Skip to main content
2025. február 15., Szombat, Georgina, Kolos névnap

2024. dec. 30. Hétfő, 08:00 | Csarnó Ákos | Vélemény
Címkék: sior

Sior: levelek haza - 4.

Eger egyik legismertebb korábbi lakója, Fekete Valér - Sior - és családja már régóta Skóciában élnek, mintegy 2500 kilométerre városunktól. Kitelepülésük, az ottani életük kezdeteitől a mai napig összegyűlt történeteit most megosztja olvasóinkkal egy igencsak hosszú net-novella folyamban. 

Milyen Skócia? Milyen az új élet? Biztos nagyon jó hallod, üdvözlöm a bátyádat, fiadat, párodat, Valért, ha látod, biztos sokkal jobb ott, haza ne gyere, nagyon jól csináltad!! Jobb ott ugye?

Milyen Skócia, Milyen egy másik országban felébredni? Sokszor eltűnődtem rajta, hány millió, százmillió ember ébred reggel olyan helyen, ahová elköltözött, sodródott, menekült, elkergették, toloncolták? Milyen más tudatállapot ez, amelyet nem lehet elmagyarázni, aki benne van, s volt érti, aki nem csak hümmög. 

Reggel kelek, elmegyek futni. Elfutok a lakótelep egyenházai ,mellett, át a kocsma mellett, át a hídon, be a parkba. A parkban üvegház, benne Gandhi szobra, mellette rózsakert, egy tábla hirdeti, a világháborúban, amikor kevés volt az étel, itt is káposztát termeltek rózsa helyett, káposztát meg krumplit. Kifutok a másik oldalon, itt van a város legnagyobb gördeszka pályája, néha százan is nyomják rajta, elnézem a görkorisokat, rollereseket, szórakoznak a gravitációval, hihetetlen. A másik oldalon valahol az állatkert van, Corstorphin városrészben, arra nem futok, messze van, rohanás vissza, haza, ajtót becsapom, a hatlakásos társasházban, áll a fűszag, az egyik szomszéd már reggel berobbantotta a rakétákat. Ez azonnal nagyon furcsa, mindenhol fűszag van, elméletileg illegális, de gyakorlatilag senkit nem érdekel. Ebben a városban forgatták a Trainspotting filmet, egy szomorú látleletét egy generációnak, még nem értem, hogy mennyire nem vicces film , s mennyire nem fikciós sztori, ehhez még el kell telnie egy évnek, mire átlátom a helyi szórakozási szokásokat.

Futás után, megyek a nagy áruházba. Az otthon ismert márkák alig vannak itt jelen, van Tesco , meg Aldi, Lidl, de a többi bolthálózatot nem ismerem. Átmegyek az Asdába, megnézem a "szánalom pultot", ahogy barátaim elnevezték a leértékelt élelmiszerek szekcióját, megveszem az összes vega kaját. Kioktattak a többiek, ezzel lehet a legtöbbet spórolni, a kajáláson, követem mindenben a mestereim útmutatását, semmit nem értek a helyi szokásokból. Otthon soha nem vettem meg a leértékelt kaját, igazából nem is tudtam, van ilyen rész, meghökkenek megint! Már jó pár hét eltelt, mikor szólnak, ha van kedvem menni, lehet dolgozni egy napot, takarítás! Felkiáltok, annyira akartam már valamit csinálni, azonnal bólintok. A főnököm, egy 21 éves srác, felvesz a kocsijába, takarító cuccokkal, elmondja mi lesz a dolgom, valami család, kallódó fia után kell kipucolni, nem értem mi lett vele, valami kórházat emlegetnek, persze, bólintok, majd lesz valami. A srác gyöngyösi, 13 évesen költöztek ki, magyarja szép, kicsi akcentussal, ami inkább bájos, mint furcsa.

Megérkezünk egy hatlakásos házhoz, mindig, mindenre rácsodálkozom, annyira más a stílusa az épületeknek. A főnököm kinyitja az ajtót, mondja órabérben vagyok, 10 egy órára, haladjak, próbáljam a ganajt kipucolni, majd szólj ha megvagy, int, bepattan és elhajt.

Óvatosan belököm az ajtót. Erős dohányszag a lakásban, egy eldobott Vans cipő fekszik az ajtóban, a konyhában púpos a mosogató, ráégve a zsír a tűzhelyre, kosz, szemét mindenhol. A szobában, látszik a függöny nem volt elhúzva évek óta, az ablak barna a nikotintól. A falon, pár infantilis zenész plakát, egy tévé, garnitúra, hamutál, tele csikkekkel, egy nagy vörös folt a kanapé mellett, megnézem, arra jutok, nem vér, inkább bor, rászáradva. Leülök egy székre, nézem a plafont, ez remek, egy junkie tanyát kell kipucolni! Egyszer egy szomszéd bekukkant, szétesett pupillájú zombie, kérdez valamit skótul, nem értem, int, otthagy.

