Megérkezett az idei első hó
Kerékgyártó József, harang- és helytörténet-kutató a sok érdekesség mellett a város legrégebbi, máig működő és a Rác templomban található harangjáról mesélt az Egri Magazinnak.
Nolai Szent Paulinus álma
„A harang eredetének legismertebb legendája, hogy az 5. században élt Szent Paulinus, a Campana tartománybeli Nola város püspöke álmában az erdőben sétált, amikor kiért egy tisztásra, és a mezőt borító harangvirágok elkezdtek csilingelni. Ezt hallva ébredt arra, hogy harang képében kell dicsőítenie az Urat, és így kezdett el harangokat önteni. Az álom alapján találta fel, s készíttette el 394-ben a város első nagyobb harangját. Innen származik a harang latin neve, a campana, valamint a kisebb harangok elnevezése, a nola. A harangok keresztények általi használatának egyik első emléke egy 535-ből való levél, amelyet Fulgentius Ferrandus karthágói diakónus Eugippus itáliai áldozópaphoz írt” – mondta el lapunknak Kerékgyártó József harangkutató.
Hozzátette, harangokat és csengőket természetesen már az ókori Egyiptomban, Kínában és Asszíriában is öntöttek, ám a keresztények számára a szabad vallásgyakorlást biztosító, 313-ban keletkezett milánói ediktum hozott fordulatot. Innentől kezdve használhatják a keresztények a harangokat.
Kerékgyártó József harangkutató
A 10. század óta öntenek hazánkban harangot
„Magyarországon a harangkészítés a kereszténység elterjedésével indulhatott el. Kezdetben vélhetően a térítő szerzetesek hoztak be az országba harangokat. A kereszténység akkor szilárdult meg hazánkban, amikor Szent István megalapította az egyházmegyéket. Ezekben az időkben az egyházmegyék központjaiban, a nagyobb plébániatemplomokban már biztosan volt, a kisebb településeken valószínűleg csak később terjedt el a harang” – ismertette.
Kiemelte, Zalavár-Várszigeten és Feldebrő monostorépületében is találtak olyan töredékeket, amely alapján arra következtethetünk, hogy már az Árpád-kor első felében öntöttek idehaza harangot. A harangok és a csengők elsősorban a szerzetesi közösségek szertartásainak legfőbb mozzanataira, napi többszöri imádságra szólítottak. Legfontosabb funkciójuk tehát már a kezdetektől az idő jelzése volt.
Egy törökfürdő helyén lett az első egri harangöntő műhely
„A rendelkezésünkre álló források alapján Egerben a török hódoltság alól való felszabadulást követően kezdődött el a harangöntés. 1736-ban Egerben telepedett le Balthazar Reis vándor harangöntő, aki az egri Valide Szultána fürdőben rendezte be a műhelyét” – részletezte.
„Általában az 50 kilogrammnál nagyobb tömegű harangok minősülnek ténylegesen harangnak, az annál könnyebb hangszerek csengőnek, vagy lélekharangnak számítanak. Noha régebben vasból és alumíniumból is öntöttek harangot, a legjobb minőség kivitelezéséhez bronz szükséges, amelynek 78 százaléka vörösréz és 22 százaléka ón. Egerben 38 máig működő templomi harang van” – ismertette.
2014-ben Kerékgyártó József javaslatára és az Egri Értéktár Bizottság egyhangú döntése alapján az „Egri harangok” (nemzeti érték megnevezése) bekerült az „Egri települési értéktárba”.
A csaknem 61 harangból, amelybe beletartoznak az iskolai csengők is, 6 olyan került az értéktárba, amelyek méltán tekinthetők a város kuriózumainak. Ezek közé tartozik a görögkeleti Rác templomban található Miklós harang, emellett ugyancsak bekerült az egri Bazilikában lévő Szent Mihály harang is, amely a maga 6015 kilogrammjával hazánk harmadik legnagyobb harangja.
1720-ban készült el a Miklós harang
300 éve készítették a görögkeleti Rác templom harangját
„Iohann Baptist Dival, itáliai származású harangmester készítette 1720 végén Bécsben a Rác templomban lévő Miklós harangot, amelynek tömege 50 kilogramm, alsó átmérője pedig 52,3 centiméter. Két dombormű díszíti a palástját: az egyiken a keresztre feszített Jézus Krisztus, a másikon Mária szerepel a gyermek Jézussal. A képek között óegyházi szláv (óbolgár) cirill betűs rövidítések vannak, amelyeket még mindig nem sikerült megfejtenünk. Vélhetően a következő felirat lehet rajta szlávul: likiai Mira csodatevőjének (Szent Miklós). A harang felső peremén futó mondat – Iohann Baptist Dival Goss mich in Wienn 1720. – ugyanakkor teljes bizonyossággal olvasható” – részletezte.
Érdekességként kiemelte, hogy amikor a 18. században épült a Rác templom, az egri püspöki harangöntő, Iosep Jüstel 1770-ben bepanaszolta az egri városi tanácsnál a rácokat azért, amiért nem vele, hanem Aebel Sámuel losonci harangöntővel készíttették el az egyik harangot.
„Arról, hogy miként került a Miklós harang a Rác templomba, nincsen tudomásunk, annyi bizonyos, hogy a templomban korábban kettő volt. Az első világháborúban, 1916 novemberében a harangok többségét leszerelték” – összegezte.
A két világháborúban a harangokat is hadba állították
„Az Egri Főegyházmegye területén 1915. szeptember 10-ig kellett a harangokat összeírni és a kimutatásokat elkészíteni. A rekvirálandó harangokat a hadvezetőség választotta ki. Egerben a Nagy Háború idején 1916. november 23-án a kápolnák és a haranglábak harangjait leszerelték. A 11 harangból 7-et elvittek. Két nap múlva 25-én utoljára zúgtak a Főszékesegyház (Bazilika) harangjai. Rekvirálás alá került a Mihály, Donát és János harang, csak a József harang maradt a helyén. Az elvitt harangokat 1923-ban újakkal pótoltak. Az új Mihály nagyharangra azonban szomorú sors várt, 1944. szeptember 29-én Szent Mihály napján, a Bazilika búcsúnapján leszerelték és elvitték hadi célokra. A Mihály nagyharangot csak 2001-ben sikerült pótolni. Az Egri Főegyházmegye területén lévő 1254 darab harangból 845-öt (67 %) vittek el az első világháborúban” – foglalta össze Kerékgyártó József.
A cikk az Egri Magazin decemberi számában jelent meg. Szöveg: Zsigmond Lilian; fotó: Vozáry Róbert.
