Ilyen lehetett volna az egri Uránia Mozi, ha a mindenkori politika is úgy akarja

Bemutatjuk azokat a terveket, amelyek igazi kuriózummá tehették volna az Uránia Mozit. Nem tették.

Nem sokan tudják, de az utóbbi időkben több alkalom is lehetett volna, hogy Eger városa egy igazi filmszínházzal és élményközponttal legyen gazdagabb. Az Uránia Mozi épülete, azaz a Hartl-ház (vagy Borbély-ház), országos műemlékvédelem alatt áll, tehát ugyanolyan kategória, mint a Minorita templom vagy éppen a Senator-ház. Az épület jelenlegi állapota nem éppen az örökségvédelmet, értékeink ápolását vagy a megfelelő működtetést tükrözi; az évek alatt több felújításon is átesett, amelyeket nevezhetünk az összeomlástól való megmentésnek, főleg, ha a birtokunkba jutott tanulmányterveket vizsgáljuk. A gazdag irományt 2012-ben Botos Judit, egri építészmérnök készítette, akinek nevéhez számos műemlék felújítása köthető, jelenleg is a Ferences rendház rekonstrukciójának vezető tervezője.

Az Uránia Mozi épülete 2016-ban. Fotó: Szinok Gábor

Az egri filmszínház 1913-ban nyitotta meg kapuit a város lakói előtt, így Magyarország egyik legrégebbi mozijaként tarthatjuk számon. Nem csupán országos szinten, de a világban is egyre kevesebb filmszínházat számlálhatunk, hiszen a franchise mozik terjedése óta ezen filmpaloták rentábilis működtetése évről-évre nehezebb, ráadásul a streamingszolgáltatók is megnehezítik a moziüzemeltetők harcát. Szomorú tény, hogy a mi mozinknak is részben búcsút inthetünk, hiszen szeptembertől Ifjúsági Centrumként is működik, vetítéseket csak eseményszerűén tartanak majd. Mindemellett a járvány következményei lehetetlen helyzetbe hozták a filmipart és a filmforgalmazókat, ezáltal pedig a moziüzemeltetőket is. A vírusnak egyszer csak vége lesz – legalábbis reméljük – és újra felfedezhetjük majd a kultúra, a szórakozás és a mindennapok apró élményeit. Sokszor hivatkozunk a filmre hetedik művészetként, nem hiába, hiszen nincs még egy ilyen komplex művészeti ág, amelyet a legtöbb ember akármelyik pillanatban elérhet akár az okostelefonján. A probléma pedig itt gyökerezik. A moziba járás, mint kulturális közösségi élmény, számos hullámvölgyet átélt már, de talán most érkeztünk el oda, hogy újra meg kell tanulnunk értékelni egy alkotást ott, ahová azt az alkotó eredetileg szánta: a moziban.

A politika is hibás

Az Uránia Mozi teljeskörű felújítása az előző városvezetés alatt a Településfejlesztési Operatív Programban is szerepelt, aztán mindig találtak nála fontosabb fejleszteni valót, de támogatta volna a Norvég Civil Támogatási Alap is, amelynek végét Lázár Jánosnak is köszönhetjük. Két évvel ezelőtt az intézmény főszereplője volt az Európa Kulturális Fővárosa 2023 pályázatnak is, amelyet sajnos Veszprém nyert. 2015 óta annyi ígéret hangzott el fejlesztésekre, felújításokra és innovációkra – amelyek részben meg is történtek, illetve nem is –, de öt év elteltével ugyanazok a marketingszövegek már nem hatnak meg senkit sem, így a város mozija rövid időn belül teljesen kikophat a köztudatból. Több éven keresztül alkalmi vetítések mellett egyéb rendezvények helyszínéül szolgált, a fiatalok körében pedig majdhogynem a város első számú szórakozóhelye lett, a Máraival egyetemben. Valaki szerint már a francnak se kell, valaki visszasírja a mozit, sokakat pedig már hidegen hagy a lényegében szakmai hiánytól szenvedő és improvizatív (intézmény)vezetés. Egyet viszont biztosra vehetünk: ha valaha vissza akarjuk kapni a mozinkat, nem pár tízmilliós foltozgatáson fog múlni, hanem egy hatalmas átalakításon, és egy jó adag politikai akaraton. Érdekes, hogy a kormány eszköztárában szereplő látványberuházások és ehhez kapcsolódó tevékenységek sohasem érték el az Urániát, pedig ez lehetett volna az egyik a kevés közül, amelynek a legtöbb egri lakos őszintén örült volna.

