Megérkezett az idei első hó
Most még éppen a nyári uborkaszezont éljük – igaz, voltak kétségeim afelől, hogy lesz-e idén ilyen egyáltalán. Azért mégiscsak a koronavírus-válság (aktuális) lecsengése után indítja újra a kormány az életet, még a nyárra is jutott egy hamisítatlan, sorosozós nemzeti konzultáció, miközben az ellenzék meg azzal van elfoglalva, hogy azokban a bizonyos füstös szobákban milyen dealeket kössenek egymással az őszi előválasztásra.
Szerencsére vagy sem (nézőpont kérdése), most a többség inkább a vízpartokkal való barátkozással van elfoglalva a nagy melegben, így a kormány viszonylagos „békében” vívhatja meg az éppen aktuális szabadságharcát Soros, a migránsok és a Magyarországot a pedofiltörvény miatt térdre kényszeríteni akaró nyugatiak ellen, míg az ellenzék nagyobb felhajtás nélkül jelentgetheti be az újabb és újabb előválasztási alkukat.
Ez utóbbi mostanra lassan lecsengni látszik, a nagy előválasztási bejelentgetési dömping érezhetően lelassult, így most már lehet – ha fenntartásokkal is, de – mérleget vonni.
A Jobbik eleve fényévekre elhúzott már a szavazás előtt
Az előválasztási alkudozás győztese a számok alapján egyértelműen a Jobbik: ugyan közel sem a Jobbik indítja a legtöbb jelöltet az előválasztáson, viszont az ő jelöltjeik bírják abszolút értékben a legnagyobb és legszélesebb támogatást a többi szereplő részéről.
Beszédes, hogy az eddig állított összesen 32 jelöltjükre 78 darab támogatás jut – ez úgy lehetséges, hogy egy-egy jelöltjüket több párt és/vagy a Márki-Zay Péter-féle Mindenki Magyarországa Mozgalom (MMM) is támogatja.
Azaz minden egyes jobbikos jelöltre – a jelenlegi helyzet szerint – átlagosan 2,43 támogatás jut. Ilyen mutatóval messze semelyik másik párt nem rendelkezik:
a második helyen az MSZP-Párbeszéd áll, aminek 42 eddig bejelentett jelöltjét összesen 49 alkalommal támogatják: azaz minden jelöltjükre átlagosan 1,16 támogatás jut. Őket követi az MMM, aminek a 22 induló jelöltjét 24-en támogatják: azaz egy MMM-es jelöltre átlagosan 1,09 támogatás jut.
Más szereplő azonban nincs, ami 1 fölé tudta eddig tornászni ezt a mutatót, azaz a jelöltjeiket többen támogatják, mint amennyi jelölt van – és a Jobbik még ezen prémium kategóriában is messze elhúzott a többiektől.
A Jobbik kapcsán érdemes azt is megnézni, hogy melyik párt mekkora mértékben állt be mások jelöltjei mögé: az MSZP-Párbeszéd kivételével arányaiban mindenki őket támogatja a leginkább.
A legnagyobb mértékben az LMP teszi ezt: Kanász-Nagy Mátéék 61 körzetben soroltak be mások jelöltjei mögé – ezek 45,9 százaléka (28 fő) jobbikos. Úgyhogy minden bizonnyal ezt jelentette az a jobbikos nyilatkozat, hogy az LMP-vel kötötték „a legátfogóbb megállapodást” az előválasztásra:
a deal az lehetett, hogy a Jobbik az LMP számára kulcskörzetekben (például Budapest 1-ben Csárdi Antal, Pest megye 9-ben Schmuck Erzsébet, Vas megye 1-ben Ungár Péter) beáll mögéjük, cserébe az LMP pedig elárasztja a jobbikos jelöltek tömegeit a támogatásával.
