Kigyulladt a szarvaskői lovastábor
Egy egészen megdöbbentő egri esetről számol be a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) blogja. Mint írják: Bence (akinek a nevét megváltoztatták) 2017 nyarán került az Eger szélén található, közel 150 férőhelyes szociális intézménybe. Az intézet elsősorban felnőtt fogyatékos személyeket lát el, de kiskorúakat is fogad, sokan csecsemő- vagy kisgyermekkoruktól egészen a halálukig itt élnek.
A jogvédők munkatársai jogsegélyszolgálatukon keresztül kaptak jelzést arról, hogy Bencét 2018-ban több ízben, hetekre egy ketrecre emlékeztető szerkezetbe zárták az intézetben. A TASZ az ombudsmanhoz fordult, aki panaszbeadványuk alapján előre be nem jelentett helyszíni vizsgálatot folytatott le és friss jelentésében nagyon fontos megállapításokat tett.
Bence eltérő fejlődésű gyermek: autizmussal él. Zaklatott időszakaiban arra lenne szüksége, hogy egy szakember csak vele foglalkozzon, különben könnyen előfordulhat, hogy indulatkitörései során kárt tesz magában, illetve a környezetében, megharapja a gondozóját vagy társait.
Egy eltérő fejlődésű gyerekre könnyű ráfogni, hogy ön- és közveszélyes, mert kihívást jelent a viselkedése, ám óriási tévedés azt hinni, hogy az autizmus egyenlő az agresszióval.
Az intézeti körülmények – túlzsúfoltság, szigorú napi rutin, a dolgozók túlterheltsége – felerősítik Bencében a szorongást és a frusztráció érzését. Az akár agresszióig menő megnyilvánulásoknak, válaszreakcióknak számos oka lehet, a szorongáson és stresszen túl a gyermek számára kezelhetetlen szociális elvárások, vagy akár az érzékenység bizonyos vizuális, hallásos, vagy tapintásos ingerekre.
Bence nem beszél, ezért a reakciói megértését kommunikációs akadályok is nehezítik. Nehezen érteti meg magát, és nehezen értik meg őt: az autizmusából fakadóan kihívást jelent számára a környezetváltozás, az új emberek megismerése és kiismerése. Az intézetbe kerülve elvesztette a körülötte lévő biztonságot, a megszokott mindennapokat, az addig minden nap az életében jelen lévő édesanyját. A fejlődéshez folyamatosan szüksége lenne arra, hogy viselkedésterápiás alapokon nyugvó módszertanok egyénre szabott alkalmazásában jártas szakemberek foglalkozzanak vele.
Az autizmusról szóló szakmai irányelv súlyos viselkedésproblémák esetén 2-3 fő ellátó szakembert javasol egy ellátottra, erőteljesen strukturált környezet kialakítása mellett. De sem a személyi, sem a tárgyi feltételek nem állnak rendelkezésre az intézetben Bence ellátására.
Az egri intézményben a 143 ellátottra 103 szakmai státusz jut, ennek 15 százaléka volt betöltetlen az ombudsman vizsgálatakor. Ez kifejezetten magas arány arra tekintettel, hogy egy 2019-es fenntartói ellenőrzés szerint a közeljövőben sokan nyugdíjba mennek az intézményben dolgozók közül. A súlyos szakemberhiány mellett a dolgozók nincsenek felkészítve a súlyos esetek kezelésére. Hiányzik az autizmusra vonatkozó módszertani tudás, a különböző szaktudással rendelkező, akár intézményen kívüli szakemberek koordinált együttműködése. A rendszeres szupervízió, a szakmai perspektíva és a versenyképes bérezés hiányában a szakemberek könnyen kiégnek, idővel inkább otthagyják a fizikailag és lelkileg megterhelő intézményi munkát.
A munkaerőhiány kihat a működésre: ha bármi történik egy ellátottal egy 40 fős osztályon, ahol a nappali műszakban 4, az éjszakaiban egyetlen gondozó dolgozik, a helyzet csak a többi gondozott ellátásának rovására oldható meg. Az egri intézményben a lakószobák nagyon zsúfoltak: a jogszabály szerint legfeljebb négy személy helyezhető el szobánként, itt a 36 fős férfiosztályon viszont 6-7 ágyas szobákban élnek a fogyatékos emberek. Emiatt még nagyobb eséllyel alakulnak ki konfliktusok a lakók között, és már a szigorú napirend levezénylése is embert próbáló feladat. Ilyen körülmények között lehetetlen autizmusbarát környezetet kialakítani, noha Bencének nagy szüksége lenne arra, hogy el tudjon vonulni egy megfelelő térbe akkor, ha szenzorosan túltelítődik.