Az újranyitás után. Fotó: Habis László Facebook-oldala

Egy kis épülettörténet

Botos Judit egy igazi filmes élményközpontot álmodott meg. Sajnos ebben a tanulmányban látványtervekig nem jutottak el, az előző városvezetés nem karolta fel, de képzeljük el, hogy egy teljesen más attrakcióval, épülettel és egy világszínvonalú élményközponttal lehettünk volna gazdagabbak, amely még Eger turizmusát is újabb szintekre emelhette volna.

Az Urániát legtöbben úgy ismertük – pár üzlethelyiséget leszámítva –, hogy moziként funkcionált, de kihasználtsága évekkel ezelőtt is alacsony volt. Természetesen ez is – mint a Kepes épülete – eredetileg egy barokk lakóház volt, 1763-ban épült, közepét egy udvar díszítette. A mozi kiépítéséhez át kellett alakítani és ki kellett bővíteni a meglévő épületet, így a kapualjból lett a mozi előtere. Az udvart lefedték, és az így létrejött üvegtetős tér lett a mozi előcsarnoka. A Széchenyi utcáról nyíló, boltozott földszinti helyiségek eredetileg is üzletek voltak. A földszinti sarokteremben lévő, egykori jezsuita patikát, amely berendezését Spetz József gyógyszerész még az 1700-as évek végén vásárolta meg a ciszterektől, a szomszédos Spetz-házból 1900-ban költöztették át ide.

A mai Uránia Mozit az Iparosok Mozi Vállalata nyitotta meg, az első előadást 1913. augusztus 23-án tartották. 1944 novemberében a front közeledtével bezárt a mozi, a gépeket a dolgozók becsomagolták, elrejtették, és ezzel megmentették a pusztulástól. Az államosítás után, 1950-ben kapta a Vörös Csillag nevet, majd 1968-ban a mozi belső terét is modernizálták, ez máig a legnagyobb szabású átépítés az Uránia Mozi történetében. A 90-es években az egri önkormányzat és az Agria Film Kft. vált egyedüli tulajdonosává, a mostani, varieté jellegű formáját 2001 óta élvezhetjük.

Mi lett volna, ha minden szép és jó lett volna?

"Az Uránia Mozi jelenlegi használatát alapvetően a pénzhiány határozza meg. Évek óta nem jut pénz az épület karbantartására és korszerűsítésére. Az épület mai állapota oly mértékben lehangoló, hogy egy átfogó felújítás és átalakítás nélkül esély sincs a népszerűség növelésére. (…) Összességében elmondható, hogy egy átfogó koncepció alapján végiggondolt tartalmi és műszaki fejlesztésre, a hatékony működtetés és a logikus használat komplex feltételrendszerének kidolgozására van szükség" – írja az építészmérnök a tanulmányában.

Botos Judit 2012-ben úgy vélte, gyors cselekvésre van szükség, azaz egy teljes átalakításra. Itt követhetjük nyomon – legyen szó bármilyen szakmáról –, mennyire együtt kell működnie a projekt résztvevőinek. Értelemszerűen a stratégiát és az új tartalmakat vetjük papírra, amelyek alapját képezik az átalakítási folyamatoknak. Manapság ennek a fordítottja a divat.

A tervezési koncepció szerint az üzlethelyiségek megmaradtak volna, de nem mindegyik. Ma 11 üzlethelyiségről beszélhetünk, köztük apartmanokról is. Igen, a moziüzemeltető cég szálláshely-szolgáltatással is foglalkozik. Lényegében ezen üzletek bérleti díjaiból profitál a cég, így az Uránia Mozi a város egyik legjobb ingatlanértékesítési üzlete. A homlokzaton nem terveztek látványosabb átalakítást, de visszakerült volna a nagykapu, mögötte tolóajtós üvegfallal. A Sándor Imre utcai szárnyépületet esztétikailag azonos szintre akarták emelni a főépülettel. A főépületet eredetileg két látogatókörré tervezték: a belépőjegy nélküli ott tartózkodásra és a belépőjegyeket vásárlókra. Egy kulcsfontosságú információspultból mindent lehetett volna irányítani.

A földszint jelenlegi alaprajza

A földszint tervezett állapota

Az Ifjúsági Ház ötlete már akkor a tervekben szerepelt

„Tervezői célkitűzésünk, hogy az Uránia Moziház leendő földszinti közösségi- és fogyasztó terei az ifjúság délutáni találkozó helyeként betölthessék a 80-as években népszerű egykori Ifjúsági Ház Aulájának befogadó szerepét” – írja Botos Judit.

