Megérkezett az idei első hó
Egri Ügyek: Hogy jutottak el idáig a kórházi események? Mik váltották ki ezeket a folyamatokat?
Dr. Pócs Alfréd: A kórházban kialakult mai állapot egy folyamat eredménye: már tavaly október 5-én jelentettük az igazgatóságon, hogy nem értünk egyet azzal, hogy 6 röntgenorvos elment. Azt tudni kell, hogy 3 fiatal röntgenorvos beadta a felmondását, mert nem tartották megfelelőnek az osztályon a munkakörülményeket: a gépeket, amelyeken dolgoznak, meg az osztályvezetőt, ahogy irányította az osztályt. Ezután „fentről” hívatták Dr. Fazekas Pétert, akinek semmi köze az ügyhöz, mondhatom, hogy egy nemzetközi hírű főorvosa volt az intézménynek, a motorja volt az itteni röntgen szakmának, ennek ellenére a kórházvezetés felmondott neki. Erre még 2 röntgenorvos úgy reagált, hogy szintén beadták a felmondásukat, rövid időn belül így hatan távoztak. Maradtak 13-an, de ebből már csak 3 szakorvos, közülük is csak 1 félmunkaidős, aztán 6-an nyugdíjasok, és van még 4 rezidens, de már közöttük is akad olyan, aki beadta a felmondását. Azóta az elment röntgenorvosok Egerben a kórház mellett, a miskolci kórház segítségével létrehoztak egy távröntgen leletező irodát, amit nyugodtan megtehettek volna itt is, és akkor ide jött volna a pénz. A maradék röntgenorvosok nem bírták a munkát, ezért drága távleletezést kell igénybe venni, ami nyilván többe kerül, mintha a kórházban működne ilyen.
EÜ: Lépett valamit ebben az ügyben a Magyar Orvosi Kamara Heves megyei szervezete?
PA: A kamara ekkor egy tiltakozó levélben a vezetőségéhez fordult, ezt a dokumentumot a műtéti tömb 44 orvosa írta alá, és kértük benne, hogy vizsgálják felül a döntést. Mivel szívügyünknek tartjuk a kórház jövőjét, a kamara felajánlotta a folyamatos együttműködést a kórház vezetőségének, hogy a kollektív bölcsesség által jó döntés születhessen. Úgy álltunk hozzá, hogy lehet az igazgatósággal konzultálni. Már 2015. október 5-én átvették a petíciót, de erre azóta sem válaszoltak.
Aztán a fentebb említett problémák a röntgenorvosok távozásával tovább gyűrűztek, ekkor derült ki, hogy komoly működtetési gondok is vannak a kórházban. A kamara úgy látta a beérkező tagjai, orvosai által, hogy hiba csúszott a kórház biztonságos működtetésébe, ezért egy újabb petíciót írt, amit elküldtünk Dr. Ónodi-Szűcs Zoltán egészségügyi államtitkárnak, valamint politikusoknak: dr. Nyitrai Zsolt és Horváth László országgyűlési képviselőnek, Habis László polgármesternek és dr. Pajtók Gábor kormánymegbízottnak, hogy mndannyian nézzék meg, gondolják át és segítsenek.
Mi nem ártani akarunk a kórháznak, nem szivárogtatunk olyan titkokat, amely rosszat tenne az intézménynek, mi egy köztestület vagyunk, a kórház pedig közfunkciót lát el. Tehát ha a köztestület úgy látja, hogy a közfunkció károsodik a kórházon belül, akkor a nyilvánosság felé kell fordulni. A kamara etikai kódexe is előírja az elnöknek, ha olyan dolgokat lát a működés folyamán, amely veszélyezteti a betegellátást és kárt okoz a betegeknek, akkor fel kell hívni rá a figyelmet. Ezért került sor a megnyilvánulásra. Én magam úgy tartom, hogy az orvos a beteg ügyvédje. Ki más képviselhetné az egészségügyi rendszeren belül a beteg érdekeit, mint az orvosa? Ezért is tartottuk szükségesnek a fentebb említett levelek eljuttatását a megfelelő helyekre, ám kimerítő választ a mai napig nem kaptunk.