Konyha. Keményen nekiállok. Hetek óta nem volt bevételem, jár a kezem mint a cséphadaró. Először lemosom a bútorokat, tűzhelyet, ajtókat, a szemetet hányom bele nagy zsákokba, ezernyi kacat, fiókokat is borogatom bele. Olyan mint egy kincskereső játék, nézem, hátha találok valami érdekeset, igazából minden érdekes. A konyha kész van valami 2 óra alatt, jöhet a szoba, lemosom az ablakot, azonnal tónust vált a beltér, leszedem a függönyt, irány a mosógép, lemosok, felmosok, letörlök, meg sem állok.

sior0002

Szakad a víz rólam, de úgy vagyok vele, ez van haver, ha jól muzsikálok, akkor lesz több munka is, nem huzogatjuk a szánk, ha Faludy kibírta a kőbányát akkor nekem se fog leesni a gyűrű az ujjamról...nem igaz?!

Hét óra alatt sikerül, egy elfogadható szintre hozni a lakóteret, mire a két rokon belép, két hatvanas nő, már csillog minden. Teljesen el vannak képedve, hogy egy nap alatt végeztem, kérdezik miben vagyok, ki vagyok?

Mondom nekik, várom a családom, magyar vagyok, amúgy csak pár napig csinálok ilyen munkákat, én tanár vagyok, és vagy valami művész munkában gondolkodom, vagy kamionsofőr leszek, de addig ez van, egy pár hétre...bólogatnak, sok szerencsét kívánnak.

Állok egy órát a sarkon, mire eljön értem a főnököm, kicsit bosszús, hogy megzavartam, más dolga lett volna, azt hitte hazamegyek busszal, nem mertem elmondani Neki, azt sem tudom, hol vagyok, azt sem tudom, merre menjek. Hazavisz, kifizet, elmegyek vásárolni. Annyi pénzt kaptam, hogy az eddigi kiadásaim fedezi, kicsit megnyugszom, nem fogy a lóvé.

Este hívom a családom, mese, jó éjt puszik.

Pár nap után, megint hívnak, mehetek takarítani. Gyalog futok a helyre, hatalmas papírtérkép nálam, keresem az utcát, hívogatom a magyar hölgyet, mondja, hol csengessek fel, végre megtalálom, mutatja, mi lesz a dolgom, egy üres lakást kell kitakarítani, a hűtővel kezdem. Azt mondja, amit találok az enyém. Összeszedek négy fontot a földről, két liter narancslevet, valami sajtot , ennyi. Egész nap mosom az üveget, ajtókat, porszívózunk, elégedett a kolléga, kérdi miben vagyok, mit csinálok?

Mondom neki, jön a családom, amúgy tanár vagyok, elit suliból, valami művészi munkában gondolkodom, vagy kamionsofőr leszek, bólogat, sok sikert kíván, elvisz kocsival, bevallom Neki, nem igazán tudom, hogy jutok el a másik helyre. Kiderül, azt is ketten csináljuk, ott is vagyok pár órát, lassan kész, kifizetnek, megyek haza. Jó Éjt puszik, főzök, húzóra megiszom a hideg narancslevet, reggel már lázas vagyok, a hideg lé teljesen kiütött.

Fekszem a kandalló talmi lángjai előtt, ver a víz, semmi gyógyszerem, nincs biztosításom, orvosom, azt sem tudom, mit kell tennem, szédülök. Magyar barátaim szereznek mézet, meg Paracetamolt, azt eszem, meg valami teát iszom. Nézem a falat, kicsit drukkolok, ha nagyon megbetegednék, innen tolnak ki a temetőbe, mert azt sem tudom mihez kezdjek. Bárcsak itt lenne Herczeg Doki, a háziorvosom. Szerencsére három nap alatt helyrejövök, de megint érzem, annyi mindent kellene csinálnom, akkora a halom, hogy nem tudom, hol kezdjek bele az ellapátolásába.

Megjön Fax, hoz valami hihetetlen csípős halat az étteremből, hat dobozzal, megvidámodom, mert megint nem kell kajára költenem egy hétig. Nincs menekvés, letáboroztam a Maslow piramis legalsó emeletén!

Fax kérdezi, mi a helyzet, Attila mellette ül, bólogatnak. Megvannak a papírok, ez nagyon fontos, kell bankszámla, oda mindenképpen kell segítség nekem, mert láthatóan elvesztem. Attila mondja, okos telefon is kellene, mert papír térképpel már senki nem jár, ki fognak röhögni, okostelefon kell, int, elviszlek Kekéhez, majd Ő tudja, mi a csízió!

Csapatunk levonul az Easter Roadra. Keke kis boltja, mint valami Csillagok Háborúja szerelőüzem. Plafonig telepakolva monitorokkal, robotokkal, készülékek, vezetékek, minden, Ő meg ott gubbaszt középen, forrasztó pákával, cigi a szájában és néz. Meghallgatja a dolgaim, cigit tekerünk, kiállunk a bolt elé.

