Eger egyik legismertebb korábbi lakója, Fekete Valér - Sior - és családja már régóta Skóciában élnek, mintegy 2500 kilométerre városunktól. Kitelepülésük, az ottani életük kezdeteitől a mai napig összegyűlt történeteit most megosztja olvasóinkkal egy igencsak hosszú net-novella folyamban. 

Másnap reggel, megérkeztem a központba, ahova nő, az otthon ápolási cég menedzsere berendelt. Szépen letelepedtem egy székre, várakozom, száraz a szám, annyira izgulok. Melót kell szereznem, mert ennek nem lesz jó vége. Ha nagyon szerényen élünk, még talán 2 hónapig húzzuk, aztán mehetek haza. Rajtam fog röhögni a város, ha csak rágondolok, elsápadok, micsoda szégyen lenne, micsoda blamázs...A nagypofájú okostojás, egy mosogatói állást sem tudott elcsípni idegenben, meg is van a szalagcím!

Hív a nő, beperdülök egy irodába. Elmondják, hogy erkölcsi bizonyítvány kell majd, ajánlás az előző munkahelyemről, meg pár nyomtatvány. Azonnal írok Zsoltnak, aki a Pásztorvölgyiben a főnököm volt, kérem intézkedjen, azonnal ír vissza kedvesen, már csinálják is Csabival, aki angolos és tudja, hogyan kell kinéznie egy ilyen papírnak. 

A menedzser, bájosan mosolyog, bevezet egy terembe, ahol már három hölgy ül, szintén jelöltek. Leülök, papírokat veszem elő, tollat, kezdődik az oktatás. A tréner, elkezdi sorolni a jogi zsargont, gyógyszeradagolás, emelők használata, speciális felfekvés gátló ágy kezelése. Megannyi teljesen ismeretlen adat és okosság , gyorsan írok, nem mindent értek, igyekszem értelmesen nézni. Ebben nagy gyakorlatom van, menni fog. Beszélünk beosztásokról, udvariassági szabályokról, hogy semmilyen intim információt nem adhatunk ki, kommunikációs tréning, négy óra után, már azt sem tudom, merre áll a fejem. Van egy kis ebédszünet, éppen eszegetem a szendvicsemet, amikor berobban egy nő, azonnal kezdenem kell, valahol kiesett egy kolléga, ugye van kocsim?!

Mikor igenlően bólintok, vonszolnak egy terembe, felöltöztetnek, otthon ápoló nővérke ruhába, beléptető kártya a nyakamba, iratok a zsebembe, elhadarnak pár jó tanácsot, kapok egy címet és már robogok is át Edinburgh külvárosain. Mikor megérkezem egy házhoz, egy fekete srác, meg egy spanyol férfi várnak, biccentés, mondják, csak figyeljek, holnap már élesben megy a móka! Micsoda?

Bevonulunk, a hatalmas polgári házba. A roppant elegáns épületben egy kis filigrán hölgy fogad minket, láthatóan, a napi négy vizit, szinte családtaggá avatta a dolgozókat, mint szobainasok, vagy gardrób természetességével tesznek vesznek. Egy velem egy magasságú úr, kedvesen bemutatkozik, kezet fogok vele, szakállas, úgy néz ki mint egy földrajz tudós, vagy utazó, nagyon értelmes a tekintete. A többiek , kiküldenek valami zsákért, mikor bemegyek vissza, újfent bemutatkozik, kicsit meghökkenek, de gondolom, csak tévedett. Az öreg lefekszik az ágyára, reszket a lába, , szemével ellentétben, a teste felett eljárt az idő. A fekete srác , felhajtja a pizsamát, egy zacskó lóg a hasfalon, én még soha nem láttam ilyet, a szag azonnal elárulja, mire is való. A kolléga, lecsatolja a tasakot, letörli a fekáliát a nyílás körül, kicsit megmozdul a gyomrom, nem vagyok hozzászokva, más szagához, ha értik mire gondolok.