Kerestem még a kamara nevében az TV Egert is, hiszen a főigazgatónő hetente szerepelhet benne – de mást mond, mint a valóság –, ám nem kaptunk lehetőséget, hogy reagáljunk. Egyszer felajánlották, hogy a mb. főigazgatónővel egyszerre szerepeljünk, amit nagyon szívesen vállaltam volna, de valamiért ez sem jött össze. Ezután szerveztünk egy sajtótájékoztatót, de a felvett anyagot a TV Eger nem adta le, ami példátlan. Méltánytalannak tartom, hiszen több mint 800 orvost képviselek kamarai elnökként, a petíciót is 12 vezetőségi tag, az akkori teljes elérhető vezetési tagság aláírta. Ez a kamarai közösség kezdeményezése volt, a sajtótájékoztatót is hárman tartottuk. A Heves Megyei Hírlap adott egyedül tudósítást, de elsősorban nem az én sajtótájékoztatómról, hanem Tóth Ildikó főigazgató válaszát közölte. A sajtótájékoztatónk iránt a Magyar Nemzet és a HírTV érdeklődött. A biztonságos működtetés nincs meg a kórházunkban – ezt hangsúlyoztuk a sajtótájékoztatón is.
EÜ: Mi veszélyezteti a biztonságos működtetést ma az egri Markhot Ferenc Kórházban?
PA: A műszaki feltételeket illetően: például a sterilizáló berendezés nem működött a kórházban december 22-től február 5-ig. Felhívtam a figyelmet akkor, hogy ez egy életveszélyes állapot, amit meg kell sürgősen szüntetni, hiszen Gyöngyösre kellett hordani az eszközöket, mindig csak másnapra tudták sterilizálni, hétvégén pedig nem is volt erre lehetőség.
Volt olyan, hogy egy steril fúróval kezdtük az ügyeletet, tehát például, ha két súlyos koponyasérült érkezik a sürgősségi osztályra, az egyiket nem tudtuk volna ellátni. Csak a vakszerencsének köszönhető, hogy eddig nem történt súlyos eset Egerben.
A sterilizáló várható meghibásodását hónapokkal, sőt fél évvel előre jeleztük az igazgatóságnak, amit 1-2 nap alatt és olcsón meg lehetett volna javítani, de végül az egész a tartály kilyukadásához vezetett. Február 5-e után megoldódott ez a nehézség.
Probléma volt a melegvíz-szolgáltatás akadozásával is. A hotel szárnyban (szülészet-nőgyógyászat, neurológia, onkológia) november óta nem volt melegvíz, néha még víz sem. Ez súlyosan veszélyeztette a betegellátást, hiszen hónapokig hasmenéses járvány is volt. Ezek után a kórházi beteg higiéné és a sterilitás megkérdőjeleződött. Ez a probléma is csak az utóbbi hetekben szűnt meg, egy szivattyú okozta a hibát, ami nem lett kicserélve, állítólag takarékosság miatt nem végeztek el bizonyos felújításokat. Sokáig a reumatológiai osztályon nem volt fűtés (medence, kórterem), de azóta ez is megoldódott. A reumatológiai osztály is fél évvel hamarabb jelezte a hibát.
Folytatva a sort: a CT a mai napig nem működik, és ez így egy nagyon veszélyes állapot. Ha csak egy eset- és egy rohamkocsija van szolgálatban a megyei mentőállomásnak, és ha ezt a két kocsit lefoglaljuk CT-szállításra, ha például valaki infarktust kap, balesetet szenved, akkor nem egy megfelelő esetkocsi, hanem csak egy szállítókocsi tud menni érte, ami szintén életveszélyt jelent. Ez a mai napig nem oldódott meg, próbaüzemben van a CT-gép.
A DSA-műszerünk dobozban van, a mammográfia nem működik, ez szintén egy nagyon veszélyes állapot. Ha Egerben ezt valaki nem tudja elvégezni, nem biztos, hogy elmegy más városba, ezáltal csökkennek a gyógyulási esélyei. Az új MR sem működik még, a régi gyakran meghibásodik. Van olyan beteg, aki egy év alatt került sorra a meghibásodások miatt.
EÜ: A humánerőforrásban is tapasztalható elégtelenség?