- Na...akkor mi kell? Miben vagy?

- Hát, az van, hogy tanár vagyok, pár hétig alkalmi munkából élek, de valami kamionos melót akarok. Meg kellene egy mobil, de az van, ne nézz hülyének, szóval nekem még nem volt mobilom, mert otthon én másban voltam. Szóval okos telefon kellene, meg taníts meg, hogy kell használni, meg, meg sok kérdésem lenne...-Krahálok.

Csendesen néz.

- Segéllyel hogy állsz?

- Hát, figyelj, én nem segélyre jöttem ide, dolgozni szeretnék, mindennek örülök, szólj ha bármit tudsz, kérlek!

- Három gyerekkel jön a párod?

- Ja...

- Mikor is?

- Három hét múlva...

- Lakás? Meló?

- Hát , ugye az van, hogy a...

Bemegy, kihoz egy Samsung telefont. 

- Na, az van, hogy ennek nagyon jó a kamerája, ez jó lesz neked. Ha bármit hallok, szólok, de nem lesz könnyű. Lakást kezdj el nézni, mert...késésben vagy, figyelj...szóval ennek az ára 85, adj hatvanat, a három gyerek miatt, mondjuk ezt , családi diszkont, oké?!

Este, ismerkedem az új telefonnal, nézem, már egész sokan bejelöltek az Instagramon, ez elég kajak, minden este festek , nappal meg szórom ki őket az utcán.

Milyen Skócia? Nagyon sok a vörös hajú ember, nagyon sok a birka, nagyon sok a park és olyan máshogy zöld a fű, harsány zöld, a sok eső miatt. Azért látok skót szoknyás férfiakat, nem sokat, de vannak. Nagyon sok a más kultúrájú ember, más öltözettel, bőrszínnel, Eger után , minden nap egy hihetetlen fürdő. 

Nem messze a házunktól, megtalálom Gorgie farmot. Akkor vettem észre, mikor a belváros felé bandukoltam az ügynökségek felé. Továbbra sem keres senki, egyre feszültebb vagyok, de megyek, tudom, ez csak türelemjáték. A farm, a főút mellett található, és gyakorlatilag, egy kis paraszti mintagazdaság a város közepén, azon gyerekeknek, akik soha nem jártak vidéken. A magas , homokszínű hatemeletesek között bújik meg, befordulok. A farmon, egy kis házikó körül, egy mintagazdaságot lelek. Van három tehén, valami kétszáz lábasjószág, nyulak, pár kecske, egy pár hatalmas fóliasátor. Megtalálom a malac sort, van egy mangalica is! Szinte testvérként üdvözlöm, mérgesen fújtat. A trágya halmokat és komposztládát is megnézem, van egy öreg traktor, ami mászóka a pulyáknak. Ülök a csirkéknél. Végülis pár hete, mindig itt kötök ki, ha a városból jövök haza. Valahogy az egyetlen ismerős hely, ahol tudom, mi van előttem. Felismerem a zöldségeket, nekem is ilyen szép mintakertem volt otthon, kétezer négyzetméteren, hatalmas fák, birkák, csirkék és libák...ülök mellettük. Füvet szedek nekik. Főleg csorbókát, tudom , azt nagyon szeretik. Csorbókát, meg tyúkhúrt. Ott teremnek, ahol a legjobb a  föld minősége.

Nézem a csirkéket és érzem, szép helyen vagyok, a város gyönyörű, mindenki segít, de valahogy, nem úgy mennek a dolgok, mint azt én megálmodtam. Három hét...

Végülis a pénz megvan hiánytalanul, kilencezer font, ez nagyon jó! Azért az angol elég szarul megy, de megnyugtattak, ez a skót miatt van, szóval meg kell szokni, nem az én hibám, ez is nagyon jó! Találtam alkalmi melókat, beindult a rajz, vannak ismerőseim és barátaim, erős vagyok és meg fogom csinálni. Minden rendben van, minden rendben van, ismételgetem.

Etetem a csirkéket. Szedem a csorbókát meg a tyúkhúrt.

Mi lesz ha valami nem sikerül? Ha haza kell kullognom? Rajtam fog röhögni a város. Nagyot köpök a betonra, nem, én innen nem megyek haza, Apámat látom, ismételgeti:

- Fiam, a Feketéket nem lehet lenyomni!

Akkor legyen ez a mantra! Eddig röhögtem ezen, de valamibe csak kapaszkodnom kell, legyen ez!

Másnap, tizenegykor temetik Lacit. Mikor elüti az óra az időt, gyertyát gyújtok.

Ahhoz képest, hogy egy hónapja vagyok itt, elég keményen gyomroz az élet.

Sior korábbi munkái itt érhetők el az Egri Ügyeken, de ha az újabbakra is kíváncsiak vagytok, akkor az instagramon vagy a facebook felületén is felkereshetitek.