Az öregúr meglát, int, bemutatkozik! A fekete srác, akiről biztos vagyok, hogy keményen szív (vörösen ég a szeme), odahajol az öreghez, és sziszegi neki. Odajöttek az országomba, kiírtották a nyelvünket, kolonizáltak, most meg angolul kell beszélnem, és hogy, ezt nem feledem! Édes istenem, az öreg szenilis, a srác meg kattant, nézem a spanyol férfit, elfordul, látszik, már megszokta a fekete gyerek furcsaságait. Az csak lamentál, vég nélkül, megborzongok, az öreg bemutatkozik, összepakolunk, rohanás a kocsihoz, megyünk tovább, én vezetek.

A következő ház, pár kilométerre van, kipattanunk, kulcsuk van ide is. A háziúr biccent, masírozunk egy szobába, hatalmas kövér asszony ül egy ágyban, butuska mosollyal, szerintem szét van tolva gyógyszerekkel. Egy szobai emelővel, hevederekkel megemeli a két kollégám és a plafonon himbálózik a test. Egy hatalmas vödröt tolnak alá, elkezd üríteni, a fekália, hangosan csattogva érkezik a műanyag felületre. Elborzadva nézem, nem tudom elvonni a tekintetem, vagy 3 kilót ürít a nő, majdnem elhányom magam, kétségbeesve kérdem a spanyol férfit.

- Úristen, te hogy bírod ezt?????????????????????

- Nagyon jó kis munka ez, nem is csinálnék mást!

- De...ez...ide szart!

- Igen, ez a munkánk!

- My god...hagy nyissam ki az ablakot, rosszul vagyok!

- Nem lehet, évek óta nem lehet kinyitni az ablakot, a hölgy nem szereti a levegőt, káros neki, de van légtisztító spray, abból nyomhatsz , amennyi csak tetszik!

Lekapja a sprayt  és gazdagon fújja körbe, a szintetikus műanyag szag beteríti a szoba levegőjét. Ki kell szaladnom a szobából, a spanyol arc, utánam szól, pár nap és észre sem fogom venni! Kimegyek a konyhába, elkezdek mosogatni, ezt osztják rám. A nő férje, rám se néz, egy kínai ipse, újságot olvas, és eszik valamit. A kollégák, betolják tolókocsival a hölgyet, aki vidáman üdvözli a bőséges étket az asztalon, kell az utánpótlás az esti sortűzhöz, gondolom. Elborzadva látom, két pofára habzsol mindent, szürcsöli a teát, mellette olvas. Megvárjuk az étkezését, betoljuk a szobába, megint ágyba kerül. Valami folyadékot csorgatnak ajkai közé, azonnal lelassul, valami idült mosoly jelenik meg  az arcán, láthatóan már máshol jár, szó szerint elájul, álmában mosolyog.

Futás kocsihoz, bepattanás, kipattanás, öreg nő, ágyban cigizik, teát főzünk neki, megissza, barátnőjével nézik a tévét, megkérdi ki vagyok, bemutatkozom, elhúzza a száját, ne félj boszorkány, te sem tetszel nekem!

Bepattanás, kipattanás, nem is messze a házunktól, egy kis házhoz érünk. Kulccsal mennek be, bömböl a tévé, egy tolókocsis férfi nézi a képernyőt. Pár fotó a falon, ahol még áll, skót szoknyában, valami családi rendezvényen, klánjának tagjai mellette, kis kés az oldalukon, tradícionálisan. Mikor beszélnek hozzá, alig reagál, meredten nézi a képernyőt, kiszolgálják, mellette egy öreg kutya, olyan testes , menni sem bír. A fekete srác kiengedi a kertbe, odaszarik, láthatóan, hónapok óta senki nem takarított fel utána. Bejön a kutya, megeteti a srác, mondja nekem, néha napokig elfelejtené a gazdája, hogy enni is szeretne az állat, így ez is a mi munkánk. Önt neki tápot, pár darab kenyeret, víz, a kutya boldogan eszik, aztán fingik és elalszik. Az öregurat kitolják a fürdőszobába, ráemelik a vécére, az öreg láthatóan bosszús, mert nem látja a műsorát, valami krikett megy, de olyan hangosan, hogy már most fáj a fülem.

Az öreg, hosszas erőlködés után, egy narancs nagyságút ürít, megdicsérik, visszahúzzák a nadrágját, tolószék, betolják a nappaliba, boldogan szusszan, nekiáll enni és nézi a műsort, vetélkedő jön!

