Néhány hónapig Egerben születnek újjá az egyiptomiak
![](/component/ajax?p=image&src=%7B%22file%22%3A%22images%2Fuploads%2Farticle%2F1583%2Fpage_uW7yHBkm.jpg%22%2C%22thumbnail%22%3A%221200%2C%2C%22%7D&hash=43ff1eb4)
A Szépművészeti Múzeum Egerbe is „küldött” egy adagot az Egyiptomi Gyűjteményéből, a Dobó István Vármúzeumban egészen október 23-ig lehet megtekinteni a remekműveket.
A Szépművészeti Múzeum Egyiptomi Gyűjteménye 2015 és 2017 között több vidéki helyszínen rendez időszaki kiállításokat a jelenleg zárva tartó állandó kiállítás anyagából. A kiállítások nem időrendben, hanem tematikus elrendezésben, ókori egyiptomi kontextusukba helyezve mutatják be a gyűjtemény kiemelkedő remekműveit, amelyek nagy része most először hagyja el a Szépművészeti Múzeum épületét. A tematikus felosztás alapja az a három csoport, amely az ókori egyiptomi világnézet szerint az univerzumot (a földet, az eget és az alvilágot) benépesítette. Az egyiptomiak ugyan világosan megkülönböztették egymástól a három szférát, az emberek, az istenek és a halottak világát, azonban korántsem tekintették őket egymástól elzárt világoknak. Az ókori egyiptomi elképzelések szerint számos átjárás és kommunikációs csatorna létezett közöttük.
Az egri Dobó István Vármúzeumban rendezett kiállítás az ókori egyiptomi világnézet egyik alapgondolatát, az újjászületést állítja a középpontba. A kiállítás felső szintje az emberek és az istenek világát, valamint a közöttük zajló kommunikáció lehetőségeit mutatja be. E kommunikáció központi alakja az uralkodó, aki isteni származásánál fogva közvetítő volt a halandók és az isteni szféra között. Az uralkodó környezetét alkotó és az állami adminisztrációt vezető előkelők világának emlékeit szobrok és hieroglif feliratos sztélék mutatják be. A szobrokon és a sztélék domborműves ábrázolásain jól tanulmányozhatók az egyiptomi művészet legfontosabb ábrázolási szabályai.
![]() |
|
A felső szint végében a templomok hétköznapi emberektől elzárt világa elevenedik meg, ahová csak az uralkodó vagy az őt képviselő papok léphettek be, hogy elvégezzék a szükséges szertartásokat. Az istenek megjelenési formái (szobrok és a kultuszhoz kapcsolható állatmúmiák) mellett a kiállítás a rituálékban, vagyis az istenekkel való kommunikáció során használt, az istenek megbékítésére és a világrend helyreállítására, újrateremtésére szolgáló gazdag szimbolikájú rituális hangszert, a szisztrumot állítja a középpontba. A kiállítás alsó szintje pedig a halottak birodalmát mutatja be, amelynek ura az ókori Egyiptom egyik legfontosabb istene, a túlvilág királya, Ozirisz. A tárlaton látható néhány jellegzetes temetkezési melléklet (koporsó, maszk és egyéb múmiadísz, szívskarabeusz, kanopusz edény, usébti) a fáraókor különböző időszakaiból, amelyeket a sírkamrában, a temetkezés közvetlen közelében helyeztek el. Ezek mindegyike a halál utáni, isteni lényként való újjászületést és a túlvilági életben való boldogulást szolgálta.