Megérkezett az idei első hó
A nemzetközi hírű tanácsadó, könyvelő cég, a KPMG nyerte a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő villámtenderét a recski ércbánya újrahasznosításáról. Az atlatszo.hu utánajárt és kiderítette a részleteket.
fotó: Komka Péter / MTI
Legyen bánya!
A kormány még 2013 végén határozott arról, hogy megvizsgálja a 2000-ben vízzel elárasztott, és ily módon ideiglenesen bezárt recski bányatelkek újranyitásának lehetőségét. Szakértők szerint Recsk mintegy 2 milliárd forint értékű rezet, és nagyjából 400 milliárd forintnyi aranyat rejt. 2015 novemberében a HVG írt arról, hogy a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő (MNV) villámtenderen keres tanácsadót, aki felméri az ásványkincset, és előkészíti a koncessziós jog értékesítését.
A tendert gyorsított eljárásban akarta lefolytatni a szervezet, amit azzal indokolt a kiírásban a Vagyonkezelő, hogy “A tanulmány által vizsgált 2 bánya 2016. évre előirányzott hasznosításának vagyonpolitikai előfeltétele a vonatkozó értékelési feladat ellátása. Melyre soron kívül kell sort keríteni a 2016. évi hasznosítás sikere érdekébe (vö. első teljesítési pont 2015. december 31.). Erre csak ezen eljárásfajta alkalmazásával kerülhet sikeresen sor.”
Vagyis azért sietnek, mert jövőre értékesíteni akarják a koncessziós jogot, és ezt csak így lehet.
December 30-án jelent meg az európai közbeszerzési adatbázisban ahirdetmény, miszerint az MNV tenderét egyedüli ajánlattevőként a KPMG nyerte nettó 200, vagyis bruttó 254 millió forintos ajánlatával.
Ne legyen bánya!
Miközben a KPMG-t megbízták azzal, hogy írjon egy tanulmányt a bánya újranyitásáról 254 millióért, a napokban jelent meg az EU-s közbeszerzési értesítőben egy hirdetmény (ezt is az atlatszo.hu szúrta ki), miszerint az állami tulajdonú Nitrokémia Környezetvédelmi Tanácsadó és Szolgáltató Zrt. nettó 72,48 millió forintért december 23-án szerződést kötött az egri Kontúrkő Bányamérnöki Szolgáltató Bt-vel. A cég feladata a következő lenne: “felelős műszaki vezetői teendők ellátása a Gyöngyösoroszi és a Recski Ércbánya végleges bezárása során”.
A jelen helyzetben tehát ott tartunk, hogy az állam – igaz külön szereplőin keresztül – de nem tudja, hogy mit akar a bányával. Ami tény viszont, hogy a tanulmánykészítők az állam hibájából biztosan szép összegekhez jutnak az adófizetők pénzéből.
