Megérkezett az idei első hó
Egri ügyek: A Thummerer Pincészet nem szorul különösebb bemutatásra, de megtennéd, hogy pár mondatban a legfontosabb tudnivalókat megosztod velünk?
Pulay Polett: 1984-ben alapítottuk családi vállalkozásunkat és fokozatosan, 110 hektárra növeltük saját telepítésű szőlőtermő területeink méretét. Ennek 80 százalékán jelenleg kékszőlőt, 20 százalékán fehér szőlőt termesztünk. Az összes szőlőterületünk az egri borvidéken található, melyeket szándékosan a pincészethez közel telepítettünk nagyobb egységekben azért, hogy megkönnyítsük a gondozásukat és szüretkor mihamarabb be tudjuk vinni a termést a pincészetbe feldolgozásra, annak minden frissességét és értékét megőrizve. Legjobb boraink a Csókás-, a Tekenőhát-, a Kőkötő- , a Nagy-Eged hegy- és a Juhszalagos-dűlőről származnak. Utóbbi egy fiatalabb telepítésű terület, onnan származnak a testesebb boraink.
Egri ügyek: Korábban a pincészet gyártott pálinkát, pezsgőt és brandyt is, ha jól tudom.
Pulay Polett: Igen, édesapám foglalkozott szeszfőzéssel, de 10 éve abbahagyta. Pálinkánk még bőven van, de nehéz értékesíteni. Egyébként nem a fő profilunk és a jövőben nem is tervezünk ezzel foglalkozni. Pezsgőinkre azonban nagyon büszkék vagyunk, 2013-ban született az első évjáratunk. Nagypapám álma az volt, hogy teljes egészében mi készítsük el önállóan, ehhez Franciaországból hozattuk a gépeket. Jelenleg egy fehér és egy rozé típusú pezsgőnk van.
Egri ügyek: A rozé különösen jól sikerült, azt tapasztalom, mindenkit elvarázsol.
Pulay Polett: Valóban elismerik a Pinot Noirból készült pezsgőnket, ebből a termékünkből Svájcba is szállítunk értékesítésre, ahol felveszi a versenyt még a Champagne-val is. A fehér pezsgőnk egyébként a Chardonnay és Királyleányka házasításából született meg.
Egri ügyek: Még csak pár mondatot beszéltünk, de máris érezni, hogy teljesen elmélyültél, otthon vagy a szakmában. Hány éves korodban kezdtél el foglalkozni a szőlészettel-borászattal?
Pulay Polett: Már egészen kis koromtól az életem része volt, de 13-14 évesen kezdtem el igazán kivenni a részem a munkából az unokatestvéremmel: borászati rendezvényekre jártunk, minden kétkezi munkát elvégeztünk a földeken, de ha kellett, akár napi tíz órát is a palackozóban töltöttem. Papám mindig azt mondta, erre azért van szükség, hogy megtapasztaljam, meddig tartanak az egyes munkafolyamatok, milyen követelményt támaszthatok később a munkatársainkkal szemben. Elsőéves egyetemistaként, mintegy 5-6 éve beültem az irodánkba, és azóta is százszázalékosan a pincészetünkre koncentrálok. Valójában borász soha nem akartam lenni, de tökéletesen ismerem a borkészítés teljes eljárását. A házasítás folyamatánál és a fejlesztési irányvonal kijelölésénél a családdal közösen hozzuk a döntést, így nekem is van beleszólási jogom a pince jövőjének alakításába; a borbemutatókon és a kiállításokon is folyamatosan jelen vagyok.
Egri ügyek: Ha jól tudom, már egy bor is viseli a nevedet.
Pulay Polett: Így van, ez a Polett Cuvée. Bár jelen voltam az alkotói folyamat minden mozzanatánál, az első évjáratba még nem szólhattam bele, azaz nem én választottam ki a szőlőfajtákat; ez a bor még nem az én stílusomat, ízvilágomat képviselte. 2000-ben papám – ekkor még nem volt a főborászunk – szakértelmével elkészült az első önálló Polett Cuvée, a második évjárata, melynek a szőlőfajtáit már én magam választottam ki, a 2018-as évjárat. Én egyébként a hordós tételeket preferálom; a nagyobb, testesebb borokat kedvelem vörösben és fehérben is egyaránt. Ilyen lett a Polett Cuvée is; a vörösboroknál a bordeux-i stílusú házasításokat részesítem előnyben, mint például a Vili Papa Cuvée-t. A fehér borok közül a Chardonnay és a már említett Polett Cuvée a kedvencem.
Egri ügyek: Egy olvasói kérdés következik: milyen családi példák lebegtek a szemed előtt, amikor hivatást választottál?
