Megérkezett az idei első hó
600 ezer háztartást és így több mint 1 millió embert hagy megint az út szélén a kormány, ezúttal a hosszú távú épületfelújítási stratégiáján keresztül. A vályogházakra kimondott ítélet cinikus és kegyetlen. A kormány szerint ugyanis csak a bontás jelenthet megoldást, a házak felújítása nem javasolt, mert az értékük olyan alacsony, hogy a felújítás piaci értéken nem térül meg – írja Feldmár Nóra, a Habitat for Humanity lakhatással foglalkozó civil szervezet energiaszegénység szakértője a hvg.hu-n.
Magyarország Hosszú Távú Épületfelújítási Stratégiája 2021. július 1-jén jelent meg (2021-2027 közötti EU-s kifizetétsek előfeltételeként), és egyik fő célja "a magán- és köztulajdonban lévő lakó- és nem lakáscélú épületek nemzeti állománya, felújítás révén, 2050-re nagy energiahatékonyságú és dekarbonizált épületállománnyá válhasson". Azaz a jelenlegi épületállomány túlnyomó részének teljes körű megújuláson kell átesnie, hogy energiaigényük minimális legyen – amit szén-dioxid-semleges, megújuló forrásokból kellene fedezni –, a stratégia szerint 2030-ig évente az épületek 3 százalékán (nagyjából 100-130 ezren) fog mélyfelújítás történni. Mindezt úgy, hogy Magyarország az EU egyik legrosszabb hatékonyságú lakóépület-állományával rendelkezik: a lakások több mint 85 százaléka 1990 előtt épült, és csak nagyon kis hányadukon történt lényegi energetikai felújítás.
A probléma az a Habitat szerint, hogy az ambiciózus célkitűzésekhez azonban szinte semmilyen állami lakossági támogatás nincs hozzárendelve, ráadásul mintegy 600 ezer magyar háztartást hoz nehéz helyzetbe, ugyanis a kormány szerint a vályogházakat
nem javasolt felújítani, mert az értékük (gyakran az elhelyezkedésükből is adódóan) olyan alacsony, hogy a felújítás piaci értéken nem térül meg.
Továbbá
a nagy energiafelhasználás mellé gyakran társulnak szerkezeti problémák, és alacsonyabb lakókomfort. […] Ebben az esetben bontásuk jelenthet megoldást. Ezért felújításukra célzott támogatási program indítása nem célszerű.
A civil szervezet arra hívja fel a figyelmet, hogy a vályogházakról való lemondás technikailag is számos kivetnivalót hagy maga után: habár a jórészt természetes anyagokból (sárból) épült házak nem kompatibilisek sok modern, szintetikus anyaggal, a nagy hőtároló-tömeggel bíró szerkezetük miatt a megfelelő hőszigeteléssel és javításokkal egy kiemelten környezetbarát, egészséges és korszerű lakóépület alapját is adhatják. Számos magyar háztartás az élő bizonyíték arra, hogy sok esetben menthetők ezek az épületek.
Az igazán súlyos probléma azonban az – mutat rá a cikk –, hogy a vályogházakban élő, több mint 1 millió lakó túlnyomó része a legalacsonyabb jövedelmi csoportokba tartozik. A stratégia szerint az ő házukat nem érdemes felújítani, lebontásra ítéltek. Ők azok, akik a rezsicsökkentést alig érzékelték, mivel az általuk használt tűzifa ára folyamatosan emelkedik – a rezsicsökkentés óta több mint 50 százalékkal. Legtöbben egy új hűtőszekrényt sem engedhetnek meg maguknak, nemhogy egy új energiahatékony ház építését! A stratégia ráadásul nem tér ki arra, hogy a javasolt lebontás után hogyan oldanák meg a vályogházakban élők lakhatását.
Emellett a Habitat for Humanity Magyarország több szakmai és civil szervezethez hasonlóan azt hangsúlyozza, hogy a leginkább rászorulókat is elérő, célzott energetikai felújítások nélkül nem érhetőek el az uniós klímacélok, és nem csökkenthető érdemben a légszennyezettség sem.
