Új gyalogátkelőhely létesül Egerben
Január 27-e a magyar irodalomtörténet fekete napja. 100 évvel ezelőtt, ezen a napon hunyt el Ady Endre, és 74 évvel ezelőtt ezen a napon verték agyon a nyilas keretlegények Szerb Antalt.
Ady Endre egész életművében a magyar nép és az elnyomottak felemelkedéséért küzdött. Jól tudta, hogy ez a nemzet csakis akkor lehet ismét naggyá, hogy ha az ezeréves Magyarország örökségére nem előjogként, hanem felelőségteljes küldetésként tekintünk. Hogy az ország csakis akkor lehet erős, ha otthont tud adni népeinek, és ha képes felemelni és a társadalom értékes szereplőivé tenni lakosait.
Adyt mégis lenézte és nagyon keményen bírálta a korabeli elit. Azok az urak, akiknek a neveire a történészeken kívül ma már senki sem emlékszik, hisz semmiféle történelmi távlatban is felmutatható teljesítményt nem tettek le az asztalra. Amennyiben persze nem tartjuk ,,teljesítménynek” a történelmi Magyarország felbomlasztását, melyben a saját korlátoltságát is felismerni képtelen magyar politikai elitnek nagyon is súlyos szerepe és felelőssége volt.
Javarészt ugyanez a politikai elit volt az, melynek a nevéhez a numerus clausus és a zsidótörvények is kötődnek, s mely egy szűk generációval később ahelyett, hogy megvédte volna állampolgárait a népirtástól, készséggel asszisztált a németeknek és a nyilasoknak a magyar holokauszthoz. Ez az elit volt az is, mely szintén tétlenül nézte azoknak a keretlegényeknek a rémtetteit, akik a ,,keresztény Magyarország védelmében megtisztították” az országot az olyan nem kívánatosnak minősített elemektől, mint például Radnóti Miklós, aki megírta a magyar hazaszeretet legszebb költeményét, vagy mint Szerb Antal, aki nemzetközileg is elismert munkásságával hirdette a magyar kultúra és a keresztény örökség értékeit.
Mi az egri Momentumban és az egri TizenX-ben válaszul arra, hogy kezd visszatérni a magyar történelem legsötétebb korszakait idéző gyűlölködés és kirekesztés, büszkén valljuk magunkénak Ady Endre, Radnóti Miklós és Szerb Antal örökségét, a magyar nemzet felemelkedésébe és a kereszténység igazi értékeibe vetett hitet. Hisszük azt, hogy ezt az országot csak akkor tehetjük ismét naggyá,
ha a másképpen gondolkodókból nem ellenségképet kreálunk, hanem párbeszédet folytatunk velük,
ha az eltérő politikai véleményeket nem üldözzük, hanem megpróbáljuk együtt építeni közös országunkat,
ha az ország vagyonát nem ellopjuk, hanem a társadalom tagjainak jólétére, elesettjeinek felemelésére költjük,
ha az itt felcseperedő generációk színvonalas oktatást kapnak, hogy felnővén magas hozzáadott értéket tudjanak visszaadni a társadalomnak,
ha a fiatal pályakezdőknek olyan munkalehetőségeket teremtünk, melyek arra ösztönzik őket, hogy itthon boldoguljanak, és itthon alapítsanak családot,
ha a dolgozókat nem addig dolgoztatjuk, amíg fel nem borulnak, hanem van lehetőségük munka mellett is kiegyensúlyozott és boldog családi életet élni,
ha a nyugdíjasok nem belehalnak a kórházi fertőzésekbe, hanem kiélvezhetik a jól megérdemelt pihenést, és átadhatják a felhalmozott bölcsességüket az ifjabb nemzedékeknek.
Ebben a szellemiségben, és ezen örökség előtt tisztelegve gyűjtöttük az aláírásokat a nevezetes évfordulón is, vasárnap azért, hogy Magyarország csatlakozzon az Európai Unió ügyészségéhez, és folytatjuk munkánkat a továbbiakban.
,,Arról van szó, hogy a csámpás, elfogult, kártékony hazafiság-magyarázat helyébe jöjjön már az igazi magyarázat. És az igazi hazafiasság. Jöjjenek a szabad, messzelátó, büszke szemek, a halló fülek, az értő és hasonlító elmék. Ne ordítsuk mindig a hazát, de szeressük, s legyünk számára olyan értékesek, olyan jók, amilyenek csak lehetnek e nagyszerű, világosodó korszakban fejlett kultúremberek.” (Ady Endre – A hazafiság revíziója)
