Kigyulladt a szarvaskői lovastábor
Simán rástartolhatott az állami földekre olyan személy is, aki a pályázat kiírásakor még nem is volt gazda vagy cégét csak a hirdetmény megjelenése után alapította meg. De csodálatos állatsokasításra is sor került, volt, akinek ugyanazokat a jószágait többször is elszámolták, míg mások béreltek néhányat, hogy teljesíteni tudják a feltételeket.
A Kormányzati Ellenőrzési Hivatal hortobágyi földosztással kapcsolatos jelentését Gőgös Zoltán egy per kapcsán kapta meg a bíróságtól, ha pedig már a megszerzés sikerült, miért is ne töltötték volna fel az internetre az állami szerv megállapításait.
A dokumentumból meglehetősen durva dolgok derülnek ki, olyan állításokat vetettek papírra a vizsgálat lefolytatói, melyek egyértelművé teszik, a kormány tisztában volt azzal, hogy a Hortobágyi Nemzeti Park (HNP) a jó kádereknek és a hűséges barátoknak osztotta az állami földet. Portálunk információi szerint hasonló eljárás és eredmények várhatóak megyénkben a Bükki Nemzeti Park (BNP) szerepével.
A 2015-ös buli után ugyan lemondott a HNP igazgatója, Szilágyi Gábor, néhány földre pedig új pályázatot írtak ki, mindez azonban csak a jéghegy csúcsa, az pedig egészen biztos, hogy ez önmagában a legkevesebb, igazságszolgáltatásnak pedig semmiképp nem nevezhető, eltusolásnak inkább.
A nemzeti parknál kifejezetten rátermett kollégák dolgozhattak, ha 18 perc elegendő volt nekik arra, hogy elbíráljanak egy pályázatot. A földpályázatokon elérhető maximális pontszám 40 százalékát a gazdálkodási tervre lehetett kapni, azonban ez volt az a rész, ami a világon senkit nem érdekelt, hiszen sem igazgatói instrukciók nem voltak, sem a Vidékfejlesztési Minisztérium által kidolgozott szempontrendszert nem készült ehhez. Tehát bármiféle szakmai protokoll megléte nélkül osztogatták a pontokat.
Az emberfeletti vagy épp a tisztesség alatti munkát jól illusztrálja, hogy a HNP 4 alkalmazottja 60 nap alatt bírálta el a beérkező 1600 pályázatot. A benyújtott dokumentumokban szereplő állítások valóságtartalmát senki nem vizsgálta. Simán rástartolhatott az állami földekre olyan személy is, aki a pályázat kiírásakor még nem is volt gazda vagy cégét csak a hirdetmény megjelenése után alapította meg. De csodálatos állatsokasításra is sor került, volt, akinek ugyanazokat a jószágait többször is elszámolták, míg mások béreltek néhányat, hogy teljesíteni tudják a kiírásban szereplő feltételeket.
Ne legyen kérdéses, hogy addig nem lesz vége a pusztító mutyinak és az iszonyatos mértéket öltő korrupciónak Magyarországon, amíg a politikai elit legnagyobb része úgy érezheti, következmények nélkül bármit megtehet.
