyezések új feltételeket teremtenek ahhoz, hogy a területhasználatot a klímaváltozás hatásaira felkészülve lehessen észszerűsíteni. Ez egy konfliktusokkal járó folyamat társadalmi szintű és egyéni érdekek között – írj a National Geographic, felhívva a figyelmet a megélhetési lehetőségeket és a természeti erőforrásokat egyszerre bővítő megoldások kialakításának fontosságára.
