Megpróbálta átjátszani Eger polgármestere a Katona téri parkolóházat egy NER-közeli külsős cégnek?
A napokban volt szerencsétlenségem látni és hallgatni a Hírtv valamelyik beszélgetős műsorát, amiben a Fidesz-szimpatizáns valóságmagyarázók megpróbálták kimagyarázni a miniszterelnök felvetéséből kialakult tarthatatlan állapotot. A valóságmagyarázók azt mondták, hogy az országban óriási méretű a közbeszédben a halálbüntetés kérdése, amit több, brutális gyilkosság váltott ki pl. a kaposvári trafikos eset is.
Nem tagadom, de nem is tudom megerősíteni, hogy a közbeszédben ott lenne a halálbüntetés témája. Sem a boltban, sem a fodrásznál, sem a bárpultnál, sem a vasárnapi családi ebédnél nem hallottam egy szót sem a halálbüntetésről. Sokkal többet viszont a nyugdíjról, az árakról, a munkahelyekről vagy a kivándorlásról. Ez nem azt jelenti, hogy akár a társadalom, akár én magam közömbös lennék az elhunyt családját ért tragédia iránt. Az a tragédia egyedi és feldolgozhatatlan. Gondolhatjuk, hogy a szenvedőknek – és a társadalomnak – joga lenne „visszavágni” és kötéllel, méreggel, golyó általi halállal, nem tudom, hogy mivel elégtételt venni.
Természetesen miért is ne lehetne beszélni a halálbüntetés visszaállításának kérdéséről? Semmi sem akadályozza meg, ráadásul már az Unió parlamentjében is téma volt. Akkor? Itt kell látni az ordenáré nagy csúsztatást, amit a miniszterelnök követ el, ugyanis ha a miniszterelnök nem akarná a halálbüntetést, akkor nem vetette volna fel a témát, ha pedig akarja, akkor meg tudjuk hányadán állunk vele, viszont ő következetesen csak arról beszél, hogy vitázni kell! Azt csak a rossz nyelvek mondják, hogy ezzel a kommunikációs csavarral vette le magáról a kaposvári trafikos gyilkosság terhét. Ami ugye azért történt, mert egy idióta szabály szerint el kell takarni a trafikokat. E szabályt pedig... na ki verte át?
Az egész vitában mégis a legszomorúbb, hogy kiegészül a halálbüntetés indokolása azzal, hogy mennyibe kerül az államnak egy-egy emberölésért elítélt életfogytiglan tartó szabadságvesztésének költsége. Ilyen alapon sajnos akkor ne támogasson az állam munkahely-teremtést, ne támogassa a kultúrát se. Mert hát az is csak kiadás, költség. Mégis szükség van kultúrára!
A halálbüntetésnek van ma Magyarországon alternatívája, az pedig a letöltendő életfogytiglanig tartó szabadságvesztés. Ez a büntetés megvalósítja a célt: elzárja az elkövetőt a társadalomtól, ezzel példát mutat. Az egy más kérdés, hogy a büntetés végrehajtás milyen szinten működik (lenne mit rendbe tenni arrafelé, az tény), de akkor sem megoldás a halálbüntetés.
Régóta mondjuk magunkról, hogy mi kultúrnemzet vagyunk, hát úgy is kell viselkedni. Kultúrnemzet nem akaszt. Van az a helyzet amikor etikai, erkölcsi vagy vallási okokból megálljt kell parancsolni és belátni, hogy meddig lehet elmenni. Ezért is aljas dolog a gyilkosság áldozatainak családját átjáró indulatokat politikai célokra felhasználni.
A Vélemények rovatban a szerkesztőség véleményétől eltérő írásokat is közreadunk, azonban azok tartalmáért felelősséget nem vállalunk. Természetesen szívesen várjuk a válaszreakciókat, amelyeket közre is adunk.