Megérkezett az idei első hó
Székelyföld varázslatos értékeivel, hagyományos népi mesterségeivel, népművészeti remekeivel, gasztronómiájával ismerkedhettek meg azok, akik szeptember 9-én ellátogattak az egri Szépasszony-völgyben zajló Székelyföld Gyöngyszemei rendezvényre. Idén az esemény szolgált otthonául a Heves Megye Nagykövete díjátadónak is - számol be közleményében a Heves Megyei Önkormányzati Hivatal.
Fotó: Gál Gábor
Szabó Róbert, a Heves Megyei Közgyűlés elnöke a szombati megnyitón tartott köszöntőjében hangsúlyozta: évről évre nagy öröm a megyei önkormányzat számára, hogy megrendezheti ezt a programot, amely immár a Heves Megyei Értéktárban is szerepel. Szólt arról is, hogy a korábbi években Eger mellett Mátraderecskén, Hatvanban, Gyöngyösön, valamint Hevesen is bemutatták Székelyföld kincseit előadók, zenészek, táncosok, irodalmárok, turisztikai szakemberek és vendéglátók segítségével. Hozzátette: a Heves Megyei Önkormányzat még 2012-ben, hagyományteremtő szándékkal hívta életre a rendezvényt, hiszen – mint mondta – minden apró lépéssel tehetünk és tennünk is kell a szorosabb magyar-magyar kapcsolat megteremtéséért. Az együttműködés természetesen nemcsak erre a területre korlátozódik, a Heves Megyei Önkormányzat tizenkét éve ápol testvérmegyei kapcsolatot Kovászna megyével, 2014-ben pedig Hargita megyével is testvérmegyei megállapodás született.
Fotó: Gál Gábor
Grüman Róbert Csongor, Kovászna Megye Tanácsának alelnöke úgy fogalmazott: azokat az értékeket, kincseket tárják a Heves megyeiek elé, melyekre a legbüszkébbek. A rendezvényen bárki megízlelhette a Kovászna megyeiek ínycsiklandozó kürtőskalácsát, pityókás házi kenyerét, de a látogatók kortyolhattak a méltán híre ásványvizekből, s megcsodálhatták a szebbnél szebb kézműves és népművészeti termékeket is. Az alelnök hozzátette: a testvérmegyei kapcsolat 12 éve aktív Heves és Kovászna megye közt, s évről évre igyekeznek tartalommal megtölteni a közös rendezvényeket; idén – a finomságok mellett – a Szent László-legenda székelyföldi vonatkozásaival is megismerkedhettek az érdeklődők.
Fotó: Gál Gábor
Hargita Megye Tanácsa képviseletében Zonda Erika vezérigazgató köszöntötte a Székelyföld gyöngyszemei rendezvény résztvevőit, aki elmondta: immár ötödik éve örömmel tesznek eleget a felkérésnek, s hozzák el büszkeségeiket Heves megyébe annak érdekében, hogy az anyaországban élők közül minél többen megismerhessék a székely értékeket. Hangsúlyozta: a barátságot nem elég szóban fenntartani, támogatni és népszerűsíteni is kell egymás kincseit. Beszédében köszönetét fejezte ki a Heves Megyei Önkormányzat felé, hiszen – mint mondta – Heves megye élen jár a székelyföldi megyék értékeinek népszerűsítésében; mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az, hogy a Székelyföld Gyöngyszemei rendezvény helyet kapott a Heves Megyei Értéktárban. Hozzátette: bízik abban, hogy számtalan közös program, fejlesztés fogja tovább szilárdítani a barátságot. A Hargita megyeiek lekvárokat, szörpöket, festett népi motívumokkal díszítetett bútorokat, ajándéktárgyakat tártak a látogatók elé, de könyves stand, fotókiállítás, valamint néptánccsoport is várta az érdeklődőket.
