2024. március 29., Auguszta

Mindenki ügye

#eger #balassi bálint #műltidéző

Balassi Bálint kalandja Egerben, nő volt a dologban - MÚLTIDÉZŐ

Csarnó Ákos 2023.04.23. 09:08

Kevesen ismerik, hogy a magyar líra első és kimagasló alakját milyen szoros szálak fűzték Egerhez.

 

Lebbentsük hát fel a fátylat Balassi életének egyik legérdekesebb, de legtragikusabb szerelméről. Balassi Bálint 1572-ben tér haza első Lengyelországi bujdosásából. A 21 éves ifjút a puritán apa katonának szánta. Hogy megismerje a vitézi élet minden csinját-binját, a felvidék kulcs-várába, Egerbe kerül, hol édesapja még Dobó alatt katonáskodott.

 

A vár kapitánya már 1570 óta Ungnád Kristóf. A főúri származású Balassi szíves fogadtatásra talál a várban és városban, szívesen látott vendég Ungnád kapitány szent Miklós utcai (a mai Széchenyi utca vége, az un. ráctemplom alatti) házában. Ungnádné, a szépséges Losonczy Anna, a temesvári hős leánya. Bálint hamar megtalálja a kulcsot Anna asszony szívéhez, amit talán az is elősegít, hogy Ungnád bizony jócskán idősebb feleségénél. A 16—18 évvel öregebb férj helyett szívesen szórakozik Anna a daliás Balassival. „Gyakran egymásra tekintenek. Kiről kitetszik szerelmek. Egymáshoz való jó kedvek.”

 

Bálint fellángoló szerelme Anna iránt viharos és zaklatott élete egész során elkíséri és bár sok-sok asszony és lány szerelmét mondhatta magáénak, sokat megénekelt, de Anna volt az „Igazi”, Anna volt az egyetlen múzsája, mely szerelmi lírájának magját alkotta. Ungnádnénak tetszik a szép és délceg lovag, a szerelmes lantos, a jó táncos Balassi udvarlása. Szította is a tüzet Bálint szívében-lelkében, ébredezik vérében az érzéki asszony, de a feleség még erősebb benne.

 

Keserű kiábrándultságban vonul el egy kis csapattal tehát Bálint 1575 nyár elején Erdély felé, hol Báthory István fogságába kerül. A fogságnak nem éppen nevezhető erdélyi tartózkodása ideje alatt is színes és forró kavalkádban keringenek körötte a szépasszonyok, lányok, — de úgy érzi, hogy Annája az igazi. Csáky Borbála, Morghay Kata, Hagymássy Kristófné, Sanyiki Krisztina, Bebek Judit nem feledtetik a költővel Ungnádné Losonczy Annát. 1576-ot, s 77 elejét ismét lengyelhonban tölti s hazatérte után, 1578-ban Rudolf 50 lovas kapitányának teszi Egerbe!

 

Egerben a régi szép napok újra felragyognak reá. Bár Ungnádné már 3 gyermek anyja, de még mindig a híres régi szépasszony. Itt éri meg aztán egyhuzamban négyszer is az áldott szép pünkösdnek gyönyörű idejét. A vitézi élet kemény nehézségét enyhíti a jó barátokkal fogyasztott tüzes egri bor és Anna. Balassi itt Egerben ismerte meg az igazi végvári katonaéletet, amelyet oly sok versében megénekelt. A jó hírért, s névért és szép tisztességért véres zászlók alatt lobogós kopjákkal, éles szablyával ő is harcol, vagdalkozik. Részt vesz a törököket zaklató rajtaütésekben, így 1580-ban a török által megszállott Hatvan megostromlásában is. Volt olyan nap, hogy 11 bajvívása is adódott.

Anna iránti szerelme ismét a régi, vagy még nagyobb lánggal lobog. Már nem az ábrándos lovag, hanem a tapasztalt, tanult hódító. Most már szerencsésebb, mint első egri tartózkodása során. Hamarosan bokrétát kap „egy szerelmes rejtökben”: „Viola szép színe mutatja hívségét, Rózsa piros volta, énhozzám szerelmét, Fejér rózsa pedig mondja tiszta éltét.. De nem sokáig volt boldog Annával, mert a már évekkel ezelőtt Horvát-Szlavon és Dalmátország kormányzójává kinevezett Ungnád Kristóf nem odázhatta tovább zágrábi székének elfoglalását. 1578 végén elköltözik Anna is a messzi Zágrábba, öregedő férjével, s Balassi egyedül marad epedő rajongásával Anna iránt: Fájdalmában elfeled minden viszonyt, asszonyok, lányok ölelését, csókját — s felmerül benne a nagy kérdés: szerettem-e többet?

