Megérkezett az idei első hó
A kolostorrom történetéről érdemes pár szót ejtenünk. Eger Város Tanácsa az 1970-es évek elején üdülőterület kialakítását vette tervbe az Almár-völgyben. Ennek kapcsán végzendő tereprendezési földmunkák a kolostorrom egyes részeit is érintették. Egyebek közt így került átmeneti felújításra a 20-as években épített iparvasút is, amely a kolostor területén ment át. A kolostor forrásanyagból ismert volt, maradványaira a fent említett iparvasút építési munkálatai közben akadtak rá az ún. Pirittyó-tető mellett, az Almár-patakon átívelő magashíd építése közben.
Az üdülőterület terveinek egyeztetésekor született meg az az elképzelés, hogy a kolostor maradványainak feltárása után - esetleg romkertszerűen bemutatható lenne. Néhány évi szünet után 1974-től az üdülőterület tereprendezési munkáival párhuzamosan a kutatás is tovább folytatódott.
A pálosok Felnémet közelében megépült almárvölgyi kolostorát több okleveles adat is említi. Gyöngyösi Gergely generális perjelsége idején (1520-21) felkutatta a magyarországi pálos rendházakra vonatkozó fellelhető írásos anyagot. Az általa összeállított „Inventárium privilegiorum omnium et singularum domorum Ordinis Heremitarum Sancti Pauli Primi Heremitae" említi először az almári kolostor építését: „1347: Miklós püspök az egri káptalan hozzájárulásával elkezdi építeni Mária Magdolna monostorát és megajándékozza földekkel, szőlőkkel és malmokkal. Lásd kétpecsétes oklevelét, az egri káptalan ugyan azon évi és 1417-i levelét, valamint Nagy Lajos király megerősítését.”
A kolostor pusztulása a XVI. század derekán következhetett be. 1549-ben még működik, mivel ismerjük a perjel nevét: Deési Péter személyében. Perényi Péter protestáns főúr, egri várkapitány foglalásaival kapcsolatban már számolni kell elnéptelenedésével. Ezt biztosra vehetjük az 1552. évi egri ostrom idején, amikor a török csapatok a környéket felégették. A kolostor többé nem népesül be - ezt adatok is bizonyítják.
Az 1970-71. évi munka során feltárták a kolostor kerengőjének déli és nyugati szárnyát, valamint nyugat felé a kolostor melléképületeinek egy részét, a több helyiségből álló, viszonylag jól megmaradt borospincével. E munka során került elő a gótikus templom ÉNy-i szöglete, valamint a nyugati templomfal mellett néhány sír. Néhány évi szünet után 1974-től az üdülőterület tereprendezési munkáival párhuzamosan a kutatást a múzeum tovább folytatta. 1974-től nyaranta egy-egy hónapos munkával, középiskolás és főiskolás munkaerővel a kolostort csaknem teljes egészében megkutatták. A kolostorrom jelentős részét takaró iparvasút töltésének elbontására a vonal megszüntetése (1976) után kerülhetett sor. Ekkor a templomtól észak felé haladva tárták fel teljes egészében a sekrestyét. Mellette jó állapotú, kisméretű kápolnára akadtak. Összeomlott boltozatát (bordák, zárókő stb.) a téglapadozatra zuhanva szinte hiánytalanul megtalálták.
Az almári kolostor rövid fennállása idején a pálos rend szervezett, javadalmakkal ellátott, jól működő kolostora lehetett. A kolostorban 8-12 szerzetes tartózkodhatott, de nem lehet megfeledkeznünk a közeli, akkor mezőváros Felnémet és a püspöki központ-Eger, minden rangbéli támogatóiról, akik valószínűleg gyakran és nagy számban keresték fel a kolostort. Templomainak és épületeinek romjait ideiglenesen visszatemettük, azonban véleményünk szerint a teljes feltárás és megfelelő konzerválás után a középkori épületegyüttes bemutatást érdemelne.
A kolostorromról szóló összefoglaló Fodor László régész beszámolója alapján készült. A 3D-s videót Sümegi Gyula készítette.
