Elindult a nyomozás a Lenkey-ügyben az adatok visszatartása miatt
Egyetlen, a munkavállalók iránt felelősséget érző ember sem mondhatja, hogy a minimálbér és a garantált bérminimum emelése nem volt szükséges lépés. Óriási segítséget jelent a legalacsonyabb bérekben részesülőknek.
A kormányfő korábban büszkén hangsúlyozta, hogy hazánk az alacsony bérekkel lehet versenyelőnyben a környező országokhoz képest. Szinte felkínáltuk magunkat azoknak a multiknak, akik hajlandók voltak beletörölni a lábukat az alkalmazottaikba a nevetségesen alacsony fizetéssel (és ne gondoljuk, hogy ne lennének ilyenek bőven). De a profitorientált ágazatoknál még súlyosabb, tarthatatlan volt már a helyzet a közalkalmazotti szférában.
Azzal együtt viszont, hogy a garantált bérminimumot bruttó 161.250 forintra emelték a közalkalmazotti bértábla semmit sem változott. A bérminimum ilyen átgondolatlan (vagy éppen hogy átgondolt, tudatos?) emelése egyből bérfeszültséget eredményez a munkavállalók között. A bértábla ugyanis az iskolai végzettség, és az eltöltött munkaidő keretei között határozza meg a közalkalmazottak fizetését.
Jól szemlélteti az ebben a szférában dolgozók katasztrofális fizetési helyzetét, hogy az ilyen munkakörben dolgozók nagy részének bére a bérminimum szint emelésével együtt kicsit, vagy nagyon, de emelkedik. Ugyanakkor egy kezdő, 8 általános iskolát végzett, és egy 10 éve már dolgozó, egyetemi végzettségű közalkalmazott ugyanazt a bruttó 161.250 forintot fogja hazavinni jelen állás szerint.
A bérminimum emelése így a tudás értéktelenségének deklarálásáról is szól. Semmit nem ér, vagy alig valamit a közalkalmazotti ágazatban dolgozók diplomája, amennyiben a bértábla nem mozdul. Értékét veszti a megszerzett tudás, ráadásul az alacsonyabb végzettségű munkatársakat sem ösztönzi semmi arra, hogy megszerezzék érettségijüket, vagy diplomájukat.
Az ágazatban az előremenetelt a végzettségen túl sokszor kizárólag az eltöltött munkaévek jelentették. Jelenleg azt a perspektívát is elvették, hogy idővel majd nőhet a fizetés. A jelenlegi helyzetben nem nőhet. Ha nem változik semmi, akkor 40 év munkaviszony után is annyit fog kapni a munkavállalók jó része, mint amikor elkezdett dolgozni.
A helyzet azokon a területeken a legsúlyosabb, ahol semmilyen életpályamodellt nem vezettek be, így például a kulturális területen. (Némi vigasz lehet a kulturális szakdolgozóknak 2017. januártól beígért 15%-os illetménypótlék,amelyet most januárban még nem lehet látni, hogy milyen módon biztosít majd az idei költségvetés.)
Könnyen belátható, hogy egyre kevésbé lesz vonzó ezekkel a feltételekkel egy felkészül, iskolázott szakembernek a közalkalmazotti karrier. Még nagyobb lesz a kiáramlás a profitorientált szektor felé, vagy azokba a szakmákba, ahol már bevezették az életpályamodellt, ahogy az történik a tanári végzettséggel is rendelkező kulturális dolgozók között.
A közszolgálatot így viszont egyre kevesebben fogják ellátni, egyre kisebb tapasztalattal (hiszen nincs motiváció a tartós pályán maradásra), egyre kisebb megszerzett tudásszinttel.
Horváth Zoltán
forrás: reflektor
Te követed már az Egri Ügyeket a Facebookon? Nem! Akkor ITT most megteheted! Köszönjük!
