Göncz koszorúzása nem menti fel Orbán koszorúzását

Pekingben járt a hétvégén Orbán Viktor az első ízben megrendezett diktátorfesztiválon, és ha már ott volt,

akkor megkoszorúzta a Tienanmen téren a Népi Hősök emlékművét. Azon a

téren, ahol a kínai hadsereg 1989. április 14-én elkezdte lemészárolni a megjelent diáktüntetőket.

Kínai diákok több ezren haltak meg a vérengzésben. Félreértés ne essék: a Népi Hősök emlékmű nem a megölt áldozatoknak állít emléket, hanem a rezsim kiszolgálóinak. Ez a tér örökre az el-

nyomás és a diktatúra szakrális központja marad.

No mindegy, miniszterelnökünk fontosnak érezte a koszorúzást, ugyanakkor kissé kellemetlen is volt kommunikációsan elkenni a dolgot. Valaha a Fidesz mégsem úgy indult, hogy becsicskul mindenféle elnyomó rezsimeknek. A Tienanmen téri gyilkolászás után például az alábbi közleményt adták ki:

"Minden józanul gondolkodó ember számára világos, hogy a változtatásra képtelen kommunista diktatúrák nem riadnak vissza a legesztelenebb terrortól sem, ha hatalmukat veszély fenyegeti. Ez a tény azonban nem jelenti azt, hogy a világ szabadságot és demokráciát tisztelő népei szótlanul tudomásul vegyék az emberi jogok sárbatiprását, békés tüntetők legyilkolását. A Fidesz határozottan elítéli a kínai vezetést.”

-Fiatal-Demokraták-Szövetsége-

Ki kellett tehát valamit találni, hogy tompítsák a koszorúzás tényét. Meg is találták a fogódzót Göncz Árpád személyében, ugyanis a volt köztársasági elnök 1994-ben szinten megkoszorúzta a komcsi kegyhelyet.

Orbán Viktor külön ki is tért erre:

„Az ilyen kérdéseket is, a szimbolikus kérdéseket is szerintem mindig a magyar nemzeti érdekből kell levezetni, úgy, ahogy azt korábban Göncz Árpád is tette".

Gyorsan végig is futott ez a toposz a jobboldal megmondóemberein. Oláh Gellérttől (888) Borókai Gáborig (Heti Válasz) a Göncz párhuzammal legitimálta Orbán Viktor cselekedetét.

Illetve, hogy hát nem legitimálta, hanem csak legitimálta volna, ugyanis az nem érv, hogy valaki korábban már tett vállalhatatlan dolgot. A magyar politikai közélet egyik legnagyobb baja, hogy relativizálunk. A szekértábor logika erre tökéletes: „persze-persze, de szocik is loptak.”, „hát igen, de a Fidesz többet lop.”, vagy jelen esetben „dehát a Göncz is koszorúzott.”

Le kellene végre esnie mindenkinek, hogy a politikai váltógazdaság optimálisan azért van, hogyha a nép le akar váltani egy politikai erőt, azt azért teszi, hogy egy különb érkezzen a helyére. A baj az, amennyiben nem különb az előzőnél, akkor elkezdi relativizálni a saját tevékenységeit.

Tudjátok mit? Nem érdekel Orbán, meg nem érdekel Göncz; olyan közjogi méltóságokat akarok, akikben fel sem merül komcsi kegyhelyeket koszorúzgatni, még diplomáciai lépésként sem.

forrás: reflektor.hu

Te követed már az Egri Ügyeket a Facebookon? Nem! Akkor ITT most megteheted! Köszönjük!