Az oroszok vacillálnak, és lehet, hogy Ukrajna meghódítása helyett megelégszenek annak két tartományával

Volodimir Zelenszkij elnök szombatra virradó éjszaka jismét beszéddel igyekezett tartani a lelket népében, írja a 444. Arról beszélt, hogy az ukrán hadsereg hősies ellenállásával érdemi tárgyalásokra kényszeríti Oroszországot. Az ukrán erők pedig az elmúlt napokban valóban értek el sikereket, Kijevnél ellentámadásba lendülve sikerült hátrébb szorítaniuk az ukrán főváros bekerítésére törekvő orosz erőket, amelyek most a nyugati hírszerzési jelentések szerint inkább a védekezéshez be is ásták magukat. 

Ezek a fejlemények akár az orosz stratégiaváltás következményei is lehetnek, írják.

A cikk szerint Szergej Rudszkoj vezérezredes, az orosz vezérkar műveleti főosztályának vezetője – lényegében a hadsereg főstratégája – péntek este arról beszélt, hogy az ukrán erők harci képességének csökkentése után "fő céljukra", a Donbász elleni offenzívára koncentráljanak. Igaz, hogy mi az oroszok "fő célja", az sosem volt egyértelmű: Vlagyimir Putyin elnök a háború megindításakor ugyanis olyan – megfoghatatlan – célokat vázolt fel, mint Ukrajna "nácítlanítása" és "demilitarizálása", semlegességének garantálása.

A Donbász meghódítása ezzel szemben értelmezhető célkitűzés lenne. Oroszország annó a háború felvezetéseként függetlenként ismerte el a két kelet-ukrajnai szakadár államot, a donyecki és a luganszki "népköztársaságokat". Pedig a háború megindításakor "a szakadárok" valójában csak a két megye kisebbik részét tartották ellenőrzésük alatt.

Azon túl, hogy egész Ukrajna meghódítása túl nagy falat volt az orosz hadsereg számára, a stratégiaváltás politikailag is előnyös döntésnek bizonyulhat, írják. Ugyanis, ha most fő célként a két kelet-ukrajnai megye megszállását jelölik ki, azzal megteremtik maguknak a háborúból való kiszállás lehetőségét is: Doneck és Luhanszk elfoglalása olyan eredmény, amit sikerként lehet eladni a hazai közvéleménynek.