Egerbe is érkezik a Pizza Hut
„Hányan vannak, merre járnak a farkasaink?” – teszi fel a kérdést a Bükki Nemzeti Park Igazgatóságának (BNPI) honlapján megjelent beszámoló. Kleszó András tájegységvezető írása rávilágít: az elmúlt években egyértelművé vált, hogy a térségünkben élő három nagyragadozó közül a farkas és a hiúz állandó jelleggel megtelepedett a Bükkben és a környező területeken. A szerző szerint előbbi többször sikerrel is szaporodott, míg utóbbi esetében, bár ez szintén biztosra vehető, egyelőre mindezt csak valószínűsíteni lehet. A medve ritkán, rendszertelenül, kóborlásai során bukkan fel, de a Bükk északi előterében, a Tarna-Lázbérc Tájegység területén már gyakrabban találkozhatunk hátrahagyott nyomaival.
A továbbiakban Kleszó András beszámolóját olvashatják arról, hogy a BNPI-nél hogyan követik nyomon a farkasok, a hiúzok és a medvék életét a nemzeti park területén.
Az információgyűjtés kiemelt időszaka a tél, amikor is (ideális esetben) a hótakarónak köszönhetően könnyebben ráakadhatunk a nagyragadozók nyomaira, azokat követve számos új megfigyelést tehetünk, gyarapíthatjuk ismereteinket. A nyomozásokat igyekszünk úgy végrehajtani, hogy a lehető legkevésbé zavarjuk az állatokat, ezért alapvető szabály, hogy teljesen friss nyomot soha nem követünk előre (az állatok mozgásának irányába), mindig csak visszafelé indulunk el azokon!
A nyomozott csapákat (de a felmérések során ellenőrzött teljes útvonalat is), az utakat keresztező nyomokat, és egyáltalán bármilyen életnyom GPS koordinátáit rögzítjük, fotókkal dokumentáljuk (a későbbi kiértékelések, térinformatikai feldolgozás céljából). Genetikai vizsgálatok számára alkalmas mintákat gyűjtünk (hullaték, vizelet, szőr). Az esetlegesen megtalált préda nagyobb méretű csöves csontjai is begyűjtésre kerülnek, melyekből -speciális vizsgálatok után- a zsákmányállatok kondíciójára lehet következtetni.
Szétváló farkasnyomok (Kleszó András)
Területjelölés farkas-módra (Kleszó András)
A nyomozások során tett megfigyeléseinket jól kontrollálja a terepen működtetett kameracsapda-hálózat (persze csak akkor, ha a követett nyomok elhaladnak a kihelyezett kamerák előtt), amely másik alapvető pillére az információgyűjtésnek. A nagyragadozók által rendszeresen használt váltókra, útvonalakra, állandó jelleggel, folyamatosan működő kameracsapdák vannak kihelyezve. Ezekkel az egyedszámok megállapításán, az időszakos jelenlét igazolásán túl, a területhasználatra vonatkozóan is számos információt nyerhetünk, nem beszélve arról, hogy szerencsés körülmények között egyed szintű azonosításra alkalmas felvételek is készülhetnek!
2019 januárjában először próbáltunk meg összehangolt, szinkron-jellegű terepi adatgyűjtést végrehajtani, hogy ennek eredményeként közelítő becslést tudjunk adni az egyszerre a térségünkben tartózkodó nagyragadozók számára vonatkozóan. Január 10. és 11-én a Bükk és térsége, valamint a Tarna-Lázbérc Tájegység volt érintett, míg január 30-án megkíséreltük az Igazgatóság minden olyan területét bevonni, ahol számítani lehet nagyragadozók előfordulására, azaz Nógrádtól a Mátrán keresztül a Bükkig!
Farkas (Canis lupus) a kameracsapda előtt
Farkas (Canis lupus) a kameracsapda előtt
A szinkron eredményes megvalósításának alapvető feltételei, hogy megfelelő időjárási körülmények között, megfelelő létszámban részt tudjanak benne venni a kollégák! Mivel a nagyragadozók egyetlen egy éjszaka is nagy távolságokat képesek bejárni, friss havazás után a felmérés megkezdéséig túl sok időt „nem adhatunk nekik” mert nagyon megnő az esélye, hogy ugyanazokat az egyedeket párhuzamosan, egymástól távolabb lévő területeken is megszámoljuk és így nem valós egyedszámokat kapunk eredményül (azaz túlbecsülhetjük az állományt)! Az is rossz megoldás, ha „nem adunk nekik” elegendő időt! Reggelig tartó havazás után aznap nincsen értelme felmérést végezni, mert nagy valószínűséggel nem lesznek friss nyomok! Nehéz tehát elkapni az alkalmas időpontot és arra nagy területen, megfelelő létszámban gyorsan reagálni! A fenti nehézségek a kiterjesztett területi felmérés során (01. 30.) meg is akadályozták a szinkron eredményes végrehajtását! Az kijelölt nap reggelére friss hó esett, ellehetetlenítve az eredményes nyomozást.
Farkasnyomok nyílt agrárterületen 2019 januárjában a Bükkalján (Kleszó András)
A Bükkben és a Tarna-Lázbérc Tájegységben végrehajtott szinkron számlálás (01.10-11.), ill. a felmérési napoktól független észlelések, valamint a kameracsapdák által szolgáltatott információk alapján azonban konkrét eredményekről is be tudunk számolni. Farkasok esetében ezek azt mutatják, hogy január első felében egy minimum 5 tagú falka tartózkodott huzamosabb ideig a Dél-Bükkben, míg ezzel párhuzamosan a Bükk-fennsíkon és a Dél-Bükk falka által nem látogatott területein legalább további 3-4 egyed mutatkozott. Egyéb januári megfigyelések során a dombvidéki jellegű peremterületeken is bizonyítást nyert a farkasok időszakos jelenléte. Elmondható, hogy az éppen most zajló párzási időszak alatt intenzív a farkasok mozgása, nagy területeket járnak be, és olyan helyeken is megjelenhetnek, ahol korábban nem akadtunk nyomaikra, esetleg nem is számítottunk megjelenésükre!
Hiúz nyoma a Tarna-vidéken (Illyés Evelin)
A hiúzok a Bükkben most elbújtak előlünk, de 01.10-én a Tarna-Lázbérc TE területén egy példány nyomait sikerült dokumentálni! Medve életnyomaira nem akadtunk sehol, de erre nem is igen számítottunk!
Természetesen tovább folytatjuk a rendszeres információgyűjtést, illetve igyekszünk az összehangolt felmérés módszertanát finomítani és azt februárban még egy alkalommal „tető alá hozni”, amennyiben az időjárás lehetővé teszi!