A most Ifjúsági Centrumként nevezett helyszín tehát nem egy újdonság, hanem egy újrahasznosított félötlet, amely létjogosultsága 2020-ban teljesen megkérdőjelezhető, főleg akkor, ha megértjük a különbséget az Ifjúsági Ház és a városi ifjúsági szervezet jelentése közt. Botos Judit terveiben a Patika Múzeum megmaradt volna, ennek tragikus sorsát sokan ismerhetik, műtárgyai jelenleg a Dobó István Vármúzeum egyik raktárában porosodnak négy éve.

„Ezentúl a földszinten irodák, kávéház és kibérelhető pinceklub kerül kiépítésre. Az Uránia Kávéházhoz, melyet az Aulából és a dr. Sándor Imre utcáról is meg lehet majd közelíteni, utcai vendégterasz létesül.”

A kávéház valamilyen formában elkészült, jelenleg a pénztár és az aula része, minden egy légtérben. Egy igazi Cinema Café irigylésre méltó kuriózum lehetett volna az országban, nemcsak a fiatalok és a helyiek körében, de a turisták is imádták volna. Képzeljük el úgy, mint a Beatles Múzeumot, csak kávéval és filmes relikviákkal, Tarantino nappalijaként. Továbbá az eredeti félköríves üvegablakot újraépítették volna, a lefedett előcsarnok tetején üvegtetőt helyeztek volna el, így az emeletről és a folyosókról belátást nyerhettünk volna az új aulába. Úgy lehet elképzelni, mint a Kepes épületét, az aulából bárhová eljuthattunk volna és a grandiózus, impozáns terek különleges hangulatot teremtettek volna. A tanulmányterv többször nevezi a projektet Filmes Csodapalotaként.

Az igazi innováció

„Tervezői javaslatunk egy multimédiás szórakoztató komplexum létrehozása, benne gyermek filmstúdióval a 3-12 éves korosztály használatára, filmes szakköri helyiségekkel a 12-18 éves korosztály számára, Csodák Palotája-szerű multimédiás játszóházzal és vetítőtermekkel minden korosztály részére. Ez a használat az épület szempontjából is optimális, mert úgy valósítható meg, hogy közben az eredeti termek az utólagos válaszfalak elbontásával, közel 100 %-ban eredeti állapotukba visszaállíthatók” – foglalja össze röviden a tervező az ötletét.

Ilyen az országban sincs jelenleg. Budapesten tervezik az első filmmúzeumot, amely a cinematheque-ek elterjedése alapján teljesen indokolt, hiszen Magyarország is valamikor filmes nagyhatalom volt, az utóbbi pár évben pedig szintén a filmesek egyik kedvenc helyszíne lettünk. Ezeket a filmmúzeumokat nem egy unalmas és rideg épületként kell elképzelni, hanem ahogy Botos Judit fogalmaz, multimédiás szórakoztató komplexumokként, amelyekben filmvetítések és a kultúra egyéb szegmenseihez köthető más rendezvények mellett könyvtár, archívum, kiállítások, interaktív bemutatók, oktatást segítő tevékenységek és más szórakozási lehetőségek a rendelkezésünkre állnak. Ezekkel a funkciókkal az Uránia Mozinak teljesen különálló és önfenntartó élete lehetett volna, évekkel később akár úgy beszélhettünk volna róla, mint az egri borról, az egri várról vagy éppen a fürdőinkről.

Játszunk el a gondolattal, hogy azokat a filmklasszikusokat, amelyeken mi felnőttünk, gyermekeink és unokáink is megtapasztalhatták volna, de ennél is több élménybe lehetett volna részük! Iskolavárosként pedig elképzelhetetlen, hogy ezeket a funkciókat megannyi tanár, osztály és hallgató ne használta volna ki és ne varázsolta volna állandóan nyüzsgővé a Széchenyi utca déli sarkát.

Az emelet jelenlegi alaprajza

Az emelet tervezett állapota

A Patika Múzeum és a Filmmúzeum is önmagában újabb idegenforgalmi attrakció lehetett volna, az épület pincéiben pedig klubhelyiség és próbatermek létesülhettek volna. Külön izgalmas, hogy a felújított, bérelhető üzlethelyiségek és az épület teljes átalakítása mellett a Belvárosi Udvarról is szó esik a tanulmányban.