Egyúttal ez jól mutatja azt is, hogy hogyan működik a reálpolitika: míg tavaly ilyenkor a háttérben azt lehetett több helyről hallani, hogy az LMP a hatpárti szövetségen belül a Momentummal szeretne szorosabb kapcsolatot kiépíteni, addig a tavaly nyári-őszi időszaktól kezdve kisebb-nagyobb megingásokkal, de mégiscsak növekedő Jobbik, az élén egy tudatosan a „melósok” politikai termékévé brandelt, erős miniszterelnök-jelölttel többet tudott ajánlani, mint az elmúlt egy évben jószerivel stagnáló Momentum. Annyival többet, hogy az LMP konkrétan egyetlen körzetben sem kötött eddig megállapodást Fekete-Győrékkel.
De nemcsak az LMP az egyetlen szervezet, ahol a pártközi dealelgetések a jobbikos jelöltek javára szolgáltak: a DK 36 támogatott jelöltjének 38,8 százaléka (14 fő) jobbikos, továbbá az MMM 45 támogatott jelöltjének 37,7 százaléka (17 fő) és a Momentum 30 támogatott jelöltjének 36,6 százaléka (11 fő) is jobbikos.
Mindegyik felsorolt szereplő a jobbikos jelöltek mögé állt be a legnagyobb arányban – egyedül az MSZP-Párbeszéd az, ami nem ezt az utat követte:
náluk a 43 támogatott jelöltnek mindössze 18,6 százaléka (8 fő) jobbikos, őket megelőzi a 10 darab DK-s (23,25 százalék) és 14 darab momentumos (32,55 százalék) támogatás is.
Egyúttal látható az is, hogy egyáltalán nem alaptalan a Jobbik-LMP-tengelyen túl Jobbik-DK szövetségről sem beszélni: míg a DK ugye a jobbikos jelöltek támogatását favorizálja a leginkább, ezt cserébe visszakapja tőlük.
Jakab Péterék eddig 51 jelöltet támogatnak, ezek 31,3 százaléka (16 fő) DK-s.
Ezzel több, mint másfélszer annyi támogatást ad a Jobbik a DK-nak, mint az utána következő Momentumnak: az 51 támogatott jelöltből 10 fő (19,6 százalék) a momentumos.
Mi akkor a Jobbik taktikája az előválasztási tárgyalásokon?
Látszik tehát, hogy a Jobbik pokoli jól képes a háttérben tárgyalni – és ehhez meg is vannak az eszközei és az adottságai. Túl azon, hogy – gondoljunk akármit is a stílusáról és a parlamenti akcióiról – Jakab Péter képes volt az elmúlt fél évben az egyik esélyes ellenzéki miniszterelnök-jelöltté kinőni magát, ami természetes módon húzza fel a pártot magát és annak pozícióját ezeken a tárgyalásokon, azzal az adottsággal is tudott élni a Jobbik, hogy – mint azt például a párt Vona Gábor alatti felemelkedésének okairól doktori disszertációt író Róna Dániel is kifejtette – sok helyütt vidéken a Jobbikon kívül más párt nagyon nem is létezik.
És ebből a szempontból is okos játékot játszik a Jobbik: tudta, hogy az ereje vidéken van, és
arra koncentrált, hogy a más szereplők jelöltjeinek támogatásáért cserébe ezt a vidéki erejét nemhogy megőrizze, hanem még erősítse is, arra ösztökélve a többi pártot, hogy hagyják csak békén azokat a körzeteket, ahol nekik már van kiépült szervezeti hátterük.
Nem véletlenül vannak választókerületek Komárom-Esztergomban, Somogyban vagy Veszprémben, ahol a jobbikos jelöltek egyelőre kihívó nélkül vannak, míg mögöttük négy-ötpárti koalíciók is kialakultak már. Szeptemberben majd meglátjuk, mennyire lesz ez a taktika kifizetődő.
Ezt a cikket az Azonnali szállította.
(Indexfotó: Dercsényi Dávid, Petróczi Rafael / Azonnali)