PA: Összességében úgy érezzük, hogy nem biztosított a kórháznak a biztonságos működtetése. Elbocsátottak 150 embert, az ő munkájukat valakiknek el kell végezni, és ehhez semmiféle bérkompenzációt nem kapnak. A genetikai labort megszűntették, egy asszisztensnek például ajánlottak Sopronban és Szekszárdon státuszt, 2 gyereke van, főiskolai végezettséggel. Persze ez egyet jelent azzal, hogy önként felmond. Ez is lehet egy speciális formája az elbocsátásnak.
A kórházban minden a pénztakarékosság mentén működik, de annyira, hogy ez a betegellátás rovására megy. Például itt van a takarítás, amit jogosan vesz át a kórház egy külsős cégtől, de a mód, ahogy átveszi, az már veszélyezteti a betegellátást. Napi kétszer nyolc óra takarítás helyett egyszer nyolc óra lesz. A kórház egy részén már ez van, még csak a felét vették át az intézménynek. Takarítónként 1000 négyzetméter lesz az elvárás, ami irreálisan sok. A mi 250 négyzetméteres osztályunkon volt, amikor 3 takarító látta el ezt a feladatot, hiszen láthatóan szükséges ez a létszám. 1000 négyzetméteren vajon mit tud kezdeni egyetlen takarító? Így nő az esély a fertőzések kialakulásának.
Mi úgy látjuk, hogy erkölcsi válságban van a kórház. Kifelé azt kommunikálják, hogy minden rendben van, minden nagyon jó, de a valóságban a belső rendszerben nagyon nagy hibák vannak.
A humánerőforrás kardinális kérdés egy kórház működtetésében, ennek a veszélye már bebizonyosodott a hat röntgenorvos elengedésekor. Az Emberi Erőforrások Minisztériuma statisztikája szerint 14 hiányszakma létezik ma Magyarországon, és mind a 14 megtalálható az egri és a hatvani kórházban. Elsősorban azzal kellene foglalkozni, hogy orvosokat, egészségügyi dolgozókat csábítsunk a kórházban, és nem elküldeni őket, leépíteni a kórházat.
A kórház legfontosabb része a központi műtő, hiszen pénzben kifejezve a legnagyobb értékű munkákat a műtő végzi, amely jövedelmet is hoz a kórháznak. Tizenegy új műtőről beszélünk az új épületi tömbben, ahova a minimum feltétel műtőnként 2 műtősnő és 2 műtőssegéd, de jelenleg a kórházban összesen 13 műtősnő van, akiből 1 idén nyugdíjba megy, 2 pedig frissen végzett minimálbér alatt dolgozó – akik, ha nem kapnak béremelést, felmondanak –, illetve 15 műtőssegéd áll rendelkezésre, de az ő számuk is folyamatosan csökken. Hogy fog működni a műtéti ellátás az átköltözés után? Ha nem működik 100 százalékos kihasználtsággal a műtő, az a kórház leépüléséhez vezethet. A tavalyi év folyamán is szinte minden műtétes osztály sokkal több műtétet végezhetett volna, hiszen HBCS-pontok maradtak meg, pedig ez alapján kapja a kórház a működési forintokat.
A beteghordókat műszakolták, a pótlékokat elvették, így átlagosan 40 ezer forinttal csökkent a bérük; 63 műtősségedből 39 van ma a kórházban, ami komoly fennakadásokat okoz a betegforgalomban.
A belső ellenőrök számát is csökkentették, egyikük elmenekült a kormányhivatalba. Az anyagbeszerzést fölszámolták, 1 fő maradt. A gazdasági nővéreket fölszámolták, feladatukat térítés nélkül átadták a főnővéreknek. Az ortopédia mellett működő VIP-osztályon 6 nővéri státuszt megszűntettek, és az ortopédiai nővéreknek átadták szintén térítés nélkül munkavégzésre. A működtetés és a személyi feltétel nem megfelelő biztosítása a kórházvezetés felelőssége és hibája.
EÜ: A gazdasági igazgatónő távozásával kapcsolatban mi a meglátása?
