Megérkezett az idei első hó
Kádár János halálának 32. évfordulóján, július 6-án tartották Budapesten a Nemzeti Emlékezet Bizottsága megbízásából készült "A kommunista diktatúra emlékezete a magyar társadalomban" című kiadvány könyvbemutatóját. A rendezvényen Képmás Magazin beszámolója szerint elhangzott:
a kutatás alapján a családi történeteknek hisz mindenki a legjobban, jobban, mint a világhálónak vagy a történelemkönyveknek: a megkérdezettek döntő többsége otthonról, a saját értékrendjéhez legközelebbi forrásból tájékozódik.
A kötet egyik szerzője, Bauer Béla szociológus ezzel kapcsán a bemutatón arról beszélt, hogy nagy a szocializmust megéltek felelőssége az előző rendszerről való kép alakításában. Ugyanakkor a családi emlékezet töredezett.
Mivel sokan közülük a fiatalságukról beszélnek, nyilván a pozitív élményeik kerülnek túlsúlyba. Hiába volt például hiánygazdálkodás, nem biztos, hogy megmaradt az emlékezetükben, mennyit kellett várniuk egy autóra, vagy hogy csak egyféle szappant lehetett kapni. Minél inkább távolodunk egy korszaktól, annál kevésbé szemléljük kritikusan.
– mondta, hozzátéve: a rossz emlékek törlése egyfajta védekezés is a rossz tapasztalatok ellen.
Szó volt arról is, hogy az idősebbek nosztalgiája mellett egy másik jelenség a retró divat. A könyvet lektoráló Müller Rolf történész ezzel kapcsolatban annak a véleményének adott hangot, hogy
a retró kultusz pedig egy irányítható folyamat, amit megszüntetni nem lehet és nem is kell, de érdemes lenne ismeretterjesztővé formálni.
Mint mondta, az nem a mai fiatal bűne, hogy nem tudja, mit jelentett anno például a sorban állás.
A Képmás idéz néhány megállapítást is a kötetben foglalt kutatás eredményeiből:
– A válaszadók 60 százaléka szerint a kommunizmus inkább kedvezően hatott rájuk és a családjukra, semmint hátráltatta volna őket.
– Sokakban megvan a rend, a kiszámíthatóság iránti nosztalgia ("akkor még volt fegyelem, sorkatonaság, rendőri tekintély").
– A "békés, boldog idő" és a "sötét, kegyetlen diktatúra" közötti skálán a vélemények többsége középre húz.
– Leginkább a községekben élők dicsérik a Kádár-korszakot.
– Az érettségivel nem rendelkezők körében sokkal pozitívabb a korszak megítélése, soka látják úgy, hogy akkor "megbecsülték a fizikai munkát, többet ért a munkás". 48 százalékuk szerint jobb volt az a rendszer a mainál, míg az érettségizetteknek csak a 25 százaléka gondolja így.
– A 18–29 évesek közel harmada szerint a korszak "nem is volt olyan rossz", de a fiatalok körében erős a "fátylat rá, felejtsük el" hozzáállás is.
(Az Indexképen az egri Zalár József utca 1977-ben – Fotó: Fortepan / Jakab Antal)