Idén a Székelyföld Gyöngyszemei rendezvény adott otthont a Heves Megye Nagykövete díjátadónak is. Az elismerésben ezúttal Ombódi András, a Vidróczki Néptáncegyüttes vezetője, Dr. Lőrincz György, a St. Andrea Szőlőbirtok és Pincészet igazgatója és borásza, valamint Törőcsik Mari, a Nemzet Színésze, a Nemzet Művésze címmel kitüntetett, kétszeres Kossuth-, kétszeres Jászai Mari- és kétszeres Balázs Béla-díjas színművésznő részesült. A díjazottak Szabó Róberttől, a megyei közgyűlés elnökétől, valamint dr. Bényi Szabolcs Tamás alelnöktől vehették át a kitüntetést. Törőcsik Mari színművésznő egészségügyi okok miatt nem tudott részt venni a rendezvényen, számára egy későbbi időpontban adják át az elismerést. Szabó Róbert a díjátadó kapcsán elmondta: a Heves Megyei Önkormányzatnak az is küldetése, feladata, hogy gondozza a Heves megyei értékeket, megőrizze és bemutassa azokat. Mint mondta: nemcsak épített örökségünkre, természeti kincseinkre lehetünk büszkék, hanem azokra a Heves megyei kötődésű személyekre is, akik munkásságukkal példát állítanak elénk.
Fotó: Gál Gábor
A méltatások:
Törőcsik Mari
A pélyi születésű Törőcsik Mari kimagasló szakmai érdemekkel rendelkező személy, aki példaértékű eredményt ért el megyénk és országunk művészeti és kulturális életében.
Munkássága alapján elévületlen érdemeket szerzett, életútja mindenki számára követendő példaként szolgál.
1935-ben a Heves megyei Pély községben született, 15 éves koráig itt is nevelkedett. 1954 és 1958 között a Színház- és Filmművészeti Főiskola növendéke volt, tanulmányait operett szakon kezdte. Színházi kiugrására 1968-ig kellett várni. Ekkor mutatta be a Katona József Színház (akkor a Nemzeti kamaraszínháza) Zorin, Varsói melódia című darabját. A kétszemélyes játékot Iglódi Istvánrendezte, a játszótárs Sztankay István volt. Igazi színházi revelációt jelentett mind a „nagyérdemű", mind a szakma körében.
1976-ban a Déryné hol van? című filmben nyújtott alakításáért elnyerte a legjobb színésznőnek járó díjat a Cannes-i fesztiválon. A filmet a 2013 decemberében elhunyt férje, Maár Gyula rendezte.
1979–80-ban ő volt a győri Kisfaludy Színház (jelenlegi nevén Győri Nemzeti Színház) művészeti vezetője. Ezután 1980 és 1990 között a Mafilm színtársulatának, 1990 és 1993 között a szolnoki Szigligeti Színháznak volt a tagja. A Művész Színház után 1993–94-ben ő volt a Thália Színház igazgatója. Több alkalommal vendégszerepelt a budapesti Katona József Színházban.
1989 és 1992 között a Magyar Színészkamara elnöke volt. 1989–1994 között az Aase-díj kuratóriumának tagja. A Színház- és Filmművészeti Főiskolán docensként tanított. 2002 óta újra a Nemzeti Színház tagja. Törőcsik Mari a Nemzet Színésze és a Nemzet Művésze címmel kitüntetett, kétszeres Kossuth-, kétszeres Jászai Mari- és Balázs Béla-díjas magyar színművésznő, érdemes és kiváló művész. A Halhatatlanok Társulatának örökös tagja. Törőcsik Mari a valaha legtöbbet díjazott magyar színésznő. Azon kevesek egyike, akik díjat nyertek a cannes-i fesztiválon is.
Dr. Lőricz György
Mióta megtért, hittel vallja: Isten hívta el a bortermelésre. A korábbi első osztályú vízipólós Lőrincz György, a St. Andrea Szőlőbirtok vezetője ma már a szőlőben és a pincében szolgálja Istent, lakókörnyezetében rendszeresen bizonyságot tesz, olvassa Isten Igéjét, sőt, teológiát is végzett. Meggyőződése, hogy „ha megvalljuk Őt az emberek előtt, akkor Ő is megvall minket az Atya előtt”.