A fiúval szemben, fizikai korlátozásként rendszeresen alkalmaztak rácsos ágyat, vagy különítették el „rácsos ajtós szobába”. A debreceni Gyermekgyógyászati Klinika többször is javasolta az egyénre szabott strukturált környezet kialakítását – „betegségspecifikus” megoldásként az intézet kialakított Bence számára egy külön szobát, amiben az ombudsman látogatásakor mindössze egy matrac nélküli ágy volt.
Az ombudsman kérdésére az intézetben elismerték, hogy agresszív kitöréseinek idején Bencét rácsos ágyba tették, de nem tudták megmutatni, milyenbe, azt állították, hogy már kiselejtezték. A helyszíni bejáráskor az ombudsman munkatársai a lomok közt láttak egy ketrechez hasonló szerkezetet, de arra a kérdésre, hogy az mi célt szolgált, az a válasz érkezett, hogy „nem tudjuk, régen itt van, elszállításra vár”. Az ombudsmani jelentés szerint a ketrec így nem volt fellelhető, a helyszíni vizsgálat a „fiú ketrec-szerű tárgyban való bezárását nem igazolta, azonban nem is zárta ki.”
Bencét 2018-ban összesen 9 alkalommal helyezték el ebben a titokzatos, szükségszerűen zárt szerkezetű rácsos ágyban, „168 órás ideiglenes elkülönítés” keretében. A vonatkozó jogszabályok ilyen korlátozást nem tesznek lehetővé: az intézkedés nem lehet embertelen vagy megalázó, különösen tilos a bántalmazás, a hálós ágy és az ahhoz hasonló zárt szerkezetű, ketrecre emlékeztető, rácsos eszközök alkalmazása. A 168 órás, azaz egy heti elkülönítés, főleg sorozatosan elrendelve végképp nem tekinthető ideiglenesnek.
Ennek ellenére Bencével szemben 2018. január 12-től február 19-ig, több mint öt hétig sorozatosan elrendelték a korlátozást „alapbetegség miatt kialakult agresszív viselkedés, nyugtalanság, önveszélyeztető viselkedés” indoklással. 2018. április 25-én megbontotta szobájában a padló és a fal burkolatát, ezért megint rácsos ágyba helyezték. Május 2-án ugyanezzel az indokkal került a rácsos ágyba. Május 18-án agresszív, nyugtalan volt, ezért ismét rácsos ágyba tették. 2018. december 12-14-én, a javítási munkálatok idejére ismét. A jogszabály folyamatos és fokozott ellenőrzést ír elő a korlátozások ideje alatt – Bence esetében elintézték ezt annyival, hogy adatlapján a „folyamatos ellenőrzés” megjegyzést rögzítették.
Egy bizonyos szakmai minimum alá nem szabad menni: egy gyerek hetekig tartó rácsos ágyba zárása nem lehet megoldás a viselkedésproblémák kezelésére. Az ombudsman szerint is Bence jogait súlyosan megsértették, nem lehet kérdés, hogy az elkülönítésen alapuló jogsértő gyakorlatot azonnal fel kellett számolni. Az eset azonban egy súlyos társadalmi kérdésre is rávilágít:
Magyarországon nincs a súlyos viselkedésproblémával élő, gyakran már krízishelyzetben lévő autista gyermekek számára egyetlen releváns, bentlakásos elhelyezést nyújtó intézmény sem.
A rendszerszintű probléma megoldásához elsősorban a családokat támogató szolgáltatásokat kellene megerősíteni, és ha a származási család nem tudja átmenetileg, vagy tartósan ellátni a fogyatékossággal élő gyereket, lehetőséget kell biztosítani arra, hogy befogadó szülőkhöz, illetve autizmus-specifikus, nagyon kis létszámú támogatott lakhatásokba kerülhessenek. Ehhez a helyettes szülők és különleges nevelőszülők folyamatos szakmai támogatására, számuk bővítésére, illetve autizmus-specifikus, nagyon kis létszámú, az emberi jogi követelményeknek megfelelő támogatott lakhatások létrehozására van szükség. Az ombudsman szakértői csoport felállítását javasolta az EMMI-nek az intézményi ellátatlanság megoldása érdekében, hogy az állam ne rácsok mögé zárva oldja meg az autista gyerekek ellátását.
