A baloldal egri jelöltje, Pál György mellett sorakozott fel Dobrev, Komjáthi és Vadai
A hetvenes években a Szovjetunió vezette keleti tömb, benne hazánkkal, hatalmas anyagi és szellemi erőfeszítéseket tett azért, hogy a szocialista kultúra felsőbbrendűségét hirdesse a világon. Kerül, amibe kerül. Megvettek nyugati írókat, beszerveztek fontos gondolkodókat, hamis híreket terjesztettek a nekik nem tetsző emberekről, eszmékről. Egészen 1979-ig, amikor egy film váratlanul megroppantotta a hazugsággyárat.
1979-ben az akkori, kádári sajtó tele volt filmkritikákkal. Hasonló helyzet alakult ki a KGST más államaiban is. Az olvasó arról értesülhetett, hogy megszületett az „imperialista ideológia legocsmányabb műve, A szarvasvadász című amerikai film. Amely a vietnámi nép, ezáltal a szocialista tábor arcul csapása". Az olvasó kapkodta a fejét, már csak azért is, mert a filmet nem láthatta, azt aztán be nem mutatták.
A korabeli Népszabadság, a Magyar Nemzet, a Magyar Hírlap, vagyis a kábítás nagymesterei csak úgy fröcsögtek a film iránti gyűlölettől. Michael Cimino rendezőt rossz színben, olyan emberként tüntették fel, akit megvett a „kapitalista katonai-ipari komplexum". Külön is támadták a film egyes jeleneteit, így az orosz-rulettest, vagy az amerikai foglyokat bambuszkalitkában folyóba lógatót. „Ilyet a hős kommunista harcosok nem műveltek, annál inkább az amerikai imperialista agresszorok", szögezték le a szocialista szellem vasútján utazó propagandisták.
A gyűlölet igazi oka azonban rejtettebb volt. Olyan, amiről nyíltan a diktatúrák propagandája egyszerűen nem szólhatott, mert akkor elszólta volna magát. Ez pedig a film, úgymond, eszmei mondanivalójából fakadt: minden szenvedés, emberi tragédia ellenére a főhősök hitet tettek hazájuk mellett. Hazaszeretetük a nyilvánosság előtt formálódó, megszenvedett, kikínlódott, megküzdött hazaszeret volt. Ezzel pedig a hamisításra épült szocialista propaganda nem tudott mit kezdeni.
Amikor a nyugat-berlini filmpalotában bemutatták A szarvasvadászt (The Deer Hunter), már kész helyzet állt elő. A film bemutatása elleni tiltakozásul a Szovjetunió bojkottot hirdetett, visszavonták a szocialista országok filmeseit, újságírókat. El kellett hagynia a zsűrit a magyar delegáltnak, Gábor Pál filmrendezőnek is.
A közönség azonban ujjongott a premieren, lenyűgözte a háborús eposz fantasztikus képi világa. Köszönhetően Zsigmond Vilmos operatőrnek, aki az 1956-os forradalom leverése után hagyta el az országot. Még a nevét sem volt szabad leírni...
A film ma is jól nézhető, köszönhetően realizmusának, a háború esztelenségét felmutató, mégis humanista felfogásának. Zsigmond Vilmos és a stáb dolga nem volt könnyű, a forgatást több tényező is nehezítette. Mint mondta, jó volt együtt dolgozni az egyébként ebben a filmben feltűnt és világhírűvé lett Meryl Streep színésznővel, élvezte a főszereplők bátorságát.
„A mai napig nem értem, hogy tudta megcsinálni azt a helikopteres jelenetet Bob De Niro, Chris Walken és John Savage. Ott voltak a kaszkadőrök, akik helyettesíthették volna őket, de saját maguk akarták megcsinálni. 30 méter magasan lógtak egy repülő helikopterről. Egyedül azt nem vállalták be, hogy ebből a magasságból leugorjanak, de 6 méter magasból aztán leugrottak a vízbe. A kaszkadőrök ugyan alaposan átvizsgálták a folyót, de így is nagyon veszélyesnek látszott a képeken. Sokat hozzáad egy film realizmusához, ha a színészek hajlandóak maguk megcsinálni a kockázatos dolgokat. Ez nagy hatást gyakorol a nézőkre, hiszen érzik, hogy ők most a valóságot látják".
A filmet hosszú éveken át ócsárolták a szocialista országok sajtójában. Több mint 11 év kellett ahhoz, no meg egy rendszerváltás, hogy az olvasó dönthesse el: mit is lát. A hazai premierre 1990. március 1-én került sor. De a rádióhallgatók ekkorra már kívülről fújták az egyes jeleneteket.
Ugyanis a Szabad Európa Rádió egy műsora éppen az elhallgatott, nálunk tiltott, be nem mutatott nyugati filmekre szakosodott. A legendás riporter, Cseke László (Forgószínpad, Teenager Party) rendkívül színes megfogalmazással tálalta a műveket, így A szarvasvadászt is. Már csak egy is fantázia kellett a képi űr kitöltéshez.
Via ugytudjuk.hu
