Megérkezett az idei első hó
Az elmúlt hetekben sok egri kedélyeit borzoló téma volt az egri labdarúgás körül kialakult helyzet. Főleg úgy, hogy eddig csak a helyi érintettek szólaltak meg: Mirkóczki Ádám polgármester kirohanása, tv szereplése, a DVTK és így az egri labdarúgók kitiltása az egri létesítményekből illetve a Megmozgatlak Sportegyesület tevékenységének ellehetetlenítése egy hosszú és fájdalmas küzdelem lépéseinek tűnnek. Kétségtelenül fájdalmas lesz a küzdelem, csak nem egyértelmű, hogy kinek fog fájni.
Eger polgármestere az utóbbi napokban hangzatos nyilatkozatokat adott arról, hogy milyen módon fogja megreformálni az egri futballt: a kezdet a DVTK elüldözése, majd ezt követi a 100%-ban egri tulajdonú és vezetésű egri futball megteremtése – legkésőbb jövő nyárra, amikorra is kiüresítené a DVTK által többségében tulajdonolt Eger Labdarúgó Sport Kft-t. A polgármester az eszközökben jól láthatóan nem válogat: először a számos óvodás és kisiskolás gyermek sportolását biztosító Megmozgatlak Egyesület edzéseit lehetetlenítette el, majd az egri felnőtt labdarúgóknak tiltotta meg az edzések megtartását a stadionban, valamint a Felsővárosi Sporttelepen is. Apró bökkenő, hogy a Megmozgatlak Egyesületnek érvényes pályahasználati szerződése van, ennek ellenére el kellett menniük. Ha ez nem lenne elegendő az Eger SE is azért bűnhődhet, mert eleget tett a kötelezettségeinek, és az érvényes pályahasználattal rendelkező gyermekcsoportot engedte edzeni. Jelenleg a helyzet tehát az, hogy az egri labdarúgók az egri polgármester döntése értelmében nem edzhetnek Egerben. A csapat felkészülését az mentette meg, hogy a környéken vannak a futballt szerető polgármesterek, így jelentősen megnehezülve, de jelenleg is biztosított a felkészülés.
Az első számú ellenség tehát a DVTK (a polgármester szerint nincsenek eredmények ellenben a gyerekeket „elviszik”), azonban látni kell, hogy az esetleges szakítás – amely irányába a polgármester komolynak tűnő, de legalábbis hangos lépéseket tesz – elsősorban az egri gyermekeket, valamint az egri utánpótlásban dolgozó edzőket sújtaná.
Az Eger Labdarúgó Sport Kft. tartja fenn az Eger SE csapatát, és biztosítja a versenyeztetést nem csak az NBIII Keleti csoportjában és a megyei I. osztályban (felnőtt szinten), hanem hozzá tartozik a teljes utánpótlás is. Ez jelenleg mintegy 300 gyermeket jelent. A Kft. tulajdonát képezi a XXI. századi igényeket maximálisan kielégítő edzőközpont is, ahol a gyermekek valóban modern körülmények között készülhetnek, miközben a szülők is kulturált körülmények között nézhetik csemetéik fejlődését. A szakítás után félő, hogy visszatér a már jól ismert konténeres korszak.
A másik rendkívül fontos kérdés: mi történik majd az Eger SE B tehetségközponti státuszával?
Ez a státusz azt biztosítja, hogy az Eger SE-ben főállású szakmai vezető – az Erdélyből visszatérő, sokszoros magyar válogatott, magyar bajnok Csuhay József - mellett főállású edzők, valamint főállású vezetők dolgozzanak. Információink szerint az egri utánpótlásban erre eddig soha nem volt példa: 2021 augusztus végéig az edzők munka után, kimerülten, ingerülten érkeztek meg, edzéstervek nem voltak, egy edző sokszor 3-4 csapattal foglalkozott egyszerre (egy-egy csapatnál akár 20-30 fős kerettel), más szakember pedig egyszerűen nem volt a csapatok mellett. Ehhez képest jelenleg az Eger SE főállású szakmai igazgatóval, valamint 8 főállású edzővel is rendelkezik, akiknek csak és kizárólag a gyermekek fejlődésére kell koncentrálni. Őket egészíti ki többek között segédedző, masszőr, gyógytornász, humánkineziológus. A munka hátterét szintén főállású irodai alkalmazottak teremtik meg. Mindenki a munkára, a gyermekekre koncentrálhatna, ha az Eger SE-t a polgármester nem próbálná kivéreztetni. Ha ez megtörténik, akkor a tehetségközponti státusz elveszik, az edzők elveszítik a munkájukat, a gyermekek pedig a fejlődés lehetőségét.
És hogy mi húzódhat meg a háttérben, miért támadt rá a városvezető a DVTK-ra?
Több forrásunk is megerősítette, hogy az okot nem Miskolcon, hanem Egerben kell keresni. Feltételezhetően az eddigi operatív vezető, Harmati Péter pénzember húzódik meg a háttérben. Harmati a polgármester szerint megmentőként érkezett az egri futballba - a TAO-korszak kellős közepén. Tevékenysége számos eredményben mérhető. Amellett, hogy a csapat valóban eljutott az NB III. középmezőnyéig (az utóbbi 6 szezon alatt több edzőt elfogyasztva), vannak érdekes mozzanatok is: ilyen például az, hogy az Eger SE költségvetéséből épült műfüves pálya Noszvajon (talán csak a véletlen műve, hogy Harmati Péter szállodája pont Noszvajon található), de az Eger SE pénzéből, Harmati Péter felügyeletével került felújításra az a nagy füves terület is a Felsővárosi Sporttelepen, amely 3 év után gyakorlatilag használhatatlan, balesetveszélyes állapotban van. Az Eger SE operatív vezetőjeként dolgozó Harmati Péter elköszönése után, 3 hét alatt meggyőzte arról a polgármestert, hogy a korábban hivatalosan is az Eger SE-nek, és az ott futballozó 300 gyermeknek ítélt önkormányzati támogatást mégis inkább az Egri Sportcentrumnak adja. Ezt a tényt, miszerint inkább a Sportcentrumhoz kerül a városi támogatás maga a polgármester is elismeri egy tv adásban. Ahhoz az Egri Sportcentrumhoz, melynek elnöke Harmati Péter és 0, azaz nulla darab utánpótláskorú játékosa van, felnőtt szinten pedig a Heves megyei III. osztályban szerepelnek. Vajon mi indokolja az 53 millió Ft-os önkormányzati támogatást? Mire lesz elköltve így ez az 53 millió forint?
És hogy mi lehet a közeli jövő?
Nyilvánvalónak tűnik, hogy Mirkóczki Ádám nem fog visszakozni, és hajlandó az egész egri futballt romba dönteni tanácsadója, Harmati Péter kedvéért. Ennek eredményeként – ha máskor nem, majd jövő nyáron - az Eger SE felnőtt szinten újfent a megyei III. osztályból kezdheti majd meg a menetelést, a gyerekek pedig a modern edzőkomplexum helyett konténerekben fognak öltözni, főállású edzők, gyógytornászok és más szakemberek helyett pedig fáradt és kiégett edzők fognak foglalkozni velük, a tehetségközponti státuszt pedig felváltja majd a korábban ismert hangulat. Azt már csak mi gondoljuk, hogyha emiatt a helyzet miatt majd a tehetséges gyerekek és szüleik a DVTK-t, MTK-t, Honvédot fogják választani, akkor az már önmagában lesújtó, azonban ha emiatt a labdarúgás örökre elveszíti ezeket a gyerekeket az már tragédia.