Pulay Polett: Végzettségeim szerint egyebek közt mezőgazdasági szaktechnikus, lovasoktató, fogadós és könyvelő vagyok, de nagyszüleim hatalmas szakmai alázata és szorgalma az, amely mélyen hatott rám és ezért mélységesen tisztelem őket. Az ő fantasztikus példájuk miatt bennem fel sem merült, hogy más hivatást válasszak, egyértelmű volt számomra, hogy a munkájukat folytatom.
Egri ügyek: Elérkezett akkor a generációváltás?
Pulay Polett: Teljes mértékben. Én viszem a gazdasági részét családi vállalkozásunknak, gondolok itt a kereskedelemre és az exportra. A borászat pénzügyi feladatai is rám hárulnak, a nagybátyám a feleségével közösen pedig a szőlészetet vezeti.
Egri ügyek: Ez a generációváltás egy új szemléletmódot, világképet feltételez, amely persze nem feltétlenül ellentétes a hagyományokkal. Mekkora különbségről beszélhetünk, hogyan hidalható át az esetleges különbség a két generáció között?
Pulay Polett: Nagyon jó egy családi vállalkozásban dolgozni, de természetesen nálunk is akadtak az elején konfliktusok. Azt gondolom, kölcsönösen mindig tanulunk egymástól valamit a nagyszüleimmel és a nagybátyámékkal. Korábban egy nap alatt akartam a világot megváltani, ami lehetetlen, ők türelemre tanítottak ezzel kapcsolatban, a nagyszüleim pedig sokkal rugalmasabbak és nyitottak lettek az ötleteimre, javaslataimra. A kezdet nehéz volt, de most már minden rendben.
Egri ügyek: A sikert hogyan tudod feldolgozni, illetve ha van kudarc, hogyan lehet túllépni rajta? Gondolok itt arra, amikor egy nap alatt szeretted volna megváltani a világot.
Pulay Polett: Először nyomasztó volt megfelelni az elvárásoknak, nagy volt a nyomás rajtam, hogy helytálljak, megmutassam, mit tudok, de szerencsére a nagyszüleim kezdettől fogva türelmesek voltak, így egy-egy kisebb kudarcon sikerült átlendülni.
Egri ügyek: Szerinted mi a siker fokmérője? Önmagában egy kitűnő bor megalkotása, amely elégedettséget hoz számodra, vagy fontos a nemzetközi elismerés is?
Pulay Polett: A hazai és nemzetközi versenyek nagyon fontosak, de nemcsak nekünk, hanem a fogyasztóknak is. Ha egy bordeaux-i borversenyről 5-6 aranyéremmel jövünk haza, az a magyar fogyasztóknak is jó, és a borvidéknek is hatalmas presztízs. Egy kitűnő visszajelzés egyben, amely jelzi, jó irányba halad a borvidék és a pincészet is. Erre remek példa a másfél hónapja megrendezett Chardonnay du Monde nemzetközi mérvadó borverseny, amely a világ legnagyobb chardonnay borversenye. 36 ország 604 bora méretette meg magát, és a magyar indulók közül egyedül a mi pincészetünk nyert aranyérmet.
Egri ügyek: Ehhez a kiemelkedő teljesítményhez gratulálok. Szót ejtettünk már a múltról, a jelenről, de nem beszéltünk még a pincészet rövid- és hosszútávú terveiről. Hogy komplexebb legyen a kérdés, vegyük bele az éghajlatváltozást is, amely előbb-utóbb megkövetelheti akár a melegtűrő szőlőültetvények telepítését is. Hogyan látod a pincészet jövőjét, hol látod a helyeteket 5-10, illetve 20 év távlatában.
Pulay Polett: Ez azért nehéz kérdés, mert a mindenkori fogyasztó igényeit is figyelembe kell venni. A papám mindig is zseniális volt abban, hogy 10, de akár 20 évre is előre tudott tervezni, gondolkodni, hiszen el kell telepíteni a megfelelő oltványt, amelyet aztán 6 évvel később lehet először leszüretelni. De ez még csak a kezdet, mert el kell telnie újabb 8-10 évnek, hogy meglehessen az első borral jelenni a piacon, ha testes vörösborról van szó, ha nem, akkor ez 7 év. Mivel azonban egy felgyorsult világban élünk, annyira nehéz előre megjósolni, hogy 7 év múlva mi lesz a trend. Én személy szerint szeretném megtartani azokat a tradíciókat, amelyekben jók vagyunk, de nyilván, ha egy ültetvény nem bírja a meleg klímát, például egy Pinot Noir, akkor kivesszük a művelésből. Szintén nagy kihívás az export megszervezése, amely a kereskedelmünk 20 százalékát teszi ki, és bár Kína nekünk óriási piac, már ők is telepítenek szőlőt, tehát szűkülnek a lehetőségeink, egyre nehezebb új piacokat találni. Rendszeresen veszek részt a témában képzéseken, pontosan tudom, hogy külföldi, új importőr beszerzéséhez feltétlenül szükségesek a külföldi rendezvények és az ott kialakított kapcsolatrendszerek. Az egri borvidéken egyre több kezdeményezés indul, például a borműhelyben havi szinten átbeszéljük a helyzetet. A párbeszéd elkezdődött, de ha, mondjuk, kilenc borász leül egyeztetni, hiába a szándék, kiderül, más az értékrendjük és a céljuk. Bár tegyük hozzá, lassan azért közelednek az elképzelések, álláspontok az Egri borvidék jövőjével kapcsolatban.