 

Úgy érzi, hiszi nem: „Csak te valál nékem minden ékességem, Szerelemre te gyújtód szívemet nékem .” 1578 elejétől 1582. június 20-ig tartózkodott Balassi Egerben, de bizony hiába kereste szerencséjét és boldogságát — itt nem találta meg. Egri tartózkodása alatt nem váltak valósággá vitézi reményei. Ötven lovas katona kapitányságánál magasabbra nem vitte — szerelmi álmai, vágyai elhalványodnak, de azért egészen el nem borulnak, mint örök férfiben él benne a remény, hogy elnyerheti Anna kezét, hiszen a beteges férj felett egyre múlott az idő, a kor.

 

Miután 1582 nyarán elkerült Egerből — talán dacból Anna iránt — megnősül. Édes unokatestvérét, Dobó Krisztinát, az egri hős leányát, a szép és gazdag asszonyt veszi feleségül. De kétévi házasság után botrányos keretek között felbomlik a házasság és Bálint összetörtén válik ismét „szabaddá”. Eszébe jut ismét Losonczy Anna, a szépséges és kívánatosán gazdag asszony, akinek kezét tűzön-vízen át szeretné megszerezni. Végre, 1587 őszén meghal Ungnád Kristóf, az öregedő férj, s Bálint — mivel most már mindketten szabadok — elérkezettnek véli az időt, hogy végre gyümölccsé érlelje az egri szép napok emlékét, hogy zátonyra futott életét ismét, sok-sok csalódás után, ismét egyenesbe hozza.

 

A sok kudarc, a családi pereskedések, a botrányba fullasztott házasság után leromlott anyagi viszonyai között jól is jönne — az egyébként nála idősebb Anna mérhetetlen gazdagsága. 1588 tavaszán így ír egy barátjának: „ .. Ha isten éltet karácsonyig, azt gondolom, hogy nagy úr leszek, ha egyébkén nem is, a férfiasságom miatt.” Az év végére lejár ugyanis Ungnádné gyászéve. Szinte leste, követte ideálja minden lépését. Gazdagon szárnyalnak felé a szebbnél szebb versek. Anna nem veszi rossznéven a régóta tartó epekedést, de nem mond sem igent, sem nemet: hű marad önmagához, nem lépi át a bűvös kört. „Egyfelől édesgetsz, másfelől kesergetsz, csak bánatra tanítasz” — írja Balassi. Magatartása azt tükrözi, hogy esze ágában sincs Bálint felesége lenni.

 

A költő most is a régi könnyelmű, hirtelen hevülő, jó szíve mellett is erőszakos, csélcsap gavallér, aki bizony, emellett még nagyon-nagyon gyenge lábon áll pénz dolgában. Anna pedig ügyes, szerző, egyre gazdagodó, sőt dúsgazdag asszony! Keserű szájízzel, de be kellett látnia Balassinak, hogy nem veheti fel a versenyt az özvegy körül egyre sűrűbben forgolódó gimesi Forgách Zsigmonddal, a későbbi nádorral — akinek végül is sikerül megkapnia Ungnádné Losonczy Anna kívánatos kezét.

 

Végső megoldásként ismét a Lengyelországba való bujdosást, barangolást választja — feledtetőnek. A hányódó sorsú ember, aki oly sok „szegfűszép virág ajkáról szedte az édes mézet”, vékony pénzzel, csalódottan, sajgó szívvel húzódik meg a hazai szemek elől a távoli Krakkóban, belátva, hogy szinte egy élten át „olyan kocsi után futottam, ami nem vett fel. S bár Zsuzsánna a lengyel citerás lány ölében és Caelia láttán talán már ismét jól érzi magát, ismét a régi Balassi Bálint, de keserűen, kiábrándultan fel-felrémlik még lelki szeme előtt a régi szerelmes szép egri: napok emléke az örökké kacér Annával. Felejtsd el annak háládatlanságát, Aki most erre vett engem, régi rabját, Ámbár élje felőlem világát, Csak énbennem oltsd meg nagy szerelmem lángját...” Balassi Bálint a szépet, a jót, habzsoló, igazi reneszánsz ember boldogtalanul, kiégett szívvel hunyta örök álomra szemeit az esztergomi sáncok alatt, de irodalmunk örökké megőrzi emlékét az egri végvári hadnagy szerelmének.

 

Sugár István írása 1964-ből, Farkas Péter nyomán adtuk közre

 

Csatlakozzon Eger legnagyobb online közösségéhez, legyen tagja tematikus Facebook-csoportjainknak is! Találkozzunk az Egri ügyek csoportban is, már csak egy kattintás!
Van egy jó sztorija, témajavaslata, de félti a névtelenségét?
Küldje el biztonságos csatornánkon, így garantáltan inkognitóban marad!
Köszönjük, ha hozzászól a cikkhez, de kérjük, ezt kulturált formában tegye!

További hírek

Friss cikkeink a rovatból

Címoldalról ajánljuk

Még egy kis olvasnivaló