Az öreget otthagyjuk, beugrunk a kocsiba, megyünk vissza a földrajz tudóshoz! Az öreg bemutatkozik, a fiúk cserélik a zacskót, aztán itatják, a felesége leültet a konyhába, teával kínál, érdeklődve néz.

- Első nap?

- Igen...

- Nagyon hálás vagyok, hogy itt vannak, maguk nélkül ez nem menne, remélem holnap is látom! Minden jót!

Kollégáim kijönnek, a kukába dobják a szemetet, kérdezem őket.

- Figyeljetek...most megint kezdjük elölről?

- Igen! Minden nap, van vagy 6 cím, naponta négyszer nézünk rá az ügyfelekre, reggeltől tart késő estig, tizenkét óra, de aztán pihi, szabadnap is lesz! Négy nap munka, három pihenés, ha szerencséd van, s nem kell beugrani.

Megfordul velem a világ, mikor a szabadságot vízionáltam messzi idegenben, nem konkrétan erre asszociáltam! Pihenőnap nélkül, hajnaltól, késő estig, hat roncsot kell etetnem , mosnom...gyerekeimmel megcsináltam, semmi gond, de idegen nőket pelenkázzunk? Kétségbeesve nézek szét, azt hiszem, a pánik látható rajtam.

Megbeszéljük, reggel találkozunk egy adott címen (az öreg kutyás pacáknál), hazavánszorgok, annyira elfáradtam az angol beszédtől, egész nap, hogy képtelen vagyok beszélni otthon, Rita, elgondolkodva néz, láthatóan nem vagyok a toppon...

Reggel a fekete sráccal és egy lengyel emberrel találkozom. Az öreget megkakiltatjuk, kutya sétál egy percet, szarik, enni kap, öreget betoljuk a tévé elé az ágyból, eszik, nézi a vetélkedőt, elköszönünk.

Öreg földrajztudós, bemutatkozik, pelenkázás, zsák ürítés, elbambulva nézi a plafont, mikor meglát megint, bemutatkozik.

Az öregasszony cigizik, nem kedvelt meg, ez jól látszik.

A kövér nő, megint bután lóg a plafonról, bőségesen tele tojja a vedret, sprayzek, elköszönünk, előtte beindítjuk a mosógépet, elmosogatok.

Kérdem a lengyel embert.

- Testvérem, figyelj, én ezt nem biztos hogy fogom bírni...ember...ez rettenetes! Hogy bírod?

- Hát, nem volt szerencsénk tesa, az van, hogy tudod vannak a cégek, na, szóval a cég, az otthon ápoló, pénzt kap az államtól, hogy ezt elvégezze, és ne a kórházban dekkoljanak az elesettek...vágod, na...szóval, ezen cégeknek, vannak alvállalkozói. Ezek az alvállalkozók, felvesznek minket, de ők is leszedik a hasznukat. Ők is, mi vagyunk az alvállalkozók alvállalkozói, szóval mi nagyon szarul keresünk, cserébe, mi végzünk minden mocskos munkát, mert mi szegény országokból jövünk, például Tabua, Nigériából, vagy én a szomszédodból! Igaz e Tabua??!!

- Igen, ez van, de néha tekerek egy nagy kövér cigit tesókám, szétrakjuk magunk, néha van kóla is, vágod mi? Hétvégén meg iszok, az a legjobb, akkor 2 napig iszok a családommal. Majd ha egy napon lesz szabadnapunk, átjössz és iszol te is velünk . JÓ?

Mikor elnéz az ember valahová, olyan, olyan messze. Jó lenne ott lenni. Mezőkön sétálni, könyvet olvasni, bemenni egy osztályba, mesélni, inni egy kávét. Napi 7 órát dolgozni. Szabadnak lenni. Távolodik régi életem kényelme, integetek, nem, nem úgy integetek, mint egy utazónak, hanem futok a vagon után, azt kiabálom, mit kiabálom, üvöltözöm régi életemnek, gyere vissza!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

Régi életem, kinéz az ablakon, nem érti, ki fut a robogó vonat után. Hiszen, az a futó alak siettette a változást, nem jogos a reklamáció. Visszaint, mutatja, most már ez van, majd jön a következő vonat!

Sior korábbi munkái itt érhetők el az Egri Ügyeken, de ha az újabbakra is kíváncsiak vagytok, akkor az instagramon vagy a facebook felületén is felkereshetitek.