Vélemény: Ünneplés pártállami reflexekkel

Néhány év múlva annak is kerek évfordulója lesz (30.), hogy a világpolitika számunkra kedvező fordulatot vett, s a történelem szemétdombjára vetette az akkori illiberális-, pontosabban: népi demokráciát. A szocialista kori hivatalos ünnepségeket is a pártállam központjából irányították: onnan jöttek az anyagi források (igaz még nem pályázatok formájában), a mondanivaló, a bizottságokat onnan koordinálták (természetesen a Hazafias Népfront hathatós közreműködésével) és mindenért  a területi első titkár volt a felelős. Könnyű volt neki, kézi vezérléssel minden és mindenki a rendelkezésére állt. Aztán az ünnepi beszédeket is ki más tarthatta volna, mint a területileg illetékes elvtárs (élet és halál, pontosabban karrierek, egzisztenciák ura). Aki persze felolvasta a központi agitprop éppen aktuális üzenetét. Az ügyesebbjei mindezt olyan gesztusokkal, hanghordozással tudta előadni, hogy pillanatokra mintha maga az legeslegelső első titkár tisztelte volna meg az ünneplő tömeget. (A mai napig rejtély, hogy ezek spontán vagy betanított viselkedések voltak.)  És persze köztudott, s közröhej tárgya volt, hogy egymást tüntették ki.

Te követed már az Egri Ügyeket a Facebookon? Nem! Akkor ITT most megteheted! Köszönjük!