Prostik Egerben? - MÚLTIDÉZŐ

Magyarországon az első prostituált engedélyt 1867-ben adták ki. A bordélyok a túlfűtött erotika és az erkölcsnélküliség lelőhelyei voltak, de az itt dolgozó lányok egyáltalán nem kedvtelésből kerültek ide, hanem a jobb élet reményében, az átmeneti pénzszerzés miatt. Rendelet szabályozta a bordélyházak működését. Bevezették a türelmi bárcát, ami a működési engedély volt. Bárcát a bordélyosnak és az alkalmazottaknak is igényelniük kellett, ezt csak a rendőrkapitány adhatta ki a tanács jóváhagyásával. A bordélyban maximum 8, minimum 2 nő dolgozhatott. A tulajdonos köteles volt a lányokat felvétel előtt megvizsgáltatni, és türelmi bárcát kérni a számukra. A rendelet azt is szabályozta, hogy a bordélyház vezetője köteles volt betegség esetén a lányokat kórházba kísérni. A kéjhölgyek 17 éves kortól dolgozhattak, kötelesek voltak négy naponként megjelenni a kerületi orvos lakásán egészségügyi ellenőrzésre.

Ahol voltak katonák, iparosok, utazó kereskedők, ott biztos, hogy előfordultak "kéjnők" is. Eger sem volt kivétel ez alól ugyanis 1892-ben a Szarvas tér 2. szám alatt nyitotta meg az első hivatalos bordélyházat Jancsó Gusztávné, Gonda Anna. Remek üzleti érzékre vallott a helyválasztás. Szinte az akkori Szarvas Laktanya kapujában kínálták a szolgáltatásaikat a bárcával rendelkező "kéjhölgyek" a katonáknak. Két év sem telt el, máris megjelent a konkurencia: Schvartzné Lőwinger Lina a Szél utca 4. szám (a mai Sóház utca) alatt nyitotta meg a második, egri "nyilvános házát". Ezen a ponton véget is ért a szabad verseny bordély ügyben Egerben, mert Lina asszonynak sikerült olyan jó kapcsolatot kiépíteni a helyi rendőrkapitánnyal, hogy innentől kezdve senki másnak nem adtak engedélyt bordély létesítésére. A Szarvas téren ezután bezárt a bordélyház, de mivel ez nagyon jó üzletnek bizonyult, 1895-ben az akkori Tímár utca 3. (a mai Frank Tivadar utcáról nyílt) szám alatti házban Szabovszky Julianna is bordélyházat akart nyitni. Sajnos háromszor is hiába járult engedélyért a Rendőr Kapitányhoz, valami mondvacsinált indokkal mindig elutasították, pedig úgy érezte, hogy megtalálta az ideális helyszínt. A rendőrség azzal indokolta, hogy a ház nem alkalmas erre a célra. Viszont a jó kapcsolatokkal rendelkező Schvartz Lina egy év múlva "simán" megkapta az engedélyt ugyanerre a házra és kiterjeszthette"bordélytelepét". Lina asszony mivel „kenyerezte” le a rendőröket, ahhoz nem fér kétség. Legendássá is vált a századfordulón ez az épület. Az érdeklődést csak erősítette, hogy az egri író, Remenyik Zsigmond diákkorában társaival titokban itt figyelte, hogy érkeznek-e városi előkelők vagy tisztes tanárok a lefüggönyözött ablakú házhoz. De hiába.... Lina asszony szerint azok sajnos máshová jártak.

A szegényebbek, a munkások, az iparosok, a közkatonák a szórakozóhelyeken és az utcán keresték meg a „rosszerkölcsű" lányokat. 1915 végén, rendőrségi felmérés alapján Egernek továbbra is 1 bordélya volt, 9 bejegyzett kéjnővel. Emellett viszont már 20 nő állt hivatalosan orvos-rendőri felügyelet alatt, mint magánbárcás.

Írta: Erdei László

Forrás: Horváth László: Adatok az egri prostitúció újkori történetéhez

forrás: Farkas Péter