PA: Új fejlemény volt, hogy a gazdasági igazgatónőnek felmondtak “közös megegyezéssel”. Ez is érthetetlen számunkra. Egy megaberuházásról van szó, ami befejezés előtt áll, ilyenkor egy gazdasági vezető cseréje káoszt okozhat. Így az igazgatónő egy személyben irányítja a kórházat mindenféle kontroll nélkül. Hozzáfűzném azt is, hogy február 16-án volt egy szakmai vezető testületi ülés, ami arra hivatott, hogy szakmai kérdésben segítsen a kórház vezetésének. Eddig kétszer ült össze: 2015 áprilisában, amikor a korábbi orvosigazgatót menesztették, és február 16-án, amikor a megyei kamarai elnök, vagyis az én menesztésem volt terítéken. Én is tagja vagyok a testületnek, de most érdekes mód nem hívtak meg. Megjegyezném, hogy a kórház főigazgatónője eddig 2 orvosigazgatót bocsátott el: egy gazdasági igazgatót és egy intézetvezető főnővért. Elgondolkodtató, hogy hol van az összeférhetetlenség.
Roppant furcsa, hogy a gazdasági igazgatónő nem teheti be a lábát a kórházba egy házon belüli utasítás szerint, sőt aznap amikor fölmondtak a gazdasági igazgatónőnek, távollétében az irodájának ajtaját feltörték és a zárat lecserélték. (Első, telefonos kérdésünkre Szegedi Erzsébet sajtóreferens a hírt sem megerősíteni, sem cáfolni nem akarta, majd később írásban reagáltak a megkeresésünkre – BB).
1981 óta dolgozom az egri kórházban, ezért az intézményért éltem és haltam mindig. Csapatommal sikerült megbuktatni a Hospinvestet, megvédeni az egri kórházat. Azt érzem, hogy újra beköltözött a kórházba a Hospinvest szelleme. Az igazgatónő a Hospinvest embereivel vette magát körbe, azokkal, akik anno a Hospinvest romboló rendszerét kiszolgálták.
EÜ: Ekkora emberhiánnyal hogyan működhet az intézmény?
PA: Nagyon nehezen. Az emberek félnek, már 150 dolgozót elküldtek, de a főigazgatónő idejövetelkor akár 300 ember elbocsátását is kilátásba helyezte. Csak példaként mondanám, egy Cambridge-i, hasonló nagyságú kórházban több mint 4000 alkalmazott dolgozik, 300 önkéntes segítővel. A munka és a beteglétszám egyre nagyobb, ezért nem elbocsátani kellene, hanem fölvenni embereket. A szakmai munkák is az igazgatónő kontrollja alatt állnak, így az utóbbi időben nem végezhetünk nagyobb értékű műtéteket: például speciális protézis- és a rutinon kívül kiegészítőket igénylő műtéteket, csak azért mert drágább, mint a normál protézis.
Az egri betegnek is ugyanolyan joga – mivel ugyanúgy megfizeti a társadalombiztosítást –, hogy helyben operáljuk meg, ne kelljen elmennie más városokba.
Ezt nem nekem kellene a sajtónak elmondani, hiszen a kórházunkban több százezer beteg fordul meg évente, akik ugyanezt látják, és viszik magukkal a hírt környezetükbe. Célunk visszaszerezni a kórház jóhírét, békességes állapotot teremteni a kórházban, hogy a munka mehessen ugyanúgy tovább, mint azelőtt volt.
Az orvosi kamara megyei elnöke akárhányszor megszólalt, előtte főigazgatónőtől fenyegetést kapott. Sajtótájékoztató előtt is, tv előtt is, levélben, sajtóperrel, kamara elleni perrel, etikai vizsgálattal fenyegetőzött, bár még nem tudunk róla, hogy bármelyiket is megindították volna. Így el lehet képzelni, ha egy kamarai elnökkel így bánnak, hogy bánhatnak a dolgozókkal. Azt is érezzük, mintha sajtóblokád lenne Heves megyében, mint a Hospinvest idején.
Amikor olyan alapvető hiányosságokkal küzd a kórház, hogy nincsen megfelelő fűrészlap a műtétekhez – mindez azért fontos, mert a többször használt fűrészlapok tönkreteszik a motort, ami 5-10 millió forintba is kerülhet –, nem értem mi szüksége van a kórházunknak 57 millió forint értékű rendszámfelismerő beléptető rendszerre, kapuk és kamerák hadával.
