Lesz-e úttörővasút Egerben? - MÚLTIDÉZŐ

Egy régi egri történetet osztunk meg most olvasóinkkal.

1960 nyarán vetődött fel a gondolat először, a városi ta­nács és a miskolci MÁV Igazgatóság illetékesei előtt, hogy a felnémeti út mentén létesült gazdasági kisvasutat „Úttörő kisvasút”-tá szervezik. Az idegenforgalmi vonatkozásban igen jelentős és életrevaló ötlet felmerültét több tárgyalás követte. Bizonyára, emlékeznek még sokan arra a nagy ünnepélyességgel megtartott megnyitóra, mely az egri úttörő kisvasút megindultát volt hivatva jelezni. Sok száz úttörő pajtást röpített a kisvasút akkor a romantikus Almár-völgybe. 

Az egri úttörőházban megalakult egy kisvasutas-csapat, amelynek az lett volna a hivatása, illetve feladata, hogy elsajátítsa a vasúti kezelőszemélyzet mun­kakörét És most — mint a Gazdasági Vasutak egri üzemfőnökségén megtudtuk — az egri úttörő kisvasút ügye még mindig egy helyben topog. Állítólag, még megfelelő biztonsági berendezések felszerelése lenne szükséges ahhoz, hogy valóban, országvilág előtt úttörő kisvasúttá lehessen nyilvánítani, azaz rendszeresen személyszállítás-ra lehetne felhasználni. A városi tanács tavaly meg is kereste átiratában a MÁV illetékeseit, azonban még csak választ sem kapott rá mind a mai napig!

Tavaly nyár elején a városi tanács kezdeményezésére tartott megbeszélésen igen messzemenő támogatás mutatkozott meg a kisvasúthoz való autóbuszközlekedés megszervezése, lebonyolítása tekinteben is — mely pedig igen körülményesnek látszott eleinte. Sajnos, az ügy nem haladt to­vább, a MÁV illetékeseinek teljes hallgatása miatt. Nézzük csak, hogy valójában mi is a jelen helyzet? A vasúti összeköttetés feladata elsődlegesen a szarvaskői bányában kitermelt szénnek a TÜZÉP-telepre való szállítása. Ezt a tevékenységet kívánták kezdetben a miskolci MÁV Igazgatóságon is gazdaságosabbá tenni, egy úgynevezett úttörő kisvasút megszervezésével, mely Egernek, ennek az idegenforgalmilag kimagasló városnak országos érdekességet kölcsönzött volna, hiszen a környék egyik legromantikusabb részébe, az Almár-völgybe „röpíthette” volna az ország legtávolabbi részéből is idelátogató vendégeket, fiatalokat.

Tudjuk, hogy a vasúti személyszállításnak igen szigorú kikötései és feltételei vannak — azt azonban sehogyan sem értjük, hogy ha nem engedik a kisvasutat, mint rendszeres járatot közlekedtetni, apró vagonjaiban a kirándulókkal, mégis, miképpen lehetséges az, hogy naponta ugyanez a vasút szállítja a bányába a munkásokat Egerből és vissza. Joggal merül fel tehát a kérdés, hogy miért nem veszélyes ez a járat személyszállítás esetében, ha naponta közlekedő bányamunkásokról van szó? Ha nincsenek meg a személyszállítás engedélyezésének feltételei, hogyan lehetséges akkor ennek ellenére mégis az utaztatás? A MÁV miskolci igazgatóságának illetékesei mintegy félmillió forint értékű további biztonsági berendezés, illetve felszerelés szükségességéhez kötötték a személyforgalom megnyitását. Felmerült az igazgatóság részéről, hogy ezt az összeget a városi tanács adja a MAV-nak. Természetesen, ilyen nagy összegnek a vasút részére való beruházása nem volt lehetséges, nem beszélve arról, hogy a személyszállítás elsősorban mégiscsak a MÁV feladata. Eddig jutott az ügy és nem tovább.

Meddig?

Sugár István

készült: Farkas Péter gyűjtéséből