Egri ügyek: A bikavér mellett pár éve megjelent az Egri Csillag, amely tekinthető egy zöldmezős beruházásnak is. Neked milyen tapasztalatod az új „jövevénnyel” kapcsolatban, mit gondolsz, van-e íve, jövője?
Pulay Polett: Mi látunk benne fantáziát, remek kezdeményezés, és évről-évre egyre jobban megy, már a nagy áruházakba is bekerült. Elég jó minőségű Egri Csillagok vannak ma már a piacon, nekünk most egy klasszikus és egy superior fajtánk van, de az előző évjáratban volt egy Grand Superior Csillagunk is. Egyre jobban keresik a turisták és növekszik az exportja is.
Egri ügyek: Édes borokat gyárt-e a pincészet, illetve az lenne még az ehhez kapcsolódó kérdésem, hogy miért viszik szerinted az édes borokat, mint a cukrot?
Pulay Polett: Háromfajta édes borunk van, egy tramini, egy muskotály és egy tréfli. Utóbbi kettő csaknem 15-17 éve van a kínálatunkban, a traminiből 2011-es és 2018-as évjáratunk van. A tréfli szinte minden egri étteremben megtalálható. Nagyon kevés egyébként a minőségi édes, vörösbor, mi sem terveztük termelni, egyszerűen így alakult és azóta is töretlen a siker.
Egri ügyek: Számomra nagyon fontos a borospalack eleganciája, amely fényét emeli egy szép boros címke. Tényleg befolyásolja-e a fogyasztói szokásokat az esztétikus megjelenés?
Pulay Polett: Nagyon fontos szerepet tölt be a címke nálunk, a fogyasztóink számára az állandó magas minőséget és megbízhatóságot jelenti, külön ügyelünk arra is, hogy ne változzon az arculata, stílusa, színvilága. Saját magunk által kevertetett alapszínünk van: a nagyborainkra sárgásabb, tojáshéj szín kerül, a betűtípust és a címert is mi terveztük rá. Címkéink kézzel rajzoltak, ezért egyediek, de letisztultak is, mégis elegánsak a francia stílusukkal. A régebbi, szobros címkéink is egyediek, különlegesek és személy szerint a kedvenceim.
Egri ügyek: Milyen új borokkal jöttök ki a közeljövőben?
Pulay Polett: Épp a fiatalok számára hoztuk ki nemrég a Sihedert, amely az első reduktív eljárással készül fiatal, lendületes vörösborunk. Egy különleges szőlőfajtából készült, amely Magyarországon csak nekünk van, ez a Cabernet Dorsa. Kis területen, 3-4 hektáron termesztjük a szőlőjét Noszvajon. Szerintem zseniális bor, különleges sötét, mélylila színben pompázik, és bár száraz ital, egy kevés cukrot is tartalmaz, hogy kedvesebb és fogyaszthatóbb legyen. Véleményem szerint nagyon különleges, a fiatalok nagyon fogják szeretni.
Egri ügyek: Ha már a legfrissebb, legfiatalabb borról beszéltünk, befejezésül említsük meg a legendás Vili Papa Cuvée-t. Ha jól tudom, neked is közöd van ehhez a különleges borhoz.
Pulay Polett: Papámék mindig annyira fiatalosak voltak, hogy nagypapámat mindig Vili Papának szólítottam, nagymamámat Katinak. Ez a hagyomány folytatódott az unokáknál és a név megmaradt. A Vili Papa Cuvée 1994-ben született meg, én voltam a névadója és azóta is kizárólag a legkiemelkedőbb évjáratokban készítjük. Ez egy bordeaux-i házasítás Cabernet Francból, Cabernet Sauvignonból és Merlotból, ez a zászlósbora a pincészetnek. Ezt a különleges bort mindig csúcsra járatjuk, és csak akkor jövünk ki vele, ha papa elégedett azzal, hogy a nevét viseli.
(Fotók: Keller Richárd)