Dr. Lőrincz György azon kevesek közé tartozik, akit mindenki kedvel, mert finom és kedves ember, harmóniában él feleségével, Andreával és négy gyermekével, és képes harmóniát teremteni a boraiban is. Eredeti, nagyon finom és modern, ugyanakkor egries borait a fogyasztók és a szakma egyaránt magasra értékeli.
Dr. Lőrincz György 1967. április 15-én Egerben született. 1991-ben diplomát szerzett a Kertészeti és Élelmiszeripari Egyetemen, 1998-ban ugyanott doktorált, 2011-2014 között a Szent Atanáz Görög katolikus Hittudományi Főiskola hallgatója.
1985-1992 között OB I osztályú vízilabdázó, 1994-ig az Egri Szőlészeti és Borászati Kutatóintézet borásza, 1995-2002 között az EGERVIN technológiai vezetője, ezt követően a St. Andrea Szőlőbirtok vezetője, borásza, társtulajdonosa.
1999-ben édesapjának készített házi borral nevezett egy egri borversenyre. Ekkor született meg a név, mely kifejező, szeretetteljes és nemes, azaz a borhoz illő. Így kelt életre a St. Andrea. Ezzel egyidejűleg alakult meg a családi pincészet. Az első borok a tapasztalás kereteiben születtek. Zweigelt, Kékfrankos, Bikavér. Ugyanebben az évben, 2002-ben sikerült letenni a St. Andrea Szőlőbirtok alapjait. Elkezdődött a szőlőtelepítés és a birtoképítés.
Sikerei töretlenek: 2007-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztjével tüntették ki. 2008-ban a Borászok borásza. 2009-ben a Magyar Borakadémia a St. Andrea borászának, Lőrincz Györgynek adományozta az Év Bortermelője címet.
Ombódi András
1962. január 7-én született Gyöngyösön, két gyermek édesapja. 1976-ban a Vidróczki Együttes kihelyezett csoportjában, a Gyöngyössolymosi Néptánccsoportban ismerkedett meg a néptánccal. A következő évben már tagja lett az együttes báziscsoportjának. 1979-től 1985-ig az együttes gyermekcsoport oktatója, vezetője. 1985-ben tánckarvezetővé választották.
Ombódi András 1993 őszén lett a Vidróczki Néptáncegyüttes művészeti vezetője. 1996-ban a Magyar Táncművészeti Főiskola pedagógusképző karán néptáncpedagógusi diplomát szerzett. Az Állami Budapest Táncegyüttesben 5 évig hivatásos táncosként dolgozott.
2001-ben kiváló eredménnyel végezte el a Fővárosi Pedagógiai Intézet történelmi társastáncképzését, 2009-ben pedig a Debreceni Egyetem Bölcsészettudományi Karán etnográfus végzettséget szerzett.
Ombódi András, mint az együttes művészeti vezetője, majd 2000-től a Vidróczki Néptáncegyüttes vezetője, folytatta az elődeinek (Tímár Sándor, Heksch Katalin, Zsuráfszki Zoltán) színvonalas művészeti munkáját. A Vidróczki Néptáncegyüttest a mai napig az ország élvonalbeli együttesei között tartják számon, mely országos fesztiválokon számos díjat, elismerést nyert. A „Vidróczki Néptáncegyüttes” Ombódi András vezetése alatt öt alkalommal kapta meg a kiváló minősítés.
Ombódi András az oktatás területén is kiváló szakmai munkát végez. Jelenlegi munkahelye a Berze Nagy János Gimnázium, ahol hon- és népviseletet tanít. Gyöngyösön 1992-ben, balettmester kollégájával megalapította a művészeti alapfokú iskolát, ami a mai napig eredményesen működik. Ebben az iskolában, a II. Rákóczi Ferenc Katolikus Általános és Művészeti Iskolában tanított 10 évig.
Kezdeményezésére 2005 szeptemberében, a Vidróczki együttes gyermekcsoportjából megalakult a „Vidróczki Alapfokú Művészeti Iskola”. Ombódi András kezdetektől szervezője és művészeti vezetője a Gyöngy Nemzetközi Folklórfesztiválnak, tagja a fesztiválhoz kapcsolódó alapítvány kuratóriumának, s mint koreográfus is kiemelkedően eredményesen tevékenykedik.