„Eger legnépszerűbb belvárosi sétáló udvarát egy külön projekt keretén belül átépítve érdemes lesz – különösen a fiatalok számára – bevonni az Uránia Moziház vonzáskörébe. A Szent János utcai parkolósáv megtartandó, az udvar közösségi tér részét célszerű a parkolóktól pergolákkal leválasztani, és az udvar leendő kertépítészeti elrendezését – az Uránia Moziház kijáratához rendezve – körülülhető, szökőkutas medence köré megtervezni. A Belvárosból ugyanis hiányzik egy víz-szökőkút-szobor-kert alkotta pihenőhely közösségformáló együttese. A meglévő előtét épületet is csak akkor lesz érdemes tömeg és homlokzat szempontjából átépíteni” – részletezi a tervező.

A belvárosi udvar azóta egy szabadtéri tömeggarázs, a hetekben viszont megnyitott egy különleges kis kávézó az épület sarkában, amely már új szemléleteket és kreatívságot tükröz, de édeskevés ahhoz, hogy az udvar újra vonzó legyen, vagy mondhatnánk úgy is, hogy újra az embereké legyen.

A földszinti mozimúzeum és plakáttörténeti kiállítás kialakítása mellett a legnagyobb hangsúlyt a nagyterem teljes álalakítása kapta volna, amely hasonlóan a mostanihoz, multifunkciós szerepénél fogva pótolhatta volna az egykori Agora terveit. Továbbá mosdók, művészvárók és öltözők is épültek volna.

Már csak az emeleten található részek maradtak, ahol leginkább interaktív helyiségek kaphattak volna helyet, ennek kulcsfontosságú szerepe lett volna az önfenntartásban. Elmerülhetnénk az álmodozásba, de felsorolás szintjén a következők valósultak volna meg: Korda Gyermekstúdió és Játszóház, interaktív filmtörténeti helyszínek multimédiás eszközökkel, teakonyha, helyiségek filmes szakköröknek, nosztalgia vetítőtermek, moziüzemi irodák és egy mosdó-WC blokk. Ha az elképzeléshez kell egy kis segítség, ajánljuk tanulmányozni a leghíresebb filmmúzeumot, az Amszterdamban található Film Eye Intézetet.

Fotó: filmeye.se

Botos Judit így foglalta össze a terveket:

„Az Uránia Moziház létrehozása – a fentiekben ismertetett átalakítások megvalósulása esetén – viszonylag kevés költséggel hozhat minőségi változást Eger kulturális életébe. A revitalizáció az eredeti térkapcsolatok visszaállításával, az épületegyüttes felújításával és fejlesztésével, a funkciók erőteljes átcsoportosításával és a programok kibővítésével megteremti az élményszerű, kényelmes, logikus és önfenntartó használat lehetőségét. Az ajánlott funkciók illeszkednek a korábbi, pályázatírói és önkormányzati részvétellel folytatott egyeztetéseken javasoltak körébe, a terv pedig lehetővé teszi, hogy a nagyobb termek és a kisebb terek, de még a közlekedő terek is többcélúan hasznosíthatók legyenek. Az Uránia Moziház a felújítás nyomán reményeink szerint újraéledő Filmművészeti Nyári Egyetem kurzusainak is ideális helyszíne lehet. Abban az esetben, ha az alább ismertetett program további finomításokkal megfeleltethető a pályázati előírásoknak, a fentiek alapján újraélesztett épületegyüttesben jelen lévő történeti értékek hatékonyan fogják szolgálni az Uránia Moziház sikeres, 21. századi működését.”

Ilyen lett volna a mi mozink, ami valószínű már sosem lesz. Az elmúlt években sok kritika érte a városvezetést és a cégvezetést is megannyi szempontból. Mutogatni már nem érdemes, a hibákban mindnyájan osztozhatunk. A politikai jutalomfalatokhoz, üres kampány- és marketingszövegekhez, szakmai emberek hiányához már hozzászoktunk, legtöbbünk a közöny sodrásában elfogadja, hogy szinte semmi sincs a helyén. Az Urániát már nem vesszük észre a hullámzó színvonalú üzletek takarásától, a termek konganak az ürességtől. Hogy pár fiatal betelepítése szeptembertől mit fog ezen segíteni, azt nem tudjuk, mindenesetre „bandázhatnak” és netezhetnek majd. Néha azért mozizhatunk, néha diszkózhatunk, néha felhasználják majd kampányok idején, de leginkább csak nézhetünk magunk elé némán, ugyanis, ha változást akarunk, ahhoz olyan szintű politikai lobbizás kellene, amelyet Eger még nem látott.

Vagy van